Moo Deng kiakasztotta a cukiságmérőt: a thaiföldi törpevíziló igazi sztár lett, emberek millióinak a szívébe lopta be magát. Eközben Nyugat-Afrikában élő fajtársainak folyamatosan zsugorodik az otthona, a jövőjük pedig teljesen bizonytalanná vált.
Pirospozsgás arcával, zselészerű bőrével és lehengerlő személyiségével Moo Deng, a thaiföldi Khao Kheow Open Zooban született törpevíziló csemete születése után csupán pár héttel már a közösségi oldalakat ostromolta. Naponta több ezren zarándokolnak el az állatkertbe, hogy megpillanthassák a húsos testet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A cukiság mögött szomorú történet húzódik
Moo Deng a sérülékeny és nehezen tanulmányozható Choeropsis liberiensis, azaz a törpevíziló faj tagja, amely Nyugat-Afrikában őshonos. Miközben hírneve folyamatosan csak nő, a vadon élő rokonai egyre ritkábban fordulnak elő egyre szűkülő élőhelyükön.
A világ legkisebb vízilófajtája a Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature) vörös listáján szerepel veszélyeztetett fajként. A legutóbbi, 2015-ös globális felméréskor kevesebb, mint 2500 ivarérett egyed élt a vadonban. Nigériában, egykori otthonukban már kihaltnak számítanak, de kis populációk még megtalálhatóak Libériában, Elefántcsontparton, Guineában és Sierra Leonéban.
Rohamléptekben csökken a biodiverzitás
A Természetvédelmi Világszövetség szerint jelenleg több mint 41 ezer fajt fenyeget a kihalás veszélye, a WWF 2022-es Élő bolygó jelentése pedig riasztó számokat közölt: 1970 és 2018 között a világon átlagosan 69%-kal csökkent az emlősök, madarak, halak, hüllők és kétéltűek populációja. Az élővilág pusztulását jól mutatja, hogy a becslések szerint a Földön élő emlősök 62%-át a haszonállatok teszik ki, 34%-ot az emberek, és mindössze 4%-a vadon élő emlős.
„Nem nehéz, amikor elviszik a kutyát?” – kérdések, amiket ideiglenes befogadóként kapok (válaszokkal)
2024.5.12 9:36
A veszteségek hátterében nagyrészt a fenntarthatatlan mezőgazdaság vagy a fakitermelés okozta élőhely pusztulás áll, mint ahogy a törpevízilovak esetében is. Emellett az éghajlatváltozás, ami eddig nem volt a biológiai sokféleség csökkenésében jelentős tényező, az elkövetkező évtizedekben várhatóan átveszi a vezető szerepet, és még jobban felgyorsul a fajok pusztulása.
Egy titokzatos emlős
Természetes élőhelyükön a törpevízilovak a szárazföld belsejében, erdős területeken, folyók, patakok és mocsarak mentén élnek, hogy bőrüket nedvesen tudják tartani. Főként füvekkel, levelekkel, hajtásokkal és gyümölcsökkel táplálkoznak, éjszaka és alkonyatkor.
Ezek az állatok hosszú ideje az afrikai fauna szerves részei. Egy libériai legenda szerint az állatok éjszaka úgy találnak utat az erdőben, hogy gyémántot hordanak a szájukban, hogy megvilágítsák az utat. Egy elefántcsontparti történet szerint pedig aki meglátja a törpevíziló farkát és nevet, az megőrül. A helyi kultúrában elfoglalt helyük ellenére a törpevízilovakat sok titok övezi, mivel főként éjszakai életmódot folytatnak, valamint a nyugat-afrikai erdőkben nehéz kutatásokat végezni.
A rendelkezésre álló csekély információt a szakértők eddig kameracsapdák, lábnyomok és egyéb jelek alapján történő nyomkövetésből, ürülékmintákból és modellezésből gyűjtötték, hogy megbecsüljék a számukat és feltárják mozgásukat. A tenyésztési programoknak ezáltal kettős szerepe van a törpevízilovak esetében: a fajfenntartáson túl az állatok viselkedésének megismeréséhez is hozzájárulnak. Az újratelepítési erőfeszítések egyik nagy kihívása a fogságban tartott hím törpevízilovak hiánya, ezért is volt olyan örömteli, hogy idén márciusban az athéni Attica Zoological Parkban egy hím egyed látott napvilágot. (Moo Deng harcias természete ellenére kislány.)
Sehova máshova nem tudnak menni
Bár a törpevíziló évtizedek óta védett fajnak számít, Bogui Elie Bandama, az elefántcsontparti Svájci Tudományos Kutatóközpont kutatója szerint a kutatási erőfeszítések 2010 után fokozódtak, amikor az élőhelyekre nehezedő teher jelentősen megnőtt.
