A Vogue: A 90-es évek minisorozat a '90-es évekbeli divatipar meghatározó eseményeit mutatja be Anna Wintour, Edward Enninful, Tonne Goodman, Hamish Bowles szerkesztők, valamint más modellek, sztárok és tervezők narrálásával.
Ma már a divatmagazinok többségét leginkább a nosztalgia lengi körül, de fénykorukban hatalmas befolyással rendelkeztek nemcsak a divat, hanem a popkultúra felett is. A szerkesztők, akárcsak a tervezők, megkérdőjelezhetetlen státusszal rendelkeztek. Ebbe a korszakba röpít vissza a Vogue: 90-es évek, a Disney+-on streamelhető dokumentumfilm-sorozat, ami kötelezően ajánlott a menthetetlen nosztalgikusoknak, a divat iránt kicsit is érdeklődőknek és a hozzám hasonló akcentusfétistől szenvedőknek. (Hamish Bowlest és Kate Mosst felváltva hallgatni önmagában egy élmény.)
Miliő
Az archív felvételek, a sztárok és szakmabeli legendák szórakoztató és szívszorító visszaemlékezései olyan hangulatot teremtenek, mint azok a New Yorkban játszódó filmek, melyeket a mellékszerepet betöltő város atmoszférájáért nézünk meg. A sorozat miliője meggátolja, hogy megnyomjuk a stop gombot. Utoljára hasonló élményt a The Last Dance dokusorozat okozott, annak ellenére, hogy még csak kosárlabdát pattogtatni sem tudok és még kevésbé értem a szabályait, mint a fociban a lest. (A párkapcsolatáért néha olyanra is képes az ember, ami nem okoz életre szóló traumát.)
Olyan divatbemutatókat csodálhatunk meg, amelyekről még Youtube-on sem lehet 230-as felbontású felvételt találni. A 90-es évek egy fényesebb szeletét kapjuk, mely mellőzi az évtized tragédiáit és politikai fiaskóit. Tökéletes menedék, ha menekülni akarunk a saját életünkből.
Anna Wintour
A legmeghatározóbb divatplatform még ma is a Vogue, kiváltképp az amerikai. Ez pedig Anna Wintournak köszönhető, aki 1988 óta a magazin főszerkesztője, és egyben a divatvilág egyik legnagyobb tekintélye. Reformer szellemisége tagadhatatlan, hiszen felszámolta a repetitív címlap formátumot, felkarolta a tehetséges, pályakezdő tervezőket és a hiphop első sztárjait, valamint addig példátlan jótékonysági akcióval segítette a HIV-járvány áldozatait.
Az éjjel-nappal hordott napszemüveg és az ezer közül felismerhető bob frizura, a Met-gála és később Az ördög Pradát visel is jelentősen megkönnyítette, hogy a popkultúra szigorú keresztanyjává fogadja Wintourt.
Munkássága tagadhatatlanul úttörő és formabontó, de furcsának találtam Franca Sozzani totális mellőzését. Az olasz Vogue főszerkesztőjét érdemes lenne egy lapon említeni Wintourral, és nem csak azért, mert ő is 1988-ban került a magazin élére. Sozzani nevéhez fűződik az első, 2008-es All Black kiadás, amiben értelemszerűen csak fekete modellek szerepeltek.
@thefashionnap Lets talk about Vogue Italia’s Black issue ✨ #vogueitalia#francasozzani#stevenmeisel#blackmodel#antm#jourdandunn#naomicampbell#sessileelopez#liyakebede#90ssupermodel#supermodel#vogue♬ original sound - Chani Ra - fashion commentary
Igen, Wintour bevállalta a fanszőrzettrimmelő Gucci-reklámot (ami egyébként Tom Ford érdeme), de Sozzani képes volt címlapra tenni a „plasztikai műtétből lábadozó” Linda Evangelistát. A 2005-ös Makeover Madness irdatlan nagy port kavart, ennek (is) köszönhetően ma 500 dollárért árulják eBayen.
Két évvel később pedig az USA történetének legnagyobb olajkatasztrófájának szentelte a címlapot, amikor a világ legtöbb pontján mélyen hallgattak arról, hogy 3 hónapon át akadálytalanul ömlött az olaj a Mexikói-öböl vizébe.
