A lolita egy igen materiális szubkultúra és divatirányzat, melyet sokan tévesen Vladimir Nabokov regényével állítanak párhuzamba, holott az irányzat a nyugati történelem és a historikus öltözködés idealizált interpretációjából merít.
Japán a 20. század során a szubkultúrák Mekkájaként híresült el, melyekben az egyedi vizuális világ és életstílus kéz a kézben járt. Többségük önálló divatirányzatként olvadt be a popkultúrába, így hosszútávú hatást gyakoroltak a többségi társadalomra. A Vladimir Nabokov regényével azonos névre hallgató Lolita-divat a nyugati történelem és a historikus öltözködés idealizált interpretációjából merít, de egyúttal a nosztalgiáról, a nőiesség megéléséről, létezéséről és megkérdőjelezéséről is szól.
A nyugati felsőbbrendűségérzet mint a félreértések gyökere
Nyugati szemmel adja magát, hogy Nabokov főhősnője ihlette meg a hetvenes évek fiataljait, elvégre a regény 1955-ben jelent meg, a szubkultúra első tagjai pedig két évtizeddel később jelentek meg. Azonban sem az irányzat képviselői, sem a dizájnerek, sem a kutatók nem tudják pontosan, hogyan ragadt rá az első sorban női ifjúsági kultúrára a gyermeki báj szexualizálására használt kifejezés. A kiskorúak hiperszexualizálását és kihasználását a lolikon (ロリコン, rorikon) szóval illetik, mely valóban Nabokov művére vezethető vissza, és számos animében szemtanúi lehettünk.
Egyes elméletek szerint a 90-es években megjelenhetett egy Lolita névre keresztelt kollekció az egyik női magazinban, akár a könyv, akár az 1997-es filmadaptáció kapcsán, majd a többségi társadalom aggatta az elnevezést az eleven viktoriánus porcelánbabákra. Ez aligha számít kuriózumnak, a szubkultúrák gyakran nem önmagukat nevezik el, hanem a külső, gyakran kritikus megfigyelők által használt kifejezést sajátítják el, ahogy az a gjaruesetében is történt, melynek szintén külön cikket szenteltünk.
View this post on Instagram
Nyelvészeti oldalról megközelítve felmerült, hogy a kifejezés vaszei eigoként jelent meg a japán nyelvben, vagyis olyan angol jövevényszóként, melyet az eredeti helyett új jelentéssel teljesen más kontextusba helyeznek át. Emiatt is lehetséges, hogy a szubkultúra japán képviselői nincsenek tisztában a szó pejoratív természetével. Feltehetően aranyos, lágy hangzása miatt tudtak azonosulni a szóval, mely jól megragadja a divat fiatalos, gyermeki és őszinte mivoltát.
Mivel a Lolita a Dolores becézett alakja, így Nuestra Señora de los Dolores, vagyis a Fájdalmas Szűzanya spanyol nevéből is eredhet a szubkultúra neve, mely a gótikus lolita megjelenésekor kaphatott szárnyra. Ezen analógia mentén haladva az újragondolt, sötét viktoriánus ruhákat viselő, törött, deformált porcelán babákat idéző fiatalok a modern társadalom sötét tragédiáját fejezik ki, és céljuk, hogy konfrontálják a nyilvánosságot.
Az egyértelmű negatív konnotáció miatt az Instagram sem szívleli a Lolita kifejzést, így nem túl meglepő, hogy több alternatívával is előrukkoltak a stílus nyugati képviselői, mint az alice kei (szó szerint Aliz csodaországban típusú öltözködés), a neorokokó vagy a quaintrelle. A szubkultúra japán tagjai pedig gyakran nem lolitaként, hanem otome, vagyis fiatal hölgyként hivatkoznak.
Cukisított rokokó
Az első loliták a 70-es években jelentek meg a tokiói Haradzsuku-negyedben, mely ma is a szubkultúra epicentruma. Miután az Olive magazin a „francia életmód”, vagyis a francia rokokó japán interpretációjának megfelelő ruhák népszerűsítésébe kezdett, a kezdetleges Lolita-kultúra is formát öltött. Az ekkor bemutatott márkák, mint a Milk és a Pink House megágyaztak a későbbi kultikus brandeknek, például a Baby the Stars Shine Brightnak is. Utóbbi volt az első igazi lolita-márka, így a vintage Baby-darabok igazi relikviáknak számítanak. A japános rokokón kívül a kavaii (aranyosság) kultúra és a Vivienne Westwood-féle punk – a rocking horse cipő azóta is minden lolita álma – szintén nagy hatást gyakorolt a márkát alapító Akinori Iszobéra, aki megalapozta a stílus későbbi sokszínűségét.
