2024.3.28 19:07
Olvasási idő 5:41
Hegedűs Eszter

„Bocsi, már elvitte más, de azért sok sikert” – Mi vezetett az európai lakásválsághoz?

„Bocsi, már elvitte más, de azért sok sikert” – Mi vezetett az európai lakásválsághoz?
Forrás Marco Piraccini/Archivio Marco Piraccini/Mondadori Portfolio via Getty Images
UROPE BUDAPEST EURÓPAI PARLAMENT EURÓPAI UNIÓ HAJLÉKTALANSÁG LAKHATÁS LAKHATÁSI VÁLSÁG

A milliós négyzetméterár mellett a saját lakás ötletét jobbára elengedhettük, ám ma már egy valamirevaló albérlet felkutatása is lehetetlent súroló kihívást jelenthet. De mégis mi táplálja az Európa-szerte jelentkező lakhatási válságot?

Ha a fiatal generáció egészét érintő problémákat és nehézségeket vesszük sorra, úgy elmondható, hogy a lakhatás kérdése az elsők között kap helyet. Ma huszonévesként családi segítség nélkül a legoptimistább hozzáállással is lehetetlen küldetésnek hat egy saját lakás megvásárlása, hacsak az ember nem a sugardaddy-dimenzióban gondolkozik, vagy nem tervez kétszáz évig élni és ezalatt végig következetesen gyűjtögetni. Az hagyján, hogy nem tudunk pályakezdőként rögtön saját lakásba költözni, ám egy megfizethető albérlet is egyre ritkább kincsnek számít. A helyzet nem egyedi, a lakhatási válság egész Európát sújtja, ezen a skálán magyarként pedig bizonyos szempontból még a viszonylag szerencsésebbek közé tartozunk. De kiket is érint a lakhatási válság valójában? Kik és hogyan nyerészkednek a kialakult helyzeten? És tehet-e valamit az Európai Unió az ügy érdekében?

Mára a saját lakás gondolata sok fiatalnak csak ábránd marad. Forrás Weegee(Arthur Fellig)/International Center of Photography/Getty Images

A családi fészekből történő kirepülés a felnövés fontos állomása. Legalábbis az lenne, ha az ember gyermeke nem sötét barlangokat vagy a munkahelyétől „csupán“ egy-másfél órányi utazásra fekvő szobákat tudna kivenni, vagy vállalja, hogy a hónap végén már nemigen lakik jól. A kényszeredett helyzet miatt ma már az Európai Unió több tagállamában tolódik 25 év fölé az az életkor, amikor egy fiatal el tudja hagyni a mamahotelt – a jelenségről itt írtunk korábban. A lakhatási válság könyörtelenül csapott le ránk, a szerencsétlen helyzetet pedig több tényező együttes hatása okozta.

@promotions.hu Ti mennyit adnátok ki maximum albérletre havonta? #promotions#interjú#fy#utca#utcaembere#alberlet#alberletarak♬ LIMITS THE SKY - Mpax

A lakásárak és az albérleti díjak szinte megszakítás nélkül növekedtek az elmúlt évtizedben, a helyzet pedig különösen érinti a fővárosokat.

A lakhatási válság – cinikusan szólva – egyik alapköve az építőipar megtorpanása, vagyis az a helyzet, amelyben az áremelkedések, a nehezebb megélhetés és az infláció okán a vártnál, illetve a szükségesnél jócskán kevesebb lakás és ház épült, így a kínálat sok esetben bőven alulmarad a kereslethez képest. A nyersanyag- és energiaárak elszabadulása a Covid-járvány, majd az ukrán-orosz háború következtében odáig vezetett, hogy az EU legnagyobb gazdaságú államaiban – például Németországban és Olaszországban – visszaesett az építőipar, amivel a gazdasági csökkenés mellett a lakhatási válság elmélyítése is végbement. Ehhez hozzátartozik, hogy az ingatlanpiac jobbára a befektetők és a gazdagok játszótere. Akik megtehetik, lakásba fektetik a pénzüket, hogy aztán bérbeadással vagy – ami a lakhatási válság szempontjából még rosszabb – Airbnb-szálláshelyként profitáljanak belőle.

A lakhatási válság természetesen Európa fővárosait érinti a legjelentősebben: 2023 harmadik negyedévének statisztikái szerint Amszterdamban 2300 eurót (vagyis jelenlegi árfolyam szerint mintegy 786 ezer forintot) kóstál egy teljesen felszerelt egyszobás lakás havi bérleti díja.

Kiemelt tartalom
Nyálcsorgatva nézted a Ghibli-filmeket és a Demon Slayert? Ezekben a budapesti éttermekben válik valósággá a kétdimenziós foodporn Nyálcsorgatva nézted a Ghibli-filmeket és a Demon Slayert? Ezekben a budapesti éttermekben válik valósággá a kétdimenziós foodporn 2024.4.11 20:22

A holland fővárost Lisszabon, Róma és Párizs követi a maguk hasonlóan hajmeresztő, 2000 euró körül mozgó áraival. Ha kontextus nélkül szemléljük, akár azt is gondolhatnánk, hogy magyarként ez esetben jól áll a szénánk, ugyanis Budapest a lista alsó felén foglal helyet a maga 990 eurós átlagával, ami egyébként majdnem 390 ezer forint.

