A szónak, egy jó történetnek ereje van, nem csoda hát, hogy megannyi zenei géniuszt ihlettek meg világirodalmi alkotások. Listánkon most olyan dalokat mutatunk, amelyeket könyvek inspiráltak.
Egy jó könyv életeket, és úgy tűnik zenei karriereket változtathat meg. Egy korábbi listánkon már megmutattuk nektek, milyen az, ha a zene és a klasszikus irodalom találkozik – most kis gyűjteményünket egészítjük ki újabb 11 olyan dallal.
Parov Stelar: Grandpa's Groove
Az osztrák DJ-re nagy hatással lehetett Az öreg halász és a tenger, ami 1954-ben be is húzta Ernest Hemingwaynek az irodalmi Nobel-díjat. Nemcsak szövege, de még a számhoz készült klip is kvázi a kisregény történéseit meséli el: egy idős férfi, Santiago horgászni hajózik ki a tengerre, már 80 napja nem fogott semmit. Ismerősei salaónak, vagyis elátkozott embernek tekintik, ám végül mégis rámosolyog a szerencse, hiszen horgára akad egy nagy hal, ami napokig vonszolja maga után a vízen. Santiago története azt mutatja be, hogy az embert megtépázhatja az élet, a tenger, az óceán, ám soha le nem győzheti.
Taylor Swift: Cassandra
Bár a Skandináv mitológia igen tág, az Abba egy 1982-es szerzeményén, ami előző listánkra fel is került, mégis az összeurópai kultúrkörbe nyúlt bele, hogy a trójai királylány, Kasszandra történetét dolgozza fel. Míg a svéd formáció ténylegesen inkább mitológiai aspektusokból kívánta megzenésíteni az elátkozott lány szomorú sorsát, Taylor Swift a nagysikerű The Tortured Poets Department című albumának The Anthology kiadásán maga életét helyezi párhuzamba Kasszandráéval: „Szóval, először Cassandrát ölték meg, mert félt a legrosszabbtól/ és próbálta figyelmeztetni a várost./ Kígyókkal töltötték meg a cellámat, és, sajnálom, de megkérdem/ hisztek most már nekem?“. Kasszandra Apollón papnője volt, akinek egy átok következtében büntetése az volt, hogy igaz próféciákat mondjon, de soha senki ne higgyen neki. A modern nyelvhasználatban az ő nevét retorikai eszközként használják olyan személy megjelölésére, akinek pontos, általában közelgő katasztrófáról szóló jóslataiban nem hisznek.
Sting: Moon over Bourbon Street
„Ezt [a Moon over Bourbon Street című dalt] Anne Rice egyik könyve ihlette, az Interjú a vámpírral, ami egy gyönyörű könyv erről a vámpírról, aki csak véletlenül vámpír. Halhatatlan, és embereket kell ölnie, hogy életben maradjon, de a lelkiismerete hibátlan maradt. Ő ez a csodálatos, megrendítő lélek, akinek rosszat kell tennie, mégis abba akarja hagyni. Ez a kettősség érdekelt engem” – nyilatkozta Sting, majd hozzátette, hogy bár elsődlegesen tényleg a Rice-regény ihlette a dalt, mégis egyszer volt egy holdfényes éjszaka a New Orleans-i francia negyedben, amikor az volt a határozott benyomása, hogy követik. Ez az élmény is inspirációs forrás volt a szerzemény megírásához.
Nirvana: Scentless Apprentice
Az amerikai grunge-gyüttes dala nemcsak azért különleges, mert a zenekar In Utero című harmadik és egyben utolsó stúdióalbumán hallható, de egyúttal ezt is egy irodalmi alkotás ihlette. A Scentless Apprentice címéből már sejthető, honnan is jött az inspó, hiszen Patrick Süskind A parfüm című regénye alapján készült. A történet főszereplője Jean-Baptiste Grenouille, a 18. századi Franciaországban élő árva, aki kivételes szaglással születik, és képes megkülönböztetni a körülötte lévő világ illatainak széles skáláját. Grenouille parfümkészítő lesz, de később gyilkosságba keveredik, amikor találkozik egy fiatal lánnyal, akinek felülmúlhatatlanul csodálatos illata van.
Kate Bush: The Sensual World
Kate Bush diszkográfiájában nem idegen, hogy irodalmi alkotások megzenésített változatával találkozunk – gondoljunk csak Wuthering Heights című dalára, aminek már címében is egyértelmű, hogy Emily Brontë világhírű regénye fakadt dalra. A The Sensual World James Joyce Ulysses című alkotásából merített ihletet. Bush érezte, hogy Molly Bloom monológja, a regény záró szakasza illik leginkább az általa megalkotott zenéhez, ám amikor Joyce örökösei nem voltak hajlandók engedélyezni a szöveg használatát, Bush maga írt hasonló dalszöveget, amely visszhangozza az eredeti passzust, ahogy Molly kilép a könyv lapjairól, és visszatér a való világba. 2011-ben végül a Joyce-hagyaték mégis engedélyt adott az anyagra, és Bush újrafelvette a dalt Flower of the Mountain címen, amely a 2011-es Director's Cut albumán jelent meg.
Katy Perry: Firework
Ki gondolta volna, hogy a 2010-es évek gigaslágere, aminek a videóklipjét ráadásul Budapesten forgatták, szintén egy irodalmi alkotás ihlette? Pedig igaz. Katy Perry Firework című dala Jack Kerouac Úton című regényéből merít inspirációt. A dal a belső erőről és önkifejezésről szól, amelyet Kerouac karakterei az élet rögös útján élnek át. Ahogy a regény hősei egyre csak megismerik a világot, környezetüket és egyben saját magukat, úgy Perry dala is arra bátorít, hogy merjünk szembenézni félelmeinkkel, hogy megvalósíthassuk álmainkat. Egészen pontosan a regény egyik bekezdése jelentett inspirációs forrást az énekesnőnek, bár 2022. márciusában Perrynek tisztáznia kellett, hogy pontosan melyik részről is beszél, mert szerinte rajongói végig rossz szavakkal énekelték a dalt, ami tényleg konkrét idézetet emel ki a könyvből.