@wherefashionsits Makeover Madness by Steven Meisel for Vogue Italia. #vogueitalia#stevenmeisel#lindaevangelista♬ Blade Runner 2049 - Synthwave Goose
A címlap
A Vogue tekintélye a hagyományos média hanyatlása ellenére töretlen maradt, hiszen ma is minden sztár és modell életében és karrierjében egyaránt, ha nem is sorsfordító, de meghatározó momentum a magazinban szerepelni. Hát, még annak címlapján. Linda Evangelistában az első, francia Vogue címlapfotózásán realizálódott, hogy révbe ért karrierje. Naomi Campbell a jamaicai Vogue címlapjával tudta bebizonyítani családjának, hogy igenis jó döntést hozott, amikor modellkedni kezdett. Cindy Crawford karrierje fénypontjaként pedig az amerikai Vogue címlapját emelte ki.
A műsor bemutatja, hogyan reformálta meg Wintour több aspektusból is az évtizedekig modellek territóriumának számító címlapot és demonstrálta a Vogue igazi transzformációs erejét.
A tervezők
A szerkesztőkön kívül a gyakran színfalak mögött megbújó divattervezők „emberibb“ arcát is megismerhetjük. Szívet melengető a lelkesedés, amivel John Galiano, Marc Jacobs, Tom Ford, Stella McCartney, Calvin Klein és Donna Karen felelevenítik karrierjük kezdetét. Az iparban szerzett barátaikon kívül nem avatják be a nézőt túlzottan a magánéletükbe, hiszen ez a műsor szempontjából lényegtelen. Pusztán a munkásságuk, attitűdjük és hanghordozásuk elárulja, milyen emberek is valójában. Ami még inkább „halandóvá“ teszi őket, hogy elismerik hibáikat, kudarcaikat és konfliktusaikat is.
View this post on Instagram
Bár több már elhunyt nagyágyú feledésbe merül, Sozzani mellett André Leon Talley is, aki a Vogue első fekete kreatív igazgatója volt, Alexander McQueen viszont szinte valamennyi epizódban megjelenik. A 2010-ben elhunyt brit tervezőt négyszer választották meg az év brit tervezőjének a Brit Divat Díjátadón. Mindössze negyven évet élt és ez idő alatt felrázta, megbotránkoztatta és térdre kényszerítette a magas divatot. Erről pedig a műsor – a rendelkezésre álló szűk keretek között – méltó módon megemlékezik.
Kim Kardashian?
A műsor legnagyobb negatívuma, s egyben kérdőjele számomra, hogy kissé feltüzelte bennem a rosszindulatot: mégis kinek és mennyit fizetett Kim Kardashian, hogy kamerák előtt elmesélhesse, hogy ő volt Madonna kutyasétáltatója? Popkulturális relevanciája tagadhatatlan napjainkban, de azon kívül, hogy a 90-es években volt tinédzser, nem sokat tud hozzáadni a korszellem felfestéséhez.
Bármennyire is szórakoztató gyermeki lelkesedése, Madonna, Julia Roberts, Jennifer Aniston, Gwen Stefani, Grace Jones, Iman vagy mondjuk Janet Jackson élménybeszámolója nemcsak indokoltabb lett volna, hanem valószínűleg tartalmasabb is.
Hiphop
A hiphopról szóló epizód tartogatja a legnagyobb meglepetéseket. Feltételezem, nemcsak a zenére és divatra gyakorolt globális befolyása miatt kerül reflektorfénybe a műsorban, hanem az önkritikagyakorlás végett is. Wintour maga is elismeri, hogy az amerikai divat (így a Vogue is) egy elsősorban fehér amerikai álmot hirdetett.
View this post on Instagram
Megszólal a kor két hiphop-királynője, Mary J. Blige és Missy Elliot, és olyan elfeledett alkotók is, akik nem tudtak átevickélni az undergroundból a mainstreambe. Misa Hylton stylist, Dapper Dan és Daymond John tervezők elbeszéléseivel rálátásunk nyílik arra, hogyan lehetett érvényesülni a perifériára szorulva, korlátozott eszköztárral is.