Az Anora egy megrázó, hedonizmussal túlfűtött, hangosan röhögős fekete komédia, melynek vad érzelmi hullámvasútja jól reprezentálja azt az atomrobbanás-szerű káoszt, amit két ennyire különböző társadalmi rétegből érkező fiatal találkozása eredményez.
Üdv a feminista fekete komédia reneszánszában!
Nem tudom, mi a helyzet az idei független filmes repertoárral, de egyszerűen nem vagyok hozzászokva, hogy sorra pörögnek ki az ilyen velős, nőügyekkel foglalkozó alkotások. Éppen csak elkezdtem magamhoz térni A szer hatása után, amikor újra a moziszékben találtam magam Sean BakerAnora című kőkemény, mégis brutálisan szórakoztató karakterdrámáját nézve.
Baker részéről egyáltalán nem újdonság, hogy filmjeiben empátiával és humorral kezeli a szexmunkásokat, vagy egyéb marginalizált helyzetben lévő főhőseit. A rendező 2015-ben rukkolt elő Tangerine című vígjáték-drámájával, ami egy transznemű szexmunkás útját követi nyomon, aki karácsony napján próbálja levadászni a stricit, aki összetörte a szívét. A film sikerét követően Bakert az A24 vette szárnyai alá, melynek gondozásában leforgatta a Floridai álom című filmet, ami egy fiatal, motelben élő anyát állít a középpontba. Ezt követte a Cannes-ban nagy sikert arató Vörös rakéta, ami egy nyugalmazott férfi pornósztár visszatérését mutatja be hőn utált szülővárosába. Baker katalógusából tökéletesen látszik, hogy kedvenc témája a társadalom által megbélyegzett karakterek humanizálása, akikről mindig sikerül realisztikus és szívmelengető képet festenie. Ez az Anora esetében sem történt másként.
Baker a Take That cukormázas Greatest Day című számával már a nyitójelenetben kétértelműségbe ringat bennünket, miközben egy húsgyár futószalagjára emlékeztető snitt tárul a szemünk elé. A kamera privát öltáncot adó lányok testén halad végig, mígnem megállapodik a címszereplő arcán. A film során Baker legfontosabb álláspontja az, hogy nem foglal állást: érzékenyen, ítéletmentesen és autentikusan tárja elénk a szexmunka realitását, miközben a film teljes mértékben meghagyja a nézőnek a szabad interpretáció jogát. Nem felmagasztalni, vagy lealacsonyítani próbálja a klubtáncosok életét, hanem egyszerűen bemutatni azt. A filmről egyébként egy Risdon Roberts nevű szexmunkás írt hosszabb beszámolót a Slate oldalán, amiben azt mondta, hogy
az Anora az egyetlen olyan eszkort-témát feldolgozó film, amit egyáltalán nem érzett cikinek.
A film autentikusságát tovább erősíti, hogy a forgatókönyv megírásához Baker valódi szakmabeliektől kért segítséget, a címadó főszereplőt megformáló Mikey Madisont pedig egy brooklyni rúdtánc-oktatóval, Sophia Carnabucival képeztette ki, aki a mozdulatokon kívül a New York-i sztripper szlenget is megtanította a színésznőnek.
A történetbe Anora egyik átlagosnak ígérkező munkás estéjén csatlakozunk be a HQ nevű New York-i sztriptízbárban, ahol főnöke megkéri, hogy orosz nyelvtudása végett vegyen kezelésbe egy külföldi vendéget. A kliens (Mark Eidelstein) nem más, mint egy Vanya nevű, angyalarcú srác, aki épphogy betöltötte a felnőtt életkort. A fiatalok között gyorsan beindul a kémia, és Ványa ragaszkodik hozzá, hogy a klubon kívül is láthassa a lányt. Amikor Anora (vagy saját preferanciája szerint Ani) szembesül a srác luxus életkörülményeivel, nyilvánvalóvá válik számára, hogy egy súlyosan gazdag orosz család leszármazottjával van dolga. A páros megkezdi hedonista ámokfutását, aminek felszínes negédessége miatt már előre látni a katasztrófális végkimenetelt.