Bruce Springsteen: The Ghost of Tom Joad
Bruce Springsteen dala John Steinbeck Pulitzer- és Nobel-díjas Érik a gyümölcs című regényének egyik központi alakját, Tom Joad karakterét idézi meg. A dal hűen tükrözi a szegénység, a kiszolgáltatottság és az emberi kapcsolatok nehézségeit, amelyeket Steinbeck sajátos realista stílusával ábrázolt. Az Érik a gyümölcs története az 1929-es gazdasági világválság időszakába repíti olvasóját. A déli területeket szárazság és homokviharok sújtják, a farmerek tönkrementek, akik így pedig nem tudták többé fizetni területeik bérleti díját. A regény a hasonló sorstól szenvedő Joad család történetét meséli el, és őt énekli meg Springsteen is.
Radiohead: Banana Co
A kolumbiai író, Gabriel García Márquez által inspirált dalban a Radiohead a Száz év magány történetének konkrét mozzanatait, mondhatni a központi szálát énekli meg, vagyis hogy a banángyárak milyen károkat is okoztak a XX. századi Latin-Amerika számos országában. A könyv egyébként nem számít könnyű olvasmánynak, mintegy hét generációnyi családi történetbe ugrik fejest az, aki nekiveselkedik Márquez históriájának, mindenesetre megéri, nem véletlen, hogy az író 1982-ben a Száz év magánynak köszönhetően kapott irodalmi Nobel-díjat.
Thirty Seconds to Mars: Hurricane
Bár Jared Letóék soha nem erősítették meg hivatalosan, a Thirty Seconds to Mars Hurricane című számának videóklipje mégis tesz egy elég erős irodalmi utalást, így pedig az egész számra rá lehet húzni a Poe-féle sötétséget. „S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,/ Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár“ – olvashatjuk Tóth Árpád fordításában Edgar Allan PoeA Holló című versének sorát, s ez az idézet köszön vissza a Hurricane utolsó pár másodpercében is.
Harry Styles: Matilda
Zane Lowe-nak adott interjújában árulta el Harry Styles, hogy 2022-es albumán, a Harry's House-on megjelent Matilda dalt valaki olyanról írta, akit a való életben is ismer, bár történetét és identitását Roald Dahl 1988-as híres regényének (és későbbi filmjének) azonos nevű főhősnőjének, Matilda karakterébe csomagolta.
„Volt egy olyan élményem valakivel, aki, miközben jobban megismertem, olyan dolgokat fedett fel nekem, amelyek nagyon is olyanok voltak, hogy »Ó, ez nem normális, szerintem talán segítségre lenne szükséged, vagy ilyesmi«. Ezt a dalt ez az élmény és személy inspirálta, akit úgymond a Roald Dahl-könyv Matildájának álcáztam. Eljátszottam pár barátomnak ezt a dalt, mindannyian el is sírták magukat” – mesélte Styles az interjúban.
Matilda egy kivételes képességű kislány. Fiatal korától kezdve úgy beszél, mint egy felnőtt, gazdag szókincse van, annak ellenére is, hogy szülei egyáltalán nem foglalkoznak vele, például úgy gondolják, hogy kevesebbet kellene olvasnia, és többet tévéznie. Amikor Matilda elég idős ahhoz, hogy iskolába járjon, végre találkozik egy olyan felnőttel, aki törődik is a jövőjével. Tanára, Miss Honey figyelmes és megértő. Hamar észreveszi, hogy Matilda nagyon okos, ezért hát megpróbálja elérni, hogy a kislány magasabb osztályba kerüljön, mivel jobban tud írni és olvasni, mint a nála több évvel idősebb gyerekek. Miss Honey nem jár sikerrel, mert az iskola igazgatónője, Miss Trunchbull azt hiszi, hogy Miss Honey csak meg akar szabadulni Matildától.
Stevie Nicks: Annabel Lee
Ismét egy Poe-költemény. 1849. október 9-én, mindössze két nappal halála után jelent meg a költő éltében írt utolsó verse, az Annabel Lee, vagyis a Lee Annácska. Poe karrierje alatt több fiatalon elhunyt nőket ábrázoló verse is született. Ilyenek voltak a Lenore (Lenore), Anyámnak (To My Mother,), Eulália (Eulalie), Helennek (Egyszer láttalak...) (To Helen (I saw thee once...)) és hát többek között a Lee Annácska is, amit valószínűleg felesége, Virginia Eliza Clemm Poe 1842-ben bekövetkezett tuberkulózis miatti halála ihletett.
„Tudtátok, hogy az 1800-as években írtam egy dalt Edgar Allan Poe-val?“ – Stevie Nicks gyakran teszi fel a kérdést rajongóinak, mielőtt élőben előadná az Annabel Lee-t. Bár Nicks eredetileg 17 évesen írta a dalt, csak évtizedekkel később adta ki a 2011-es In Your Dreams című albumán. A vers a tizenéves énekesnő kedvence volt, első olvasatra erősen kötődni kezdett Poe szavaihoz és hősnőjéhez. „Emlékszem, hogy az ágyamon ültem anyám és apám házában, írtam a dalt, teljesen elképesztett a romantikája“ – mondta Nicks a dal inspirációjáról.