A kereszténység számára messze a legrelevánsabb ünnep, miközben a vallásos közegen kívül teljesen háttérbeszorult a húsvét.
Habár a kereszténység számára jóval fontosabb ünnep, a húsvétnak sosem volt olyan marketingértéke, mint a karácsonynak. Míg Jézus születése és annak körítése bőven átszivárgott a popkultúrába, addig halála és feltámadása messze nincs ekkora hatással napjainkra, és csak keserves próbálkozások vannak arra, hogy a kapitalizmus hasonló léptékben képes legyen monetizálni a húsvétot. De vajon miért nincs benne ez a potenciál? Egyáltalán mit ünneplünk húsvétkor? Vannak-e ennek az ünnepnek olyan értékei, amik vallástól és ideológiától mentesen bárki számára azonosulhatók?
Mit ünneplünk húsvétkor, miért a legfontosabb keresztény ünnep?
A húsvét egy komplex ünnep, több napból áll, leginkább a római katolikus egyház maxolja ki, így az ő általuk tartott ünnepnapokkal lehet a legjobban körülírni a húsvéti ünnepeket:
Nagycsütörtök: Az utolsó vacsora emléknapja. Krisztus a Bibilia szerint ekkor mosta meg tanítványai lábát. Fura vagy nem, a lábmosás mai napig szokás a nagycsütörtöki szertartásokon.
Nagypéntek: Krisztus szenvedéseinek és keresztre feszítésének a napja.
Nagyszombat: Napközben nincs szertartás, ugyanakkor a katolikus időszámításban (ősi zsidó hagyományokra alapozva) szombaton sötétedés után már vasárnap van. Szombat este tartják a „Húsvét vigíliája“ misét, ami az év legkomplexebb, maratoni hosszúságú szertartása.
Húsvétvasárnap: Krisztus feltámadását ünnepeljük, de nemcsak aznap, ugyanis húsvét után még nyolc napon keresztül ünnepel az egyház, ráadásul pünkösdig (húsvét utáni hetedik vasárnap) még tart a „húsvéti idő“.
Húsvéthétfő: Nincs egyházi jelentősége, kizárólag a népszokások miatt ismert.
Arról, hogy a húsvét miért fontosabb ünnep a kereszténység számára, mint a karácsony, hosszasan lehetne beszélni. Egész biztos, hogy ez azok számára érthető igazán, akik hisznek, vagy legalábbis életük során releváns tényező volt a vallás.
A Z generációs humor egy létező dolog, és meg is tudjuk fogalmazni, mitől specifikus
2024.4.13 10:19
Boda László teológus-filozófus szerint a húsvét a lényegébe világít bele annak, miről is szól az emberi ünneplés: „Az ünneplés akkor hiteles, ha emberi létünk reményét érinti meg. Húsvét fölragyogtatja számunkra a Krisztusban megújult létezés beteljesülésének várakozását. Húsvét a jövő felé mutat. Első tanúinak közvetlen tapasztalatával és a mi
közvetett, mégis sodró élményt nyújtó ünnepi tapasztalatainkkal a legvégső beteljesülést célozza meg. Nem bizonytalanul formált prófétai szó, hanem megszemélyesült jövendölés. Többet jelent az utópiák »nappali álmainál«. Eleven zálog.
Krisztus titkában jövőnk körvonalainak testben megdicsőült ígérete“ – fogalmaz Boda a Vigilia katolikus irodalmi folyóirat egyik 1986-os számában.
Ha ezt a – természetesen spirituális jellegű – érvelést le akarjuk fordítani a racionalitás és közérthetőség nyelvére, mondhatjuk, hogy a húsvét azért a legfontosabb ünnep a keresztények számára, mert átadja azt, amiről a hit szól: megerősítést kapni a gondolatban, hogy az emberi létezés nem értelmetlen és rövid. A feltámadás és a vallást inspiráló (isteni) személy története segít a megnyugvásban, a halhatatlanság gondolatának megerősítésében, ami – nem szándékozva megsérteni senkit – a hit és vallás gyakorlati lényege. Mindemellett a feltámadás specifikusabb és sokkal különlegesebb, mint egy születéstörténet.
Miért nem lett akkora brand a húsvét, mint a karácsony?
Ez persze azzal is jár, hogy a húsvét belépési küszöbe magasabban van, legalábbis hitet igényel – azt pedig nehezebb piacosítani.
Több száz húsvéti üdvözlőlapot küldtél ki idén? Túl sok húsvéti partin kell részt venned? Unod már a véget nem érő húsvéti témájú különkiadásokat a tévében? Kétlem
– fogalmaz James Martin jezsuita pap és író a Slate-re írt cikkében, amelyben azt fejti ki, hogyan tudott a húsvét „ellenállni“ a kommercializációnak.