Na, és pont ez a lényeg: a magyarok fizetése sok esetben a töredéke a holland, német vagy éppen francia fizetéseknek, így hiába fele vagy éppen harmada egy budapesti lakás bérleti díja egy nyugat-európai városénak, egy magyarországi munkavállaló fizetésének sok esetben nagyobb hányadát teszi ki a lakhatás. Egy budapesti lakás bérleti díja esetében ez átlagosan ma már a fizetés 40 százaléka fölé rúgó arány, míg Németországban például 36 százalék körül mozog, ám ezek az arányok szinte mindenütt nagyot emelkedtek az elmúlt években.

A lakhatás kérdése kifejezetten lokális kérdéskör, vagyis annak helyzete nagyban függ a helyi gazdaságpolitikai döntésektől. Ugyan az energiaválság, az építkezések csappanása, a Covid és az infláció Európa-szerte felbukkanó problémák, az, hogy a helyi vezetők hogyan kezelték őket, és ezáltal milyen mértékben rázták meg a helyi közösségeket, már merőben eltérhet. Kiugróan pozitív példa éppenséggel az osztrák főváros, a Lázár János rémálmaiban kísértő Bécs, ahol a lakások több mint fele a városvezetés tulajdonában áll, és körülbelül egymillió bécsi él szociális bérlakásokban, más nyugat-európai fővárosi bérleti díjak töredékéért. A szociális bérlakásrendszer nemcsak a hátrányos helyzetűeknek lehet megoldás, hanem átlagos egyetemisták és fiatalok is szép számmal veszik igénybe, fenntarthatóságát pedig a kifejezetten erre a célra befizetett adó garantálja. És bár a rendszer nem tökéletes, azért Bécs még mindig a világ legélhetőbb városainak élmezőnyében szerepel.

Kiemelt tartalom
Hová menjünk, miket nézzünk áprilisban? – 7 kiállítás, amivel könnyebb lesz berúgni a tavaszt Hová menjünk, miket nézzünk áprilisban? – 7 kiállítás, amivel könnyebb lesz berúgni a tavaszt 2024.4.1 9:51

Ezzel szemben Amszterdamban mostanra odáig fajult a helyzet, hogy egyetemi diákok kényszerülnek jobb esetben hotelban, rosszabb esetben sátorban (!) megszállni, amíg a lakáskeresés kínjait nyögik. Egyébként közel 900 ezer lakást kellene építeni 2030-ig ahhoz, hogy betoldozzák a lyukakat.

@chiarsinthestars it happened🥳🥳 #internationalstudent#international#dutch#italianabroad#housingmarket#dutchtiktok#netherlands#nederland🇳🇱#voorjou#dutchstuff#tent#utrecht#uu#amsterdam#apartment#nederlandsememes♬ Brujeria - ✿

Mégis hova vezethet mindez?

A mamahotel és az egy helyben toporgás egyértelmű kényelmetlenségein túl a lakhatási ellehetetlenülés mélyebb és súlyosabb problémákhoz is vezethet. Ilyen például a társadalmi szakadékok szélesedése, a növekvő hajléktalanság, sőt, még a szélsőjobboldali pártok is politikai tőkét kovácsolhatnak a kialakuló helyzetből. Haladjunk sorjában!

Mai becslések szerint mintegy 900 ezer ember kényszerül hajléktalanságba Európa-szerte. Forrás Thierry Monasse/Getty Images

A tény, miszerint az ingatlan- és albérletárak növekedése átlagban messze megelőzte a bérek növekedését, egy olyan helyzetbe taszította az embereket, amelyben a lakhatás költségeinek kigazdálkodása már nemcsak a szegényebb réteget, hanem majd’ a teljes középosztályt megterheli, különösen, hogy mindez az inflációval karöltve érkezik. Egyes felmérések szerint mindez leglátványosabban a fiatal generációt érinti, akik megtakarítások vagy saját ingatlan híján sok esetben tényleg csak a létminimumon lavíroznak, ám nem különbözik ettől a társadalom peremén élő, sok esetben kisebbségi csoportok helyzete sem.

