A milliós négyzetméterár mellett a saját lakás ötletét jobbára elengedhettük, ám ma már egy valamirevaló albérlet felkutatása is lehetetlent súroló kihívást jelenthet. De mégis mi táplálja az Európa-szerte jelentkező lakhatási válságot?
Ha a fiatal generáció egészét érintő problémákat és nehézségeket vesszük sorra, úgy elmondható, hogy a lakhatás kérdése az elsők között kap helyet. Ma huszonévesként családi segítség nélkül a legoptimistább hozzáállással is lehetetlen küldetésnek hat egy saját lakás megvásárlása, hacsak az ember nem a sugardaddy-dimenzióban gondolkozik, vagy nem tervez kétszáz évig élni és ezalatt végig következetesen gyűjtögetni. Az hagyján, hogy nem tudunk pályakezdőként rögtön saját lakásba költözni, ám egy megfizethető albérlet is egyre ritkább kincsnek számít. A helyzet nem egyedi, a lakhatási válság egész Európát sújtja, ezen a skálán magyarként pedig bizonyos szempontból még a viszonylag szerencsésebbek közé tartozunk. De kiket is érint a lakhatási válság valójában? Kik és hogyan nyerészkednek a kialakult helyzeten? És tehet-e valamit az Európai Unió az ügy érdekében?
A családi fészekből történő kirepülés a felnövés fontos állomása. Legalábbis az lenne, ha az ember gyermeke nem sötét barlangokat vagy a munkahelyétől „csupán“ egy-másfél órányi utazásra fekvő szobákat tudna kivenni, vagy vállalja, hogy a hónap végén már nemigen lakik jól. A kényszeredett helyzet miatt ma már az Európai Unió több tagállamában tolódik 25 év fölé az az életkor, amikor egy fiatal el tudja hagyni a mamahotelt – a jelenségről itt írtunk korábban. A lakhatási válság könyörtelenül csapott le ránk, a szerencsétlen helyzetet pedig több tényező együttes hatása okozta.
@promotions.hu Ti mennyit adnátok ki maximum albérletre havonta? #promotions#interjú#fy#utca#utcaembere#alberlet#alberletarak♬ LIMITS THE SKY - Mpax
A lakásárak és az albérleti díjak szinte megszakítás nélkül növekedtek az elmúlt évtizedben, a helyzet pedig különösen érinti a fővárosokat.
A lakhatási válság természetesen Európa fővárosait érinti a legjelentősebben: 2023 harmadik negyedévének statisztikái szerint Amszterdamban 2300 eurót (vagyis jelenlegi árfolyam szerint mintegy 786 ezer forintot) kóstál egy teljesen felszerelt egyszobás lakás havi bérleti díja.
Háromnapos bulisorozattal és az argentin technó csillagával ünnepli kilencedik szülinapját az Aether Club
tegnap 10:30 -kor
A holland fővárost Lisszabon, Róma és Párizs követi a maguk hasonlóan hajmeresztő, 2000 euró körül mozgó áraival. Ha kontextus nélkül szemléljük, akár azt is gondolhatnánk, hogy magyarként ez esetben jól áll a szénánk, ugyanis Budapest a lista alsó felén foglal helyet a maga 990 eurós átlagával, ami egyébként majdnem 390 ezer forint.
A lakhatás kérdése kifejezetten lokális kérdéskör, vagyis annak helyzete nagyban függ a helyi gazdaságpolitikai döntésektől. Ugyan az energiaválság, az építkezések csappanása, a Covid és az infláció Európa-szerte felbukkanó problémák, az, hogy a helyi vezetők hogyan kezelték őket, és ezáltal milyen mértékben rázták meg a helyi közösségeket, már merőben eltérhet. Kiugróan pozitív példa éppenséggel az osztrák főváros, a Lázár János rémálmaiban kísértő Bécs, ahol a lakások több mint fele a városvezetés tulajdonában áll, és körülbelül egymillió bécsi él szociális bérlakásokban, más nyugat-európai fővárosi bérleti díjak töredékéért. A szociális bérlakásrendszer nemcsak a hátrányos helyzetűeknek lehet megoldás, hanem átlagos egyetemisták és fiatalok is szép számmal veszik igénybe, fenntarthatóságát pedig a kifejezetten erre a célra befizetett adó garantálja. És bár a rendszer nem tökéletes, azért Bécs még mindig a világ legélhetőbb városainak élmezőnyében szerepel.
Ahol megfér egymás mellett az omladozó bérház és a szecessziós palota: Józsefváros története
2024.11.26 16:05
Ezzel szemben Amszterdamban mostanra odáig fajult a helyzet, hogy egyetemi diákok kényszerülnek jobb esetben hotelban, rosszabb esetben sátorban (!) megszállni, amíg a lakáskeresés kínjait nyögik. Egyébként közel 900 ezer lakást kellene építeni 2030-ig ahhoz, hogy betoldozzák a lyukakat.
@chiarsinthestars it happened🥳🥳 #internationalstudent#international#dutch#italianabroad#housingmarket#dutchtiktok#netherlands#nederland🇳🇱#voorjou#dutchstuff#tent#utrecht#uu#amsterdam#apartment#nederlandsememes♬ Brujeria - ✿
Mégis hova vezethet mindez?
