Kartondarab, amire színes képeket tesznek és valami szöveget írnak, sőt, esetleg egy játékhoz is lehet használni őket. De miért adott Post Malone 2 millió dollárt egy Magic lapért?
A Trading Card Gamek, röviden TCG-k, magyarul pedig gyűjthető és cserélhető kártyajátékok az elmúlt 30 évben hatalmas rajongótáborra tettek szert. Vannak olyanok, akik tényleg csak gyűjtik a lapokat, mert büszkék arra, hogy milyen ritkaságokat tudhatnak a kollekciójukban, mások viszont azért adnak-vesznek lapokat, hogy a lehető legerősebb paklikat tudják összerakni.
Bár a legtöbb lap értéke alig pár forint – hisz a gyártók annyit nyomtattak belőlük, hogy gyakorlatilag mindenkinek jóval több van belőle, mint kéne – vannak olyanok, amelyek akár milliárdokba is kerülhetnek. De a nap végén ezek csak kartonlapok színes képekkel és kis szöveggel, szóval miért adnak egyesek több évnyi fizetésnek megfelelő értéket egy-egy darabért?
Hogy működik a TCG-piac?
Mielőtt belevágunk a miértekbe, nézzük át, hogy is kell elképzelni a „kártyakereskedelmet”. A legtöbb TCG úgy működik, hogy a játékosok booster packokat vesznek. Ezek kis csomagok, amelyekből bizonyos számú kártyalapot lehet szerezni. Ezek a lapok véletlenszerűek, de a kiadók általában úgy alkotják meg a packokat, hogy van bennük pár ritkább lap.
Epilepsziás rohamok, természeti katasztrófák, blackface – ezeket a Pokémon-epizódokat tiltották be az évek során
most
A ritkaság azonban nem egyenesen arányos az értékkel. A legnépszerűbb kártyajátékban, a Magic: The Gatheringben például hiába van egy lap a legritkább, „Mythic Rare” besorolásban, simán lehet, hogy pár centnél nem ér többet. A lapok értéke sokkal inkább függ attól, hogy hányszor „nyomták újra”, tehát az eredeti kiadása után még mennyi került forgalomba. Emellett számít az, hogy épp melyik „verzióról” van szó: esetleg valami gyűjtői kiadás, vagy nagyon régi lap, foilos (szó szerint csillogós) vagy alternatív artos. Bőven nem elhanyagolható az sem, hogy konkrétan mit csinál a lap, ugyanis az erős kártyák általában többet érnek.
Hogyha valaki a boosterek elolvasása után arra gondolt, hogy „hát ez nem túl gazdaságos”, akkor nagyon jó úton jár. Ilyenkor jön be a másodpiac, aminek talán nagyobb szerepe van a TCG-kben, mint a packoknak. Rengeteg weboldal létezik, ahol a játékosok lapokkal kereskedhetnek. Európában a legnagyobb ilyen a Cardmarket, egy német székhelyű cég platformja, amelyet a legtöbb „harmadpiac” – tehát amikor csak lemész játszani és valakivel cserélsz vagy valakinek adsz el lapokat – alapul vesz. Az ilyen oldalakon gyakorlatilag bármit be tudunk szerezni, ha hajlandóak vagyunk állni a postaköltséget. Érdekes módon az olcsóbb lapokat innen nehezebb beszerezni, mivel a 2-3 centes kártyákra is ugyanannyi a postaköltség, de ha nagyon szükségünk van valamire, akkor ott a lehetőség
Na de miért adnak az emberek milliókat egyes lapokért?
Igazából a kérdésre ugyanaz a válasz, mint arra, hogy miért vesznek az emberek drága ruhákat vagy sportautókat: mert tetszik nekik, és mert úgy érzik, hogy boldogabbak lesznek attól, hogy a tulajdonukat képzi az adott tárgy. Nincs ez máshogy a kártyalapokkal sem, legyen szó csak gyűjtögetésről vagy aktív, versenyszerű játékokról.
Egyes lapok értéke tényleg a milliós kategóriába szökhet. A leghíresebb ilyen kártya a Magic: The Gathering eredeti Black Lotusa, amelyből a legrosszabb állapotú darabok is 10 ezer euró körül vannak, ami nagyjából 4 millió forint. A világhírű zenész, Post Malone egyszer 2,6 millió dollárért vásárolt meg egy Magic lapot: egy számozott The One Ringet, ami az 1/1-es, tehát ténylegesen egyedi lap volt a Gyűrűk Ura crossover setből. A One Piece TCG legdrágább darabjaiért akár 100 ezer eurót is elkérhetnek, de az olyan kártyák, amelyeket csak a világbajnokságok győztesei tudhatnak magukénak, körülbelül 30 ezer euróért futnak a másodpiacon.
Post Malone buying the 1/1 One Ring Magic The Gathering card valued at $2 million+ is the coolest nerd thing of all time pic.twitter.com/Nr5ssJky4Q
— Jake Lucky (@JakeSucky) August 2, 2023
Persze attól, hogy valami ilyen drága, nem lesz erősebb – csupán ritkább, így a gyűjtők azok, akik a csillagászati értékeket fizetik ki. Azonban a kisebb játékosok is gyakran tízezreket adnak ki egy lapért, amiből éppen hiány van – pedig tényleg csak kartondarabokról van szó.