Persze még ezekkel az idegesítő karakterisztikusságokkal is teljesen megérős a helyzet Ani számára, aki 15 ezer dollár fejében belemegy abba, hogy egy hétre a srác barátnője legyen. A hetet egy rögtönzött Las Vegas-i utazással zárják, ahol Vanya megkéri Ani kezét, aki kissé vonakodva, de igent mond. A hazaérkezés után első dolga felmondani a sztriptízbárban, és beköltözni Vanya szüleinek őrületes luxusvillájába. A világtól elzárt, gondtalan mézesheteket az zavarja meg, hogy az esküvő híre a pletykalapoknak köszönhetően eljut Oroszországba, a köztiszteletben álló, kormányközeli szülők pedig elfogadhatatlannak deklarálják a házasságot (mintha egyébként az ő életükben szerepelne bármilyen morális kódex). Anyu (Daria Ekamasova) és Apu (Alekszej Szerebrjakov) riasztják New York-i verőembereiket, akik egy egyszerűnek tűnő feladatra vállalkozva megpróbálják rávenni a párt a házasság érvénytelenítésére. A szülők alkalmazottai viszont egyáltalán nem sztereotipikus maffiózok, hanem érző szívű jámbor arcok, akik legjobb tudásuk szerint igyekeznek teljesíteni a rájuk rótt feladatot, bármi is legyen az. A három zseniális mellékszereplőknek, Igornak (Yuriy Borisov), Garnicknak (Vache Tovmasyan) és Torosnak (Karren Karagulian) köszönhetően ezen a ponton kezdetét veszi egy hihetetlenül vicces, modern slapstick etap, ami iszonyatosan hű Sean Baker humorához.
Nem sokkal a rajtaütés után Vanya kétségbeesésében lelécel, a tanácstalan maffiózókkal otthagyva Anit, akinek ezen a ponton lesz végleg elege abból, hogy semmilyen kontrollja nincs a saját élete föltött. Anora ettől a ponttól egészen a film végéig iszonyatos erőkkel, azaz foggal és akrilkörmökkel küzd a házasságáért és ágenciájának visszaszerzéséért.
PREMIER: Spagettiwesternt idéző videóklippel dobja ki új számát a Selah Vie zenekar
2024.10.31 18:30
Fontos megemlíteni, hogy az Anora nem a karaktereket kritizálja, hanem azt az osztályrendszert, ami kitermelte őket. Egyfajta kifejezésképtelenség szövi át a filmet, amit szereplők puszta erőszakkal próbálnak orvosolni. A néző számára sem derül ki pontosan, hogy a kapcsolat valós érzelmeken, vagy olyan kölcsönös előnyökön alapult, mint Vanya számára a zöldkártya és a szüleitől való menekvés, vagy Aninak a szegénységből való felemelkedés.
Baker szociokulturális szemszögből térképezi fel Ani és Vanya legmélyebb hiányosságait, miközben azt is megmutatja, hogy a két szereplő érzelmi és kommunikációs tompaságát mennyire különböző tényezők okozzák. Ványa személyiségének üressége őszinte kapcsolatainak deficitjéből fakad, ami miatt szinte visszafordíthatatlanul megragadt egy felelőtlen gyerek szintjén. Ezzel szemben Ani nem sokat élhetett meg a gyerekkorából, mivel nagyon fiatalon meg kellett tanulnia, hogy miként érdemes lavíroznia az életben maradáshoz. Hamar rájött arra, hogy az egyetlen társadalmi valutája a szépsége és a vonzereje, így kiépített magának egy olyan áthatolhatatlan perszónát, ami nemcsak a pénzkeresésben segítette, de bizonyos értelemben elszigetelte őt mindennapi életének ocsmányságaitól.
A film során fokozatosan lecsúszik ez a maszk, és Ani egy rendkívül megható lelki metamorfózison esik át. Iszonyatosan fájdalmas végignézni a Mikey Adison alakítása által feledhetetlenné tett karakter magasrepülését, majd az ezt követő mélyzuhanást, mindez azonban teljesen elkerülhetetlen ahhoz, hogy a címszereplő megtalálja a lelki békét a saját, tökéletlenségtől bűzlő világában.