A mamahotel és az egy helyben toporgás egyértelmű kényelmetlenségein túl a lakhatási ellehetetlenülés mélyebb és súlyosabb problémákhoz is vezethet. Ilyen például a társadalmi szakadékok szélesedése, a növekvő hajléktalanság, sőt, még a szélsőjobboldali pártok is politikai tőkét kovácsolhatnak a kialakuló helyzetből. Haladjunk sorjában!
A tény, miszerint az ingatlan- és albérletárak növekedése átlagban messze megelőzte a bérek növekedését, egy olyan helyzetbe taszította az embereket, amelyben a lakhatás költségeinek kigazdálkodása már nemcsak a szegényebb réteget, hanem majd’ a teljes középosztályt megterheli, különösen, hogy mindez az inflációval karöltve érkezik. Egyes felmérések szerint mindez leglátványosabban a fiatal generációt érinti, akik megtakarítások vagy saját ingatlan híján sok esetben tényleg csak a létminimumon lavíroznak, ám nem különbözik ettől a társadalom peremén élő, sok esetben kisebbségi csoportok helyzete sem.
A hajléktalanság jelenléte és mértékének növekedése nem különíthető el a lakhatási válságtól. Az elmúlt néhány év egymást követő válságai rendre növelték az utcára kényszerülők számát, amely tavaly novemberi becslések szerint súrolja a 900 ezret Európa-szerte. Ezt a számot 2020-ban még 700 ezer körülinek becsülte az Európai Parlament, ami azonban nem kevésbé súlyos: ekkor az ezt megelőző tízéves időszakban mintegy 70 százalékkal nőtt a hajléktalanságban élők aránya. 2020-ban, mintegy fél évvel a pandémia kitörését követően az Európai Parlament kifejezte ambícióját, hogy a hajléktalanságot 2030-ig felszámolja az EU-ban.
@mickwallacemep How can the EU be awash with money and still many Member States have a Housing Crisis? In Ireland the supply of Housing has been a disaster for years as successive Right Wing Governments fell in love with deregulation and privatisation and refuse to build Public Housing. Pathetic...
♬ original sound - MickWallaceMEP
Az EP szerint a lakhatáshoz való jog mindenkit megillető, alapvető emberi jog, az utópisztikusnak ható célhoz – a teljesség igénye nélkül – olyan ajánlatokat fogalmazott meg, mint a tagállamok által biztosított egyenlő hozzáférhetőség az egészségügyhöz, az oktatáshoz és egyéb szociális szolgáltatásokhoz, vagy a hajléktalanság büntethetőségének megszűntetése. Azonban egyelőre nem úgy tűnik, hogy a 2030-as célkitűzés megvalósulhatna: a 2023-as évvégi felmérések alapján Finnországon és Dánián kívül más európai államnak nem sikerült javuló tendenciát produkálnia, és mostanra az alsó hangon is fél budapestnyi európai hajléktalan a tragikus valóság.
Hollandia esete nem egyedi, a lakásválság Írországban is tombol, ahol sokan ugyancsak az országba érkező bevándorlókon vernék le, hogy egy tanár havi fizetése megegyezik egy átlagos dublini lakás havi bérleti díjával. Ez a fajta kampánynarratíva persze teljességgel figyelmen kívül hagyja azokat a tényezőket, amelyek nem válthatóak szavazatokká, vagy éppen nem uszítják a népet a bevándorlók ellen, nevezetesen, hogy az emelkedő árakat és a kiszorulást a félresikerült vagy hanyag gazdaságpolitika, a gazdag befektetők, a turizmus, a dzsentrifikáció és egyébként az energiaválság és infláció együttese sem kerüli ki. Az szintén elmondható, hogy ezek a narratívák sok esetben erősen rasszista és xenofób alhanggal rendelkeznek, ám így a befektetők és a politikai döntéshozók könnyen el tudják hárítani magukról a válságos helyzet felelősségét olyanokra, akik már így is kellően a perifériára szorultak.
@adamzinho.1 🇮🇪 Is this Dublins sadest rental so far ? they're really playing fast and loose with the word "Ensuite" #rentcrisis#adamzinho#housingcrisis#housingmarket#propertymarket#housingbubble♬ Scary stories, horror footage, halloween sati - RYOpianoforte
Ahogy arról már szó esett, a lakhatás helyzetét jobbára a helyi viszonyok határozzák meg, annak szabályozása a helyi hatáskörbe tartozik, ugyanakkor uniós szinten sem lehet szó nélkül elsiklani felette. 2021 januárjában az Európai Parlament elfogadta az állásfoglalást, mely szerint a tagállamoknak alapvető emberi jogként kellene elismernie a megfelelő lakhatást, ezt pedig jogszabályokkal kell támogatni, ezzel megelőzve azt, amit egyébként már több európai nagyvárosban nyög a lakosság. Hogy ez mennyire valósul meg tagállami szinten, az már sokkal inkább a helyi erőfeszítések kérdése, és széles spektrumon mozog a különböző országok között.
