A TikTokon számtalan korosztály, szubkultúra és vallás képviselője van jelen, más és más célokkal. Aki pedig valaha is pörgette az oldalt három percnél tovább, annak bizonyára feltűnt, hogy elég sok Krisna-hívő által kreált, hazai kontentet is találunk.
Abhisārikā Devī Dāsīval (@akrisnaslany) többek között arról beszélgettünk, miért választotta a gyógypedagógia helyett Krisnát, hogyan reagál az interneten kapott bókokra, és az első, teljesen poénra vett TikTok-videójáról is mesélt a REFRESHER-nek.
Hogyan talált meg téged ez az egész?
Körülbelül 15 évesen jöttek velem először szembe az utcán Krisna-hívők: táncoltak, zenéltek és vidámak voltak, egyszerűen csak jól érezték magukat, tele pozitív energiával. A gimnázium után még gyerekekkel akartam foglalkozni, gyógypedagógusként képzeltem el magam; akkor még agnosztikus szemléletem volt, abban hittem csak, hogy létezik valami felsőbbrendű lény.
Akkoriban is jártam jógázni, és a jógatanfolyamon találkoztam egy lánnyal, aki a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán végzett. Fogalmam sem volt, mit kezdjek az életemmel, úgyhogy rákerestem a főiskolára a neten, és kábé poénból jelentkeztem teológia és jógamester szakra. De amikor felvettek, és már ott voltam, éreztem hogy ez nagyon jó, valahogy a tanárok is mások, olyan boldognak tűntek.
Ezután két évvel költöztem be a budapesti templomba, és négy évig éltem ott szerzetesként – körülbelül két év kellett ahhoz, hogy biztos legyek benne, ez az én utam.
A nevem is ekkor kaptam: miután elkötelezetté válunk a lelki gyakorlataink iránt, akkor a lelki tanítómesterünk ad nekünk egy szanszkrit nevet ünnepélyes keretek között, az úgynevezett avatáson.
Hogyan fogadta a döntésed az amúgy nem Krisna-hívő családod?
A beköltözést elég nehezen. Nyilván elképzeltek egy irányt, egy olyan utat, ahol karrierem lesz az anyagi világban, én meg helyette beköltözöm egy templomba, szerzetesnek. De aztán az édesanyám is látta, hogy jól – és jó helyen – vagyok. A csillaghegyi templom tulajdonképpen egy prédikálóközpont, főleg az utcára jártam ki könyveket árulni – akikkel ott találkozol, ők többnyire a templomban élnek. Krisna-völgyben is hasonló szolgálati munka zajlik, csak más tevékenységek is léteznek.
Én pesti vagyok, a helyi közösséghez tartozom, és úgy érzem, hogy nekem most még itt a helyem, de 40-50 éves koromban megfontolnám azt is, hogy elköltözöm Krisna-völgybe.
Ki tudnál lépni, ha akarnál?
A Krisna-hívő családoknál akad rá példa, hogy amikor a gyerek 18 éves lesz, rájön, hogy neki nem ez az útja, és ez is teljesen oké. Ha lenne egy gyerekem, én is továbbadnám neki az értékrendet, mert ez engem annyira meghatároz, hogy nem is tudnám máshogy csinálni. De ha valaki úgy dönt, bármikor ki lehet lépni.
Mesélsz egy kicsit a civil életedről?
Mára már a barátaim is többnyire krisnások; egy ideig tartottam a kapcsolatot a tinédzserkori, civil barátaimmal, de annyira más értékeket képviselünk, hogy eltávolodtunk.
Nagyon fontos, hogy Krisna-hívőként az életednek nem egy része a vallás, hanem a vallás az életed.
A hit mindenhová beszivárog, így a civil munkámba is. Miután kiköltöztem a templomból, az egyházon belül helyezkedtem el: az adó 1% csapatában dolgozom , ahol főleg a marketingért vagyok felelős, nekem most ez a szolgálatom.
Nagyon menő ez a ruha rajtad, mindenhová így jársz? Milyen reakciót vált ki ez az emberekből? Van bármi szabály, mit kell viselni, vagy éppen mit tilos?
A kultúrám része, nagyon szeretem, és ha tehetem, mindenhol ezt viselem, de a hivatalos eseményekre persze civil ruhát veszek fel.
Egyébként, amikor jöttem ide, pont megdicsért egy néni, hogy milyen szép a ruhám, és szerencsére általában inkább ez az attitűd jellemző.
Eléggé meg szoktak nézni, de hozzászoktam már, és nem igazán zavar. Ezáltal is felvállalom a vallásom, és örülök, hogy minél több emberhez eljuttathatom.