Nem tudott úgy beférkőzni a popkultúrába és az üzleti világba, mint a karácsony, aminek részben a fent említett tényező lehet az egyik oka: túlságosan hinni kell Istenben ahhoz, hogy azonosulhassunk a húsvét szellemével. De ez nem minden.
Háttérbeszorulásának történeti okai is vannak. Az Észak-Amerika nagy részét benépesítő telepesek ugyanis puritán vallásúak (angol protestáns irányzat), amely – ahogy a nevéből is gondolnánk – az egyszerűségre, szigorú erkölcsi tisztaságra törekedett, ez pedig összeegyeztethetetlen volt azzal a gondolattal, hogy egy-egy napot kiemeljünk a többi közül. Megvetették a különböző ünnepeket, úgy a húsvétot, mint a karácsonyt.
A 19. században azonban az angolszász világban (ami mára értelemszerűen a mi kultúránkat is dominánsan meghatározza) elkezdték újra feltalálni a karácsonyt. Ez elsősorban a kultúrának köszönhető, a kor szerzői – köztük Charles Dickens vagy Washington Irving – a szeretet és a család ünnepeként kezdték romantizálni, amire aztán rárakódott a kapitalizmus PR- és marketinggépezete. Ilyen típusú újrafelfedezés a húsvét esetében nem történt.
Vannak a húsvétnak olyan értékei, akiket bárki magával vihet?
A húsvét tehát a hívők számára azonosulható igazán, de ez nem jelenti azt, hogy kulturálisan jelentéktelen. Teljesen rendben van, ha valaki nem a keresztényi hitben találja meg a megnyugvását, sőt, az is érthető, ha valaki kritikusan áll a kereszténység történelméhez. Ugyanakkor nem lehet eltagadni, hogy azt, ahogy ma élünk, akár jó, akár rossz dolgokról van szó, alapjaiban határozzák meg a vallás által inspirált értékek, ezek között pedig vannak olyanok, amik összekapcsolódnak a húsvéttal, és akár „a másik oldalról“ is lehet őket értékelni. Ha keresztet nem is vetünk, ünnepelhetünk azzal, hogy ezeken az értékeken gondolkodunk egy kört.
Nincs szétüzletiesítve
„Ilyenkor húsvétkor óriási pénzeket égetnek el a nagy cégek hirdetésekre, nagyjából háromszor annyit fizetsz egy kattintásért, akkora a zaj“ – na, ez az amit nem hallottam soha senkitől. A húsvét tagadhatatlan erénye, hogy – persze, próbálkoznak vele csokitojásokkal meg rekordméretű sonkákkal – nem tudott úgy elüzletiesedni, mint a karácsony. Ettől sokkal több fókuszt kapnak az olyan valódi dolgok, mint a hagyományok őszinte megélése, az emberi kapcsolataink stresszmentes mélyítése.
Nem az ajándékozásról szól
„Fu bazmeg, nyakamon a húsvét, és még mindig nem vettem semmit a kollégám anyja testvérének“ – ezt sem hallottam még sosem. Persze, valakinél a csokitojás, csokinyuszi kvázi ajándékként funkcionál, de azért akkora teher nincs rajtunk húsvétkor, amit „a szeretet ünnepén“ viselnünk kell. Félreértés ne essék, adni másoknak nagyon jó dolog, de a folyamatosan növekvő elvárások és szétanyagiasított gesztusok mellett jó, hogy van egy olyan ünnep, ami valami egészen másról szól.
Az ártatlanul elítélt ember toposza
Jézus Krisztus isteni mivoltát nyilván kétségbe lehet vonni, történelmi szerepét nem igazán. Volt egy karizmatikus, inspiráló csávó, akit elkezdtek követni emberek, majd azok, akiket ez zavart, a hatalmuk bebiztosítása miatt megölték. Talán nem kell hozzá morális kitűnőség, hogy ez zavarja az igazságérzetünket, vagy?
Újjászületés motívuma
Krisztus feltámadását – nem véletlenül – a tavasz nagyjábóli kezdetekor szoktuk ünnepelni. A természet újjászületése plusz a húsvét lélektana tökéletes alkalom arra, hogy a balul elsült újévi fogadalmaink kapjanak még egy esélyt úgy, hogy az időjárás is támogat minket. Van jobb alkalom egy életmódváltásra?
Hagyományok
A legkevésbé sem vagyok egy hagyományokhoz ragaszkodó ember, de akár tetszik, akár nem, a kulturális identitásunknak (ami kell, hogy ne váljunk NPC-vé) tök fontos attribútuma, hogy megtartunk egyes szokásokat, és nem uniformizálódunk teljesen a globális ízlésrendszerhez. A húsvét tele van olyan hagyományokkal, amelyeket nem tudott kiüresíteni a piac. A vallási szokások mellett ilyenek a népi hagyományok, mint például a locsolkodás, amit – való igaz – jogosan lehet azzal kritizálni, hogy jelen formájában elavult és szexista, de némi átértékeléssel simán lehet egy fun dolog.
