REFRESHER-KVÍZ: Te mennyire vagy képben az USA elnökeivel?

Bár a vietnami háború (vagy teljes második indokínai háború) ígérete az volt, hogy a csúcstechnológiával felszerelt Egyesült Államok „rendet vág” az elmaradott népek között, a dolog finoman szólva is a visszájára sült el. Hiába volt ez a „helikopterek háborúja”, hiába rendelkeztek papíron sokkal jobb fegyverzettel, a végére fülüket-farkukat behúzva távoztak. Ottlétük persze nem múlt el nyomtalanul: csak Amerika közel 60 ezer főnyi veszteséget szenvedett el (és 150 ezer fölé nőtt a sebesültek száma), de alapvetően is elképesztő pusztítással járt az egész, miközben még a hátországban sem támogatták a dolgot. Befejezéséről végül papíron Nixon döntött.

Bár Donald Trumpot is vádolták szexuális visszaéléssel, a híres tagadás, amely alapjaiban rengette meg az amerikai jogrendszert – miszerint egy elnök sem érinthetetlen – bizony Bill Clinton szájából hangzott el (és a száj központi szerepet kapott az ügyben, de ennél tovább talán ne menjünk). A Monica Lewinsky-botrány hatására sokáig úgy tűnt, hogy végül lemond, erre azonban nem került sor, sőt, bár kiderült, hogy folyamatosan a választói szemébe hazudott, ettől sem igazán ingott meg a pozíciója, bármennyire is akarták ezt a republikánusok. Érdekesség, hogy a házassága is kibírta az ügyet: neje a mai napig az a Hillary Clinton, aki pár évvel ezelőtt – szintén a demokraták színeiben – alulmaradt Donald Trumppal szemben.

John F. Kennedy beszédével indult el hivatalosan az az Apolló-program, amelynek segítségével 1969 júliusában végül tényleg sikerült embert juttatni a Holdra, de ezt a tragikus körülmények között elhunyt elnök már nem élhette meg. Érdekesség, hogy a győzelem ízét az a Richard Nixon élvezhette republikánusként, akinek a pártja annak idején hevesen ellenezte a temérdek mennyiségű pénzt és technológiai fejlesztést, amit bele kellett ölni a programba – legalábbis a legenda szerint. Kennedynek volt egy álma, az USA pedig végrehajtotta; ez sokkal szebb sztori lett, mint akár Vietnám volt.

Az egyik legnagyobb amerikai politikai krízis bizony Richard Nixon elnöki ciklusához köthető. Fogalmazzunk úgy, nem sokáig örülhetett a holdraszállás sikerének. A republikánus párthoz hű elnök közvetlen megbízásából épp lehallgatókészülékeket tettek a rivális demokraták választási főhadiszállására – pontosabban Larry O’Brien, a Demokrata Párt akkori elnökének irodájába – amikor is az öt fős csapatnak sikerült lebuknia. Eleinte úgy tűnt, a dologból nem lesz nagyobb botrány, később azonban, miután tisztázódtak a szerepek, a Watergate-botrány hatására Nixon lemondott. Ezzel pedig ő lett az első vezetője az országnak, aki a ciklusa befejezése előtt, saját elhatározásából távozott a Fehér Házból. A botrány később továbbgyűrűzött, 30 évvel a kitörése után ugyanis újabb bizonyítékok kerültek elő, ezek alapján pedig lelepleződött az addig csak sejtett kapcsolat a behatolók és Nixon között. Sőt, kiderült, nem Larry O’Brien volt az egyetlen célpont – ha az az akció sikerrel jár, minden nagyobb riválisát lehallgatta, vagy lehallgattatta volna.

A függetlenségi háború hőse, aki gyakorlatilag végig küzdött az angolokkal szemben az önálló Egyesült Államok eszméjéért, igazi hős volt az amerikaiak szemében. Bár ő maga a „győzelmet” követően lemondott a főparancsnoki rangról és úgy tervezte, hogy visszavonul a közélettől. Erre végül nem került sor: barátai, katonatársai, sőt, a tetteiről halló szabad amerikaiak unszolására az új alkotmányba került államfői feladatok jogainak és korlátozásainak megalkotására is őt magát kérték fel, végül az akkori rendszerben egyhangúlag elnökké is választották.

George W. Bush volt az. Ma, amikor a szomszédunkban a „villám katonai hadművelet” – és még véletlenül sem háború, legalábbis egyes értelmezések szerint – zajlik évek óta, nehéz elképzelni, hogy a sokak emlékeibe beleégett „megtorlás” 2003. március 20-án indult meg Nagy-Britannia segítségével és május elsején már véget is ért. A veszteségek „szövetséges” oldalon ennek megfelelően alacsonyak is maradtak, hivatalosan mintegy 122 amerikai, és 33 brit katona esett el, köztük ráadásul többen úgynevezett baráti tűzben, tehát nem az ellenségtől. A tömegpusztító fegyverek, amelynek felkutatására indultak, természetesen nem lettek meg, cserébe Szaddám Huszein rendszere pár hét alatt összeomlott, őt magát pedig alig pár hónappal a kivonulást követően, december 13-án elfogták. Bár a közvéleménykutatások alapján az egyik legnépszerűtlenebb elnök volt, a következő ciklusban is jelöltette magát és győzött.

Barack Obama Bush után ült be egy nem könnyű kampányt követően a Fehér Házba, pedig sokan elképzelhetetlennek tartották, hogy az USA fel van készülve egy színesbőrű elnökre. Fel volt. Népszerűsége szinte végig kiemelkedően magas maradt, pedig nem könnyű időszakban kezdett, a 2008-as gazdasági válság után neki, meg persze főleg csapatának kellett helyrepofoznia az országot. Miután alapvetően karizmatikus férfi, aki igen komoly problémákat próbált megoldani – néha több, néha kevesebb sikerrel – így természetesen duplázni is tudott, hogy aztán a megüresedett székébe Donald Trump üljön be.

Ez egy relatíve könnyű kérdés volt, már csak azért is, mert a jelenleg is elnöki babérokra pályázó Trump ezt a narratívát azóta tolja, hogy végül alulmaradt a 2020-as választásokon Bidennel szemben. „Hívei” egy része annyira hitt neki, hogy még arra is készen állt, hogy megszállják a Capitoliumot és ezzel valahogyan megakadályozzák, hogy Biden végül átvegye hivatalát. Azt tudjuk, hogy kudarcot vallottak, azt pedig elképzelni sem tudjuk, hogy mi történik, ha netalántán most sem nyer Trump.

Ez sem volt nehéz, Joe Biden a hivatalba lépésekor 78 esztendős volt, így kétszeresen is megelőzte vetélytársát, Donald Trumpot, aki nemcsak hogy elvesztette a választást vele szemben, de a legidősebb elnöknek kijáró „elismerést” is – Trump 70 évesen vette át hivatalát. Biden gyakorlatilag szinte minden világeseményen összehozott valami bakit, legutóbb egy igen bizarrt: Putyin elnökúrnak hívta Ukrajna elnökét. De esett le már lépcsőről, dőlt el biciklivel, és nem egyszer előfordult, hogy a mondat közben felejtette el, mit is szeretne mondani, ezért kicsit halandzsázott, majd témát váltott. Reméljük, ettől függetlenül még sokáig él egészségben.

A tézist, miszerint az Egyesült Államokat kizárólag egy középkoron túli, de inkább idősebb, afféle mindenki nagypapája vezetheti, Theodore Roosevelt cáfolta meg először. Mármint ő is fehér volt és férfi természetesen, cserébe a beiktatása után 13 nappal lett 43 éves – szinte gyerek, ha mondjuk Bident, Trumpot, Reagent, vagy akár Harrisont nézzük. Roosevelt aktívan közrejátszott abban, hogy 1906-ban elkezdődhessenek az orosz-japán háborút lezáró tárgyalások, így tehát „fiatalság ide, fiatalság oda”, Nobel-békedíjat is kapott. Érdekesség, hogy ő volt az első elnök, aki ellátogatott Magyarországra: 1910 áprilisában eltöltött néhány napot itt, hagyatékai között herendi porcelánt is találtak, ezt valószínűleg ajándékba kapta az akkori honi vezetéstől.