A kavaii (可愛い) kultúra szinte mindent magába foglal, ami aranyos, szerethető, törékeny, ártatlan. Ugyan a kifejezés az aranyos, cuki szavaknak feleltethető meg, valójában egy komplex esztétikai fogalom is. Amolyan bájos szépségre utal, mely gyengeséggel és kiszolgáltatottsággal párosul, utóbbi kvalitásokkal pedig az átlag ember könnyen tud azonosulni. A felnőtt társadalom egyszerre látja önmagát a kicsi, gyenge, szeretetre és védelemre szoruló cukiságokban, és szeretné „megadni“ nekik a törődést, amit maguk talán soha nem kaptak meg.
Bizonyos tekintetben a loliták "moratóriumi emberek". A kifejezés olyan fiatalokra utal, akik elutasították a kultúra főáramlatait, és a társadalmi kötelezettségek, felelősségvállalás, felnőtt élet elől a játékkal és cukisággal teli gyerekkori nosztalgiába menekültek.
A 90-es évek
A következő évtizedben a szubkultúra reprezentációjával együtt népszerűsége is ugrásszerűen megnőtt, a kultikus FRUiTS magazinban is megjelentek az első Lolita street style fotók. Maga az elnevezés is ekkor ragadt rá a szubkultúrára a fentebb taglalt ködös körülmények között. Rögzültek a lolita alapkövei is: a kötények, Mary Jeans cipők, a csipkés alsószoknyák, az Elisabeth-ruha, fejdíszek, a pink, a fehér és a fekete dominanciája.
Az alstílusok is ekkoriban kezdték bontogatni szárnyaikat, ekkorra datálható például a gótikus lolita születése, mely a visual kei gitáros, Mana nevéhez fűződik.
View this post on Instagram
Mana sötét csavarral prezentálta az idealizált, erősen japanizált viktoriánus és francia esztétikát, vagyis a lolitát, az új stílus pedig hamar megnyerte rajongóit is. Így szinte adta magát az újabb ikonikus márka alapítása. Megszületett a Moi-même-Moitié, melynek hatására kibontakozhatott a gótikus lolita, melyet hosszú, díszes, kabátok, sötét színpaletta, platformos magassarkúk és erős sötét smink jellemez.
Létrejött az egészen gyermeki nosztalgiával átitatott "édes lolita" (甘ロリ amarori) stílus is, melyet pink masnik, csipkék, ragyogó cukorka színek, pasztellek, valamint torta-, mackó-, muffinminták jellemeznek. Tulajdonképpen bármi belefér, ami szó szerint vagy szimbolikusan édességre utal.
View this post on Instagram
A divatirányzat popkultúrába olvadását nagyban elősegítette a Kamikazegirls című film, melynek főhőse egy idealizált francia arisztokráciába vágyódó lány. Momoko a Baby ruháit viselte, így a márka nem hivatalos nagyköveteként a későbbi Lolita-generációk egyik legfőbb inspirációja lett. A Lolita-divat a többi szubkultúrával együtt kiutat jelentett a 90-es években, amikor a gazdasági recesszió okozta létbizonytalanság nemcsak a munkanélkülivé váló felnőtteket, hanem a fiatalságot is sokkolta. A fiatal lányok egy része pedig a múltat egyszerre felidéző és romantizáló divatirányzatban talált megnyugvást és komfortot.
Y2K éra
2000-es évek elején a gótikus Lolita-stílust képviselő visual kei zenekarok révén a divatirányzat népszerűsége tetőfokára hágott. A nemzetközi média is felfigyelt a krinolinos, fuvafuva (ふわふわ, légies, habos-babos) ruhákban pompázó fiatalokra és a Nyugat persze rögtön az ellentmondásos könyvvel állította párhuzamba őket. Azonban nem a félreértettség vezetett a stílus hanyatlásához, hanem a fast fashion óriások hatalomátvétele. A Moi-meme-Moitie bezárta az összes fizikai üzletét, és az olyan kulcsfontosságú magazinok, mint a KERA, a FRUiTS és a Gothic & Lolita Bible 2017-ben adták ki utolsó lapszámukat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Bár a japán Lolita-szubkultúra összezsugorodott, Kínában azonban egyre terebélyesebb közösség alakult ki. A japán márkák már teapartikat szerveznek Sanghajban, de a lolita márkák üzletei is megszaporodtak az országban. A kínai Lolita-irányzat a tradicionális kínai ruhákat vegyíti az újra gondolt viktoriánus ruhákkal, melyhez babaszerű smink társul.
View this post on Instagram
Bár sokat változott az évek alatt, a lolita továbbra a nőiességet, a szerénységet, a bájt, cukiságot és a szépség sajátos formáját ünnepli a mainstream divathullámokon túlmutató eszköztárral. Négy évtizedes történelme alatt rengeteg alstílusa kialakult, melyeket az alábbi galériában tudod szemügyre venni.