Sosem szerettem, hogy húsvét hétfőn fiúk kellemetlen szagú kölnivel fújnak le és ezt nekem ajándékkal kell díjaznom. A húsvéti locsolás többszáz éves hagyomány, de valóban szükségünk van ma is a locsolkodásra?
Amióta az eszemet tudom, a húsvét a kedvenc ünnepem. Olyan mintha egy nagy ünnepnek csak a jó részeit tartanánk meg. Húsvétkor volt az iskolai tavaszi szünet, most pedig a négynapos munkaszünetnek örülök. Nem kell drága ajándékokat venni mindenkinek, mint karácsonykor, de apróságokkal és édességgel meg lehet lepni a másikat. Tavasz van, szép az idő (már amikor, ugye...), csicseregnek a madarak és fel lehet díszíteni a lakást aranyesővel és tulipánnal. A húsvéti reggeli is csodálatos, a főtt sonka-torma-kalács kombót kevés dolog tudja überelni, de mégsem stresszelünk rá annyira, mint a karácsonyi vacsorára. Egyszóval imádom a húsvétot. Egyetlen dolog van, amit nem szeretek benne és amit már gyerekkorom óta próbálok jó messziről elkerülni: a hétfői locsolkodás.
A településen, ahol felnőttem a húsvéti locsolás még ma is élő hagyomány. Szerencsére azért itt sem egy vödörnyi hideg vízzel, hanem olcsó kölnivel locsolnak a férfiak. Sosem szerettem, hogy tízféle pacsulival fújják be a hajamat, miközben mosolyogva kell hallgatnom ugyanazt a verset, amit már korábban ezerszer végighallgattam. És mindezért még ajándékot is kell adnom a locsolóknak. Két nővérem van, így mi gyerekként nem mehettünk locsolni, amit nagyon igazságtalannak éreztünk. Az utcánkban élő fiúk csomó pénzt és édességet összegyűjthettek, mi pedig örülhettünk annak, hogy nem hervadunk el.
Egyik évben a szomszéd lányokkal kitaláltuk, hogy mi is elindulunk locsolni. A szüleink mondták, hogy régen volt olyan hagyomány, ami szerint kedden a lányok locsoltak. Így hát húsvét hétfő másnapján elindultunk a faluban és bekopogtattunk azokhoz a srácokhoz, akik előző nap nálunk jártak. Emlékszem senki nem értette mit művelünk és a korunkbeli srácok szomorúan adták vissza az előző nap begyűjtött zsákmány egy részét.
Ahogy sok más vallásos ünnep és szokás, a locsolkodás is egy pogány rítus keresztényesített formája. Eredetileg a megtisztulást és a megújulást jelentette a tavaszi időszakban történő locsolkodás, fürdetés. Az egyházi hagyomány szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadását hírül vivő asszonyokat. A húsvéti locsolkodás szokása szintén a feltámadáshoz, megújuláshoz, termékenységhez köthető. Ahogy a locsolóversekből is egyértelművé válik, a női termékenység biztosítására történik a locsolás, ami eredetileg kútból merített vízzel történt. A kölnis változat a városiasodás miatt terjedt el, ahogy a pénz és csokitojás osztogatás is. De nem volt mindig kizárólag a férfiak kiváltsága a locsolás.
Kell a nőknek, hogy meglocsolják őket?
Bár mindannyian értjük a húsvéti locsolkodás hagyományát, nem vagyok benne biztos, hogy valóban szükség van még erre a szokásra. Míg a fiúk házról házra járnak, verset szavalnak és a tiltakozások ellenére is lefújják vagy nyakon öntik a lányokat, nekik otthon kell várniuk a locsolókra, akiket mosollyal és ajándékkal kell fogadniuk. Nagyon fontos lenne, hogy ezeket az egyenlőtlen és hagyományos nemi szerepeket erősítő viselkedéseket kritikusan nézzük és hagyomány ide vagy oda, írjuk újra a húsvéti locsolkodás szabályait. A locsolkodás létjogosultságáról titeket is megkérdeztünk, érdemes ide kattintva csekkolni a videót!
Lehet, hogy hagyománytiszteletből, lehet nosztalgiából, lehet, hogy az ajándékok reményében indul el valaki hétfőn locsolni, amivel azt gondolom, hogy alapvetően nincsen gond. De nagyon fontos lenne, hogy ne erőltessük rá a locsolást olyanra, aki ezt nem akarja, ne szavaljunk szexista locsolóverseket és esetleg mi magunk is vigyünk valamit ajándékba. Lányok, ha pedig úgy érzitek, hogy egész életetekben kimaradtatok valamiből, menjetek el kedden locsolni! Ha valaki a nemtetszését fejezné ki felétek emiatt az “újhullámos” ötlet miatt, mondjátok el nyugodtan, hogy régen a lányok kedden jártak locsolni!