Kiemelt tartalom
Modern kori gyarmatosítás vagy természetes folyamat – Mit jelent a dzsentrifikáció, ami éppen a nyolcadik kerületet érte utol? Modern kori gyarmatosítás vagy természetes folyamat – Mit jelent a dzsentrifikáció, ami éppen a nyolcadik kerületet érte utol? 2024.3.19 20:09

A hajléktalanság jelenléte és mértékének növekedése nem különíthető el a lakhatási válságtól. Az elmúlt néhány év egymást követő válságai rendre növelték az utcára kényszerülők számát, amely tavaly novemberi becslések szerint súrolja a 900 ezret Európa-szerte. Ezt a számot 2020-ban még 700 ezer körülinek becsülte az Európai Parlament, ami azonban nem kevésbé súlyos: ekkor az ezt megelőző tízéves időszakban mintegy 70 százalékkal nőtt a hajléktalanságban élők aránya. 2020-ban, mintegy fél évvel a pandémia kitörését követően az Európai Parlament kifejezte ambícióját, hogy a hajléktalanságot 2030-ig felszámolja az EU-ban.

@mickwallacemep

How can the EU be awash with money and still many Member States have a Housing Crisis? In Ireland the supply of Housing has been a disaster for years as successive Right Wing Governments fell in love with deregulation and privatisation and refuse to build Public Housing. Pathetic...

♬ original sound - MickWallaceMEP

Az EP szerint a lakhatáshoz való jog mindenkit megillető, alapvető emberi jog, az  utópisztikusnak ható célhoz – a teljesség igénye nélkül – olyan ajánlatokat fogalmazott meg, mint a tagállamok által biztosított egyenlő hozzáférhetőség az egészségügyhöz, az oktatáshoz és egyéb szociális szolgáltatásokhoz, vagy a hajléktalanság büntethetőségének megszűntetése. Azonban egyelőre nem úgy tűnik, hogy a 2030-as célkitűzés megvalósulhatna: a 2023-as évvégi felmérések alapján Finnországon és Dánián kívül más európai államnak nem sikerült javuló tendenciát produkálnia, és mostanra az alsó hangon is fél budapestnyi európai hajléktalan a tragikus valóság.

De hogy mégis hogyan hajthatja ez a szélsőjobboldali pártok malmára a vizet? Nos, úgy, hogy a társadalom frusztrációját részint megtévesztő narratívákkal váltják politikai tőkévé. Az üzenet egyszerű: a lakhatási válság gyökere a migrációban keresendő, vagyis azért nincs lakás elérhető áron, mert „jönnek a migránsok”, ezt pedig meg kell állítani. Többek között ez a fajta erőskezűségnek álcázott idegengyűlölet segítette győzelemre Hollandia saját Donald Trumpját, a populista-jobboldali Geert Wilderst, aki az arcátlan iszlamofóbia mellett az EU-ból való kilépést sem ítéli túl vakmerőnek, sőt.
"2400 euró/hónap, ez a mi lakhatási válságunk" - áll a felirat egy hirdetőtáblán Dublin belvárosában. Forrás Artur Widak/Anadolu Agency via Getty Images

Hollandia esete nem egyedi, a lakásválság Írországban is tombol, ahol sokan ugyancsak az országba érkező bevándorlókon vernék le, hogy egy tanár havi fizetése megegyezik egy átlagos dublini lakás havi bérleti díjával. Ez a fajta kampánynarratíva persze teljességgel figyelmen kívül hagyja azokat a tényezőket, amelyek nem válthatóak szavazatokká, vagy éppen nem uszítják a népet a bevándorlók ellen, nevezetesen, hogy az emelkedő árakat és a kiszorulást a félresikerült vagy hanyag gazdaságpolitika, a gazdag befektetők, a turizmus, a dzsentrifikáció és egyébként az energiaválság és infláció együttese sem kerüli ki. Az szintén elmondható, hogy ezek a narratívák sok esetben erősen rasszista és xenofób alhanggal rendelkeznek, ám így a befektetők és a politikai döntéshozók könnyen el tudják hárítani magukról a válságos helyzet felelősségét olyanokra, akik már így is kellően a perifériára szorultak.

@adamzinho.1 🇮🇪 Is this Dublins sadest rental so far ? they're really playing fast and loose with the word "Ensuite" #rentcrisis#adamzinho#housingcrisis#housingmarket#propertymarket#housingbubble♬ Scary stories, horror footage, halloween sati - RYOpianoforte

Ahogy arról már szó esett, a lakhatás helyzetét jobbára a helyi viszonyok határozzák meg, annak szabályozása a helyi hatáskörbe tartozik, ugyanakkor uniós szinten sem lehet szó nélkül elsiklani felette. 2021 januárjában az Európai Parlament elfogadta az állásfoglalást, mely szerint a tagállamoknak alapvető emberi jogként kellene elismernie a megfelelő lakhatást, ezt pedig jogszabályokkal kell támogatni, ezzel megelőzve azt, amit egyébként már több európai nagyvárosban nyög a lakosság. Hogy ez mennyire valósul meg tagállami szinten, az már sokkal inkább a helyi erőfeszítések kérdése, és széles spektrumon mozog a különböző országok között.

Kövessétek a REFRESHER-t, iratkozzatok fel közösségi csatornáinkra is, hogy ne maradjatok le a folyamatosan frissülő tartalmainkról: @refresherhu néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!

A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.