Az öltözködési szabályok kapcsán: a Krisna-hívő nőket biztosan nem fogod pólóban és miniszoknyában látni. A védikus kultúrában - amit mi is próbálunk gyakorolni - a nők erényessége elengedhetetlen, és ehhez hozzátartozik, hogy konszolidáltabb darabokat hordunk, még akkor is, amikor nem krisnás ruhában vagyunk.
És a legfontosabbat még nem is kérdeztem: hogyan kerültél a TikTokra?
Az egyház szerette volna, ha képviseltetjük magunkat a platformon, hogy minél több embert, és a fiatalokat is elérjük. Nekem is mondták, hogy jó a beszélőkém, kezdjek el TikToktozni, de akkor én még azt sem tudtam, hogy mi az. Körülbelül négyen-öten kezdtünk el ezen a platformon prédikálni – bár nem szeretem ezt a szót, mert a nyugati, modern társadalomban van egy pejoratív jelentése, mintha agresszívan akarnál ráerőltetni valamit másokra.
A nemzetet fenyegető TikTok, zsarolóvírusok és digitális hadviselés – Mi is az a kiberbiztonság?
3 órája
Az első videóm egy zarándokúton készült, teljesen poénból. Mondtam a többieknek, hogy akkor én most elindítom ezt a tiktokos dolgot; vegyétek már fel, ahogy földdel mosogatok. És rengeteg embert már ez is érdekelt.
Vagy ott van Vallabhi, aki az első videójában csak bejelentkezett, hogy itt élek egy árammentes házban Krisnavölgyben, szeretek meditálni – több mint kétmillióan megnézték. Nagyon meglepődtünk, hogy az emberek ennyire nyitottak erre, és hát ha ennyi mindenkit mozgat meg, akkor csinálni kell.
És azt miként éled meg, hogy a TikTokon sokan méltatják a külsődet?
Nem szoktam rájuk reagálni. Örülök, hogy nézik a videóimat, többnyire kedvesek, aranyosak, de nem foglalkozom velük. Ha csak emiatt hallgatnak engem, én azt sem bánom, legalább hozzájuk is eljut, amit mondani akarunk.
Influenszernek tartod magad?
Nem! (nevet) Persze, feltöltök hetente néhány videót, mert pörögnek ezerrel, és nagyon sok embert el lehet vele érni, kétszer annyit, mint az utcán. De azért eléggé más korosztály és világ, mint ami én vagyok, és amit képviselek.
Melyik korosztály, generáció a legfogékonyabb a tanaitokra?
Szerintem a fiatalabbak nyitottabbak a Krisna-tudatra, hiszen egy olyan életmódot és alternatívát kínál nekik, ami valami egészen más, mint amit eddig folytattak. Például amikor rendszeresen települtünk ki a Szigetre, rengeteg bulizó fiatal talált meg minket, akik később maguk is Krisna-hívőkké váltak.
A templom, amely Istent és a természetet ötvözi: több mint 140 év után végre megépülhet a Sagrada Familía
2024.4.17 19:16
Persze arra is van példa, hogy valaki idősebb korában találkozik velünk, amikor már mindent elért anyagi értelemben: van pénze, háza, kocsija, családja; de rájön, hogy az igazi boldogságot mégsem a földi javak adják.
Apropó Sziget: jelen vagytok még bármilyen zenei fesztiválon?
Nagyon szeretnénk, de ma már 2-3 millió forintba fájna a helybérlés, és ezt nem engedhetjük meg magunknak. Tizenéve még ingyen tudtunk menni ételt osztani, előadást tartani, de azóta kinőtte magát a Sziget, és más világot élünk. A S.U.N. fesztiválra egyébként ki szoktunk települni a mai napig, ott ingyen lehetünk jelen.
Egy átlag huszonéves a szórakozás kapcsán talán a kocsmázásra vagy a féktelen bulira asszociál. A ti vallásotok minden tudatmódosítószert tilt, nektek mi a szórakozás?
Fiatalként, még mielőtt megismerkedtem a Krisna-tudattal, én is jártam szórakozóhelyekre, de szerintem ezek a krisnás bulik sokkal felszabadultabbak tudnak lenni. Nálunk a tánc és a zene – például a kereszténységgel szemben - a vallásgyakorlat része, Isten örömére csináljuk.
Mi egy elég bulis vallás vagyunk, amihez persze kell egy fiatalos csapat, közösség is, akik jól tudnak kapcsolódni egymáshoz.
