A munka törvénykönyve szerint ma egy átlagos munkahét 5 napból és 40 órából áll, amit egy amerikai üzletembernek köszönhetünk. Magyarországon viszonylag későn vezették be ezt a modellt, sőt néhány évtizede a lakosságnak szombatonként is dolgoznia kellett.
Reggel kilenckor leülünk egy irodai székbe, tizenkettőkor ebédszünetet tartunk, este hatkor pedig megérdemelten hazabattyogunk. Ha ehhez hozzávesszük a készülődéssel és a munkába járással töltött időt, akkor jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mikor jut egyáltalán idő a saját életünkre? A mentális és fizikai egészségünknek sem tesz jót, ha nyolc órán keresztül egyfolytában robotolunk, és a hosszabb munkaidő nem feltétlenül eredményez nagyobb produktivitást. Sőt, kutatások szerint a rövidebb munkaidő potenciálisan növelheti az általános termelékenységet, csökkentheti a hibák számát, és javíthatja a munkavállalók egészségét és jólétét. Viszont voltak idők, amikor nemhogy 40 órát, de jóval többet is le kellett dolgoznunk hetente.
Munkarend Magyarországon
A szombati munkanap a szocializmus első évtizedeiben még teljesen hétköznapinak számított, a heti ötnapos és 40 órás munkahét hazai gyakorlata fokozatosan fejlődött ki.
1951-ben a Rákosi-korszakban 48 órás lett egy munkahét, amit 1972-re 44 órára csökkentettek. A szocialista pártvezetés a nyolcvanas évek elején, 1981. április 27-én egy kormányrendeletben döntött úgy, hogy jóléti intézkedésként bevezeti az ötnapos munkahetet, ami akkor már Európa-szerte elterjedt volt. Ennek értelmében július 1-től már csak minden második szombaton kellett dolgoznia a felnőtt lakosságnak, amit nem sokkal később kiterjesztették minden szombatra. A munkaidő ekkor még heti 42 óra volt, és csupán néhány évtizeddel ezelőtt,1984-ben lett hivatalosan 40 órás Magyarországon a munkahét.
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás
A negyvenórás munkahét hagyománya az Egyesült Államokból eredeztethető: a Ford Motor Companytól indult, mára pedig a világ nagy részén elterjedt. A cégtulajdonos Henry Ford megszívlelte Robert Owen walesi textilgyáros és szocialista reformer jelmondatát (nem, a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás“ nem Nagy Feró és az Ős-Bikini fejéből pattant ki), és 1926. május 1-jétől bevezette az ötnapos munkahetet, illetve a nyolcórás munkanapot, a maga sajátos motivációi miatt.
Itt az ideje megszabadulni attól az elképzeléstől, hogy a munkavállalók szabadideje vagy elvesztegetett idő, vagy osztályprivilégium
– kommentálta akkori döntését Ford.
A modern munkahét tehát egy kreált konstrukció, ami nem tudományos alátámasztások mentén vagy a népesség igényeit felmérve jött létre, hanem egyetlen ember agyának szüleménye volt.
Fordot egyébként saját érdekei vezérelték: nemcsak a szakszervezetek nyomására reagált az új modellel, hanem felismerte, hogy ha csökkenti alkalmazottai terhét és fáradtságát, növelheti a vállalat termelékenységét. Emellett a vásárlóbázis felduzzasztása is cél volt, a középosztályra lőve: arra apellált, hogy ha csupán egy szabadnapot ad a dolgozóknak, akkor azok otthon maradnak pihenni, ha azonban két szabadnapot – az úgynevezett hétvégét – adja ki, akkor az emberek nagyobb eséllyel mennek el kirándulni, mégpedig autóval. Joe Sanok író a Financial Postnak adott interjújában rámutat: Ford szándéka nem egy szocialista álom megvalósítása volt, hanem, hogy minél több járművet adjon el.
1938-ban Franklin D. Roosevelt hivatalosan is kodifikálta a 44 órás munkahetet, amit két évvel később 40 órára módosítottak.
Mennyit dolgozunk ma Magyarországon valójában?
Egy 2022-es felmérés szerint egyébként Magyarországon az uniós átlagnál hetente két órával többet, átlagosan 39,6 órát dolgoznak a 20-64 év közötti foglalkoztatottak, ami a hatodik legtöbb heti munkaidőnek számít az EU-n belül. Nálunk a heti 40 órát vagy annál többet dolgozók aránya 95% körüli, aminél magasabb szint csak Bulgáriában és Romániában mutatható ki.
Ugyanebben az évben átlagosan heti 37,5 órát dolgoztak az EU-ban a foglalkoztatottak – derül ki az Eurostat felméréséből, amely az átlagos munkaidőbe beszámítja a teljes állású foglalkoztatottak mellett a részmunkaidős munkavállalók által ledolgozott órákat, valamint a ki nem fizetett túlórákat is.
Itt az ideje a változásnak?
A konvencionális munkahét újragondolása a Covid óta egyre többször kerül terítékre. A kiégés, a távmunka és az egzisztenciális szorongás arra kényszerítette a munkavállalókat, hogy újragondolják, mit hajlandóak megtenni egy munkahelyen, és mit tudnak abból ők kivenni. Sokan döntenek úgy, hogy a kötött munkaidő, beleértve például a kötelező munkahelyi jelenlétet, nem nekik való. Ahogy korábban nem volt fenntartható a napi 16 órás munkaidő, úgy ma már az sem reális, hogy kilenctől ötig az irodában üljünk minden egyes nap.
A 40 órás munkahét szigorú betartatása nem feltétlen hatékony, nem csoda, hogy a Google a kulcsszavakra olyan jelzőket dob ki, mint az „elavult, kimerítő vagy túlságosan megterhelő". A nyolcórás munkanap és negyvenórás munkahét bevezetése forradalminak számított száz évvel ezelőtt, ma már viszont más irányba tart a világ: a nyugati országokban egyre több helyen ültetik át a gyakorlatba a rövidebb munkahét gondolatát, és Magyarországon is akadt már ilyenre példa. Itthon a Telekomnál és a Librinél folytattak nagyobb létszámú kísérletet a négynapos munkahéttel: míg előbbinél lemondtak erről a modellről, utóbbinál a pozitív reakciók miatt jelenleg is folyik a teszt.
A rövidebb munkahét minden bizonnyal nem minden állásra és pozícióra alkalmas, de számos munkakörben hoz magával rengeteg pozitívumot. A cseh Refresher egy infógrafikára hivatkozva az alábbiakat szedte össze:
- Egészségesebb élet: az elfoglalt emberek idő hiányában gyakran kénytelenek egészségtelen alternatívákhoz nyúlni. A kevesebbet dolgozó munkavállalóknak több ideje marad például a kiegyensúlyozott étkezésre vagy testmozgásra.
- Magasabb termelékenység: a rövidebb munkaidővel rendelkező országokban (pl. Németországban) a munkavállalók bizonyítottan termelékenyebbek, mint a 40 órás munkahetet alkalmazó országokban (pl. Görögországban), emellett elégedettebbek és kreatívabbak is.
- Kevesebb = több: sokan hat óra alatt ugyanannyi munkát tudnak elvégezni, mint nyolc óra alatt. Ha kevesebb ideje van egy munkavállalónak, akkor könnyebben koncentrál a fontos dolgokra.
- Munka és magánélet egyensúlya: a rövidebb és rugalmasabb munkaidő elősegíti az irodai és otthoni élet közötti balanszot.