A Vision Pro AR-szemüveg 3500 dollárba kerül, a kérdés csak az, hogy megéri-e, mert nem igazán tudjuk, mire lehet érdemben használni. Lehet, hogy megvan az Apple első komolyabb bukása?
Hosszú-hosszú évek teltek el azóta, hogy az Apple megbukott valamivel. Ha igazán komoly pofára esést akarunk találni a vállalat életművében, talán 1993-ig kell visszautaznunk, amikor is Newton néven egyfajta PDA-t dobtak a piacra. Az ötlet persze nem volt hülyeség, de ahogyan az néha előfordul, igencsak megelőzte a korát: az akkoriban 700 dollárért megvásárolható gép nem volt katasztrófa, éppen csak olyan szinten sikerült túlárazni, hogy a finoman szólva sem felhasználóbarátnak számító Newton Operációs rendszerrel együtt nem repültek rá annyian, mint amennyien kellett volna, hogy megérje a gyártása hosszú távon. Ettől függetlenül az Apple már akkoriban is makacs cég volt, így a Newtont egészen 1998-ig gyártották – ekkor tért vissza a cég élére Steve Jobs, és ekkoriban tett pontot egy rakás ígéretes, vagy annak indult fejlesztés, illetve produktum végére. Ez lett a sorsa a Newtonnak is.
Hogy ez most hogy jött szóba? A napokban az Egyesült Államok területén már kaphatóvá vált az Apple Vision Pro, a cég első „kevert valóságú” vagy kiterjesztett valóságú szemüvege, amely meglehetősen felkavarta a mostanság főleg a különböző gépei frissítésével foglalkozó cég körüli állóvizet. A Vision Pro önmagában egy igen fantasztikus kütyü, ezt kár is lenne tagadni, az viszont egyelőre kérdés, hogy a cég sikerei, vagy ballépései közé fog majd kerülni.
Mit kínál ezért a Vision Pro?
Gyorsan zongorázzