A vízágyak és memóriahabos matracok világában talán nehéz elképzelni, hogy régen az emberek egy koporsó-szerű ágyban aludtak, de volt, hogy egy padon, kötélen támaszkodva érte őket az álom. Cikkünkben összeszedtük, hogy és min aludtunk régen.
A Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i antropológusa, Brian Fagan és Nadia Durrani régész a What we did in bed: A horizontal history című könyvében a kezdetektől fogva mutatják be az ágyak fejlődését. Az emberi faj fennállásának nagy részében az alvóhelyek egymásra rétegezett, kártevőknek ellenálló falevekből álltak. A régészek a skóciai Skara Brae-ban találták meg az első homokkőből készült ágyakat, de a Stonehenge közelében fekvő Durrington Walls településén is vannak a talajban lenyomatai a fa ágyládák körvonalainak, ahol egykor talán az emlékmű építői aludhattak.
Körülbelül 5000 évvel ezelőtt, nem sokkal más úttörő technológiák, például az írás kialakulása után, több helyen is szinkronban jelent meg az ágykeret: a skóciai Orkney-szigetektől mintegy 2735 km-re, Máltán a rituális temetkezési alagutakból kerültek elő a bútor korai változatára utaló bizonyítékok, köztük egy agyagfigura, amelyen egy nő békésen fekve alszik az oldalán, egyik kezét a feje alatt tartva, egy megemelt platformon. Ezek a korai ágyak nem csak pihenőhelyek voltak, Fagan és Durrani szerint gyakran mély szimbolikus jelentéssel bírtak, és a túlvilághoz kapcsolódtak.
A titokzatos magyar népcsoport, akik Afrikában telepedtek le: kik azok a magyarabok?
2024.6.23 9:55
Az elmúlt évezredek során az ágy számos különböző formát öltött, ami sokszor több volt, mint alvóalkalmatosság, és gyakran tükrözte az adott kultúra hiedelemvilágát. A BBC cikke ezekből szemlézett néhányat.
Az ókori Egyiptom
Amikor Howard Carter 1922-ben felfedezte Tutanhamon király sírját, aranyból készült tárgyak csillogó tárháza és hat darab ágy is fogadta. Köztük egy Mehet-weret tehénistennő képmásával díszített temetkezési ágy, egy aranyozott faágy és egy utazásra szánt, összecsukható tábori ágy, ami a maga nemében forradalminak számított.
Mint a legtöbb, elit számára készült ókori egyiptomi alvóalkalmatosság, Tutanhamon ágya is fakeretből készült, az alapját pedig nádból vagy zsinórból szőtték. Ahogy akkoriban az szokás volt, a király puha párna helyett egy merev, megemelt fejtámlára hajtotta éjszakánként fejét – ez a gyakorlat jellemző volt a melegebb éghajlatú országokban, ugyanis így jobban tudott beáramolni a levegő a fej alá, hűsítve a testet. Emellett a gondosan belőtt frizura védelmét is szolgálta, az ókori egyiptomiak ugyanis gyakran viseltek nehezen elkészíthető fonott vagy copfos fazonokat.
Az ókori Róma
Mint sok más társadalomban, az ókori Rómában is nagyban függött az emberek társadalmi helyzetétől, hogy hol és min aludtak. Egyes rabszolgák száraz levelekből és állatbőrből készült szőnyegen hajtották álomra a fejüket, vagy a földön kuporogtak. 2021-ben a régészek feltárták egy ókori villa – valószínűleg egykor rabszolgák lakta – szobáját Popeji külvárosában, a Civita Giulianában, ami közel 2000 évre megdermedt az időben. A tárolóedények, faládák és egyéb tárgyak káoszában három ágyat is találtak, alatta pedig egerek maradványaival teli edényeket. A kötéllel felfűzött, faoszlopokból álló ágyakon nem volt matrac, helyette laza takarókkal voltak letakarva.
Ezzel szemben a jómódú polgároknak több ágyuk volt, mint amennyivel tudtak volna mit kezdeni, különböző tevékenységekhez különböző ágyat használtak: a lectus lucubratorius a tanulásra szolgált, a lectus genialis a hitvesi ágynak számított, a lectus tricliniaris a közös pihenésre és étkezésre, míg a lectus cubicularis az alvásra volt hivatott, sőt még temetésekre is külön ágyuk volt. Ezek az ágyak többnyire emelt platformosok voltak egy vékony matraccal, és fémből készültek.
Korai újkor Európában
A 17. századra az európai civilizáció az ágyak széles skálájából választhatott: addigra már léteztek dobozos ágyak, kötéllel felfűzött ágyak, amelyeket rendszeresen meg kellett húzni (valószínűleg innen ered az angol 'sleep tight' – szó szerint aludj szorosan, jelentését tekintve álmodj szépeket – kifejezés), és bonyolultabb szerkezetű, négyoszlopos faágyak, mint például a Ware-i nagy ágy, amin rengetegen elfértek egyszerre. Az ikonikus ágy több irodalmi alkotásban is visszaköszön: Shakespeare a Tizenkettedik éjszakában, Ben Jonson pedig az Epicœne-ben hivatkozik rá.
A kora újkori ágyneműk része volt a „kullancsmatrac”, ami lényegében egy gigantikus méretű, erős szőtt anyagból (például vászonból) készült zsák. Ezeket a legkülönfélébb béléssel lehetett megtölteni, a tolltól kezdve a szalmán át, a felhasznált anyag pedig nagyban befolyásolta az alvásminőséget. Az At Day's Close: A History of Nighttime című könyv szerint egy svájci utazó arra panaszkodott 1646-ban, hogy egy levelekkel kitömött ágyban kellett töltenie az éjszakát, ami recsegett, és a kullancsok is keresztülszúrták a bőrét.
Bár a kullancsmatracokat rendszeresen szellőztették – vagy legalábbis kellett volna –, ideális táptalajt jelentettek a kártevő rovarok számára. Emellett akkoriban sokan osztoztak egy-egy ágyon, és ennek a két tényezőnek a kombinációja sokszor komoly fertőzésekhez vezetett.
Viktoriánus Anglia
A viktoriánus korban, a 19. századi Angliában az egyenlőtlenség rekordméreteket öltött, az átalakult, iparosodott gazdaságban a munkásosztály a megélhetésért küzdött, és a hajléktalanság mértéke is megugrott. A jótékonysági szervezetek szokatlan megoldásokkal álltak elő, az egyik ilyen a „négypennys koporsó” volt – az embereknek ennyit kellett fizetniük azért, hogy sorokba rendezett, koporsó alakú dobozokban töltsék az éjszakát.
Két penny fejében pedig az embertelen „kötélágyat“(hangover) vehették igénybe, ahol többszáz ember ült egy padon egy hosszú kötélre támaszkodva, amit reggel elvágtak, felébresztve mindenkit, aki aludt – az angolban ez az alvási mód az egyik lehetséges magyarázat a 'másnaposság' (hangover) szó eredetére is.
Az anyagi spektrum másik végén állók számára azonban az alvás ebben az időben lényegesen pihentetőbbé vált: az 1800-as évek végén egy német feltaláló szabadalmaztatta az első tekercsrugós matracot, ami kényelemben még mindig eltörpül a mai repertoárhoz képest: habágy, vízágy, fűtött ágy, baldachinos ágy, emeletes ágy, a teljesség igénye nélkül... Felmerülhet, ezeket látva mit szólnának most Skara Brae lakói?