Az ünnepek előtt aktuális a kérdés: hogyan telik nálatok a keresztény kultúrkörbe tartozó karácsony a családban? Megülitek?
Az én szüleim nem Krisna-hívők, szóval én hazalátogatok szenteste, de ajándékokat nem szoktunk adni. Azt látom, hogy a karácsony már nem a lelki ünnepről, hanem a minél drágább, nagyobb, hatmillió papírba és műanyagba csomagolt ajándékokról szól. Hány karácsonyi vacsoránál van arról szó, ami az ünnep igazi értelme lenne?
Loud budgetinggel spórol a Z generáció, egyre többen mernek beszélni arról, mi nem fér bele a havi költekezésbe
2024.4.8 17:40
Egyébként karácsony előtt 30 nappal, mi, krisnások mindig kimegyünk könyveket árulni, ilyenkor sokkal nagyobb az érdeklődés és a fogékonyság rá. Krisnavölgyben szenteste tulajdonképpen ennek az időszaknak a lezárását ünneplik meg.
Mit gondolsz arról, hogy Magyarországon a legtöbb ember keresztény, az állam is ezeket az egyházakat támogatja nagyobb mértékben, míg ti kizárólag adományból és az 1%-okból tartjátok fenn magatokat?
A pénzügyi része miatt nincs bennünk tüske. 30 éve vagyunk az országban, hatalmas eredmény, amit már eddig elértünk, hogy ennyi idő alatt ennyien megismertek minket az emberek, és támogatnak. Mi egy nagyon elfogadó felekezet vagyunk, és hisszük, hogy minden vallásnak ugyanaz a célja, csak másfajta közeledéssel, más aspektusból vizsgálva. Persze vannak azok a keresztények, akik úgy állnak hozzá, hogy „menjetek innen, csak a történelmi egyház való a világra, ti nem vagytok idevalóak” – ez szerintem elég erős szűklátókörűségre vall.
Fontos látni, hogy bár valaki a Krisnának, Jehovának vagy Allah-nak hívja Istent, de a célunk ugyanaz.
Más vallásoknál talán az van, hogy tartod a szabályokat és egy héten egyszer elmész templomba, ami rendben is van. A Krisna-tudat viszont egy véget nem érő belső munka magaddal, ahol folyamatosan fejlesztened kell a jó tulajdonságaidat. Persze ezek a lelki gyakorlatokkal együtt jönnek is. Az egyik fő feladatom azóta, hogy Istent, vagyis Krisnát szolgáljam a közösségben (Bhakti-jóga - a szerk.) és együtt tegyünk valamit, de ehhez nagyon sok tulajdonságot el kell sajátítani, például az önzetlenséget és az elfogadást. Régebben folyton arra kerestem a választ, hogy miért élünk, mi az élet értelme?
Van egy autista testvérem, és nem értettem ezt az igazságtalanságot, hogy én egészségesnek születtem, ő meg nem, ráadásul ugyanabba a családba. Nagyon sokat segített a vallás, hogy elfogadjam a dolgot, és megértsem: mindenkinek van egy karmája, és mindannyian hozunk magunkkal egy-egy csomagot.
Mit üzennél azoknak a REFRESHER olvasóknak, akiknek az érdeklődését felcsigázta a vallásotok?
Legyetek nyitottak! A Krisnával való megismerkedés egy új szemléletmódot ad, és szerintem sokat lehet arról tanulni, mi az, ami értékes, és mi az, ami kevésbé. Az anyagi világban, például, ha kapsz egy új Iphone-t, vagy befizetsz egy luxusnyaralásra, az boldogággá tesz ideig-óráig. Én abban hiszek, hogy ez a vallás egy másfajta, sokkal tartósabb és mélyebb boldogságot ad.
Mi is ugyanúgy elmehetünk a Maldív-szigetekre, ha visszük magunkkal a saját értékeinket, képviseljük a kultúrát, vagy épp prédikálunk.
Ha valakit érdekel a téma, ajánlom az ezeréves szentírást, a Bhagavad-gítát: aki elolvassa ezt a filozofikus művet, nagyjából megértheti, min alapul egy keleti kultúra. Vagy, hogy a popkultúrából hozzak példát: ott van például a Hair, ahol inkább viccesnek ábrázolnak minket, de emellett ott van mögöttünk a komolyság is. Egyébként nyílt a Kálvin téren egy központ, itt a diákok amellett, hogy ingyenesen ehetnek, jobban megismerkedhetnek velünk. De nyugi, ez nem olyan esemény, hogy eljössz, és azonnal rád aggatunk egy krisnás ruhát (nevet).