Élőhelyeik, a buja erdők mérete jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben Nyugat-Afrikában. Elefántcsontparton nagy területeket irtottak ki, hogy kereskedelmi célú olajpálma-, kakaó- és gumiültetvényeket telepítsenek. Libériában nehézséget okoz az illegális fakitermelés ellenőrzésének fenntartása, így szintén jelentős területek tűntek el. Bogui szerint azonban egyre nagyobb veszélyt jelent az illegális ásványkincs-kitermelés. A Taï Nemzeti Parkban az emberek a folyókban és patakokban lerakódott arany után kutatnak.
„Az erdőirtás mértéke és az erdei élőhelyük minőségének leromlása miatt a törpevízilovak számára nagyon nehéz a vadonban túlélni” – mondja Gabriella Flacke, a törpevíziló fajok túlélési tervének állatorvosi tanácsadója, az IUCN víziló-specialista csoportjának tagja. A faj már természeténél fogva is korlátozott területen volt elterjedt, ami különösen sebezhetővé tette az ilyen jellegű veszteségekkel szemben.
Sehova máshova nem tudnak menni. Az élőhelyük egyre kisebb és kisebb lesz, és egyszerűen kevesebb tér áll rendelkezésükre a természetes viselkedéshez, a szaporodáshoz és az ökoszisztéma szükségleteik kielégítéséhez
– mondta Flacke. Amellett, hogy a törpevízilovakat az élőhelyük zsugorodása fenyegeti, a húsukért is vadásszák őket. A törpevízilovak elterjedési területe mind a négy nyugat-afrikai országában jogi védelem alatt áll, bár a végrehajtás szintje változó.
„Elefántcsontpart valószínűleg a legjobban felkészült” – mondta Flacke, – „Az ország politikailag nagyon stabil, Libériához és Sierra Leonéhoz képest, és több erőforrással és jobb infrastruktúrával rendelkeznek.”
Az erőfeszítések tehát megvannak, és a helyi lakosság is egyre tisztábban látja, hogy szükség van az ikonikus emlősfaj megőrzésére. A törpevíziló alapítvány a libériai Sapo Nemzeti Parkban például közösségi erdőőröket is képez a törpevíziló populációk megfigyelésére és védelmére.
Hiába tarolja le pár száz forintos cuccokkal a Temu a Sheint, az olcsó kütyük új tárháza talán még problémásabb
2024.4.6 9:20
A törpevíziló valószínűleg fontos szerepet játszik a helyi ökoszisztémában is. A kutatók feltételezései szerint ők is segíthetnek a magvak szétszórásában és a tápanyagok újrahasznosításában trágyájuk révén, és talán még a folyópartok rendezéséből is kiveszik a részüket.
Flacke szerint világszerte mintegy 450 törpevíziló él fogságban. Azonban rendkívüli figyelmet vonzanak, ami nyugtalanító vagy akár káros is lehet egy ilyen félénk élőlény számára. Az elmúlt hetekben Moo Denget néhány látogató zaklatta, ami miatt megerősítették a biztonságot a ketrece körül. A törpevízilovakra vonatkozó IUCN-értékelés jövőre esedékes, és Flacke előrejelzése szerint a számuk ismét csökkenni fog.
Még mindig ott vannak a vadonban, ezt tudjuk. De határozottan vannak olyan populációk, amelyeket 20 éve nem láttak, és nincsenek lábnyomok, nincs ürülék, nincsenek fognyomok. Hová mennek? Hát, eltűnnek.
Miért fontos a fogságban történő tenyésztés?
Noha az állatkerti környezet közel sem nevezhető ideálisnak a vadállatok számára, az itt végzett tenyésztési programok sok más állatfaj túlélését is elősegítették már. A Brazíliában élő arany oroszlánmajmocska az 1970-es években a kihalás szélén állt. Egy globális tenyésztési program – amelyben mintegy 150 állatkert működött együtt – azonban növelte a faj egyedszámát. Ma már több mint 4800 arany oroszlánmajmocska él.
Hasonló erőfeszítéseket tettek a kaliforniai kondor megmentéséért is, amelyből csupán 30 példány élt, de az összefogásnak köszönhetően sikerült 347 egyedre emelni ezt a számot. Az új-zélandi természetvédők hatalmas erőfeszítéseinek köszönhetően pedig tavaly Wellingtonban két vadon élő barna kivi fióka született – több mint 150 év óta ez az első vadon születő példánya a röpképtelen madárnak.
