Hoztunk néhány olyan képzőművészeti alkotást, amelyek amellett, hogy sokkolták a közvéleményt, nagyban formálták vagy újradefiniálták a művészet lényegét.
Nagy közfelháborodást keltett, amikor egy floridai iskola igazgatóját nemrég lemondásra kényszerítették, mert a szülők állítása szerint gyerekeik pornográf tartalomnak voltak kitéve, amikor Michelangelo Dávid-szobráról mutattak nekik fotókat. Szinte attól a pillanattól kezdve a szemérmetlenség vádjával néz szembe Michelangelo remekműve, hogy az ötméter magas, meztelen márványszobor 1504-ben elkészült. A szobor közmegítélésén még az sem sokat segített, hogy mivel a meztelen bibliai alak megbotránkoztatta a firenzeieket és a katolikus papokat, a 16. században a nemiszervét fém fügefalevélből készült ágyékkötővel takarták el. Az ilyenfajta művészeti cenzúra gyakorlata akkoriban nem volt ismeretlen: a „Fügefalevél hadjáratra“ keresztelt mozgalmat a tridenti zsinat 1563-ban tette hivatalossá, aminek értelmében Itáliában, de főként Rómában minden aktszoborra gondosan elhelyezett fém fügeleveleket kellett applikálni.
A modern művészet korában talán a szürrealista és dadaista művész, Marcel Duchamp 1917-es porcelánpiszoárját, a Fountaint (magyarul Forrás) tekintjük úttörőnek megbotránkoztatás szempontjából. A dadaista művész tézise, hogy bármit művészetnek lehet tekinteni, ha azt művész válogatja, és címkével látja el. Ez a fajta gondolkodás akkor forradalminak számított, és megkérdőjelezte a korábbi elképzelést, miszerint a művészet szép, technikailag ügyes és érzelmekre ható.
Hová menjünk, miket nézzünk novemberben? – 5 kiállítás az egyre hűvösebbre forduló időjárás mellé
2024.11.9 9:30
Ezek a vitatott alkotások jó ürügyként szolgálnak arra, hogy számba vegyük, a modern kor mely művei formálták és változtatták meg azóta a művészetről alkotott elképzelésünket. A BBC összegyűjtött néhány olyan alkotást, amelyek amellett, hogy sokkolták a közvéleményt, sokszor újradefiniálták a művészet lényegét – cikkünkben ezekből válogattunk.
1. Marc Quinn, Self 1991
Marc Quinn szó szerint a saját testét használta anyagként a művészetéhez: a brit művész először 1991-ben csapolta le saját vérét, amit áttetsző formába öntött, a mutatványt pedig ötévente megismételte. Az eredmény egy önarckép-sorozat, aminek köszönhetően a művész joggal állíthatja, hogy többet öntött ki magából, mint bárki, aki előtte élt. Egyes vélemények szerint Quinn Self sorozata egy hátborzongató, vámpíros mutatvány, míg mások úgy gondolják, a mű rávilágít a lét törékenységére, és magával ragadó, merész hozzájárulás az önábrázolás hagyományához, amihez olyan művészek neve is köthető, mint Rembrandt, Van Gogh vagy Cindy Sherman.
2. Allen Jones, Chair 1969
Allen Jones nagy visszhangot kiváltó erotikus szoborcsoportja három alkotásból, a Hatstand, Table és Chair darabokból állt, amelyet 1969-ben készített. Jones munkája tulajdonképpen bútorrá alakított, hiányos öltözetű, kéjesen ábrázolt nők voltak, a brit művészt pedig jogosan érte a vád, hogy tárgyiasítja a nőket, aminek meg is lett a böjtje: 1986 márciusában, nőnapon felháborodott aktivisták sovinizmusra hivatkozva festékeltávolítóval öntötték le a művet, a sav pedig teljesen szétmarta a PVC-testet.
3. Piero Manzoni, Artist's Shit 1961
Ha Duchamp piszoárját a művészvilág egy része elismerte művészeti alkotásként, akkor talán nem meglepő, hogy valakinek egy ponton eszébe jutott az emberi ürülékkel is kísérletezni, az eredményt pedig műalkotás címkével látta el. Piero Manzoni olasz konceptuális művész először egy saját leheletével töltött léggömböt mutatott be műalkotásként, majd egy évvel később, 1961-ben 90 konzervdobozba zsúfolta bele saját, 2700 grammnyi ürülékét. A mű az anekdota szerint egy gúnyos válasz arra, hogy az avantgárd művész apja egy konzervgyár tulajdonosa volt, és Manzoni munkáját egyszer „leszarozta.“ A sors iróniája, hogy a fia más területen viszont nagyon is sikeres lett: 2016-ban az egyik konzervdoboz 275 000 euróért (körülbelül 112,6 millió forint) kelt el egy árverésen.
4. Judy Chicago, Dinner Party, 1979
Judy Chicago amerikai művész háromszög alakú bankettasztala 39 terítékből áll, és a nők kultúrtörténeti hozzájárulásának állít emléket, Szapphótól Virginia Woolfig. A híres asztalt és az alkotót úttörő szemlélete miatt sokan méltatták, és számtalan kritikát is kapott vulgaritása miatt: az installációt közel két tucat kézzel festett, vulva-szerű pillangómotívummal ellátott porcelántányér uralja.
5. Tracey Emin, My Bed, 1998
Bár az ágy mint archetipikus tárgy nélkülözhetetlen volt a nyugati művészet néhány legnagyobb alkotásában (például Tiziano Urbinói Vénusza, Van Gogh szobája Arles-ban, Goya Felöltözött és Meztelen Mayája vagy Henry Fuseli Lidércnyomása), a legnagyobb közfelháborodást mégis Tracey Emin My Bed című installációja váltotta ki, amit a brit művész a Turner-díj 1998-as kiállításán állított ki.
Ezek a világ legszörnyűbb piái
2024.11.8 12:19
Az ágy Emin depressziós epizódjának szimbolikus helyszíne, amit a zilált elme anyagi törmelékei vettek körül. Bár furcsa lehet, hogy Duchamp piszoárja után 80 évvel egy rendetlen ágy ekkora felháborodást váltson ki, mégis ütőkártyává vált azok számára, akik szerint a kortárs művészet eltévelyedett. A mű védelmezőiben megfogalmazódott, hogy nem az-e a valódi kifogás, hogy egy nő „arcátlanul“ egy férfi múzeumában rendezett be magának rezidenciát.
6. David Černý, Shark, 2005
A cseh művész Damien Hirst The Physical Impossibility of Death in the Mind of Someone Living (A halál fizikai lehetetlensége egy élő tudatában) című, 1991-es merész installációját gondolta újra. Az eredeti alkotás egy valódi cápának a formalinban levegő teteme, David Černý pedig meglépte, hogy kifaragta és a kirakatba állította a megbuktatott iraki diktátor, Szaddám Huszein életnagyságú szobrát, akit alsógatyában, kötéllel a torka körül, csuklóját és lábát összekötözve ábrázolt. Egyesek véleménye szerint a mű már afelé közelített, hogy Husszeint az áldozat szerepébe helyezze, mások szerint a szobor indokolatlanul szemléletes és részletes. A vitatott mű 2006 elejére tervezett kiállítását a belgiumi Middelkerke múzeumában végül a város polgármestere, Michel Landuyt parancsára lefújták, mondván, a lakosság egy része, köztük a muszlim csoportok túlságosan provokatívnak találnák azt.
7. Paul McCarthy, Tree 2014
Nem egyszer fordult elő, hogy egy vitatott műnek többet kellett kiállnia, mint néhány kritikus szót, és valódi rongálás elszenvedője lett. 2014-ben Paul McCarthy amerikai művész kolosszális, felfújható szobrát, a Tree-t a párizsi Vendôme téren állították ki karácsonykor. Az installáció fallikus konnotációja vitathatatlan volt, ami végül a vesztét is okozta: a vandálok feldöntötték, majd leeresztették. Maga a művész sem úszta meg sértetlenül, a szobor installációján az egyik résztvevő szembeszállt McCarthyval, és háromszor arcon vágta, mielőtt a kipukkadt alkotás lufiként lőtt a tömegbe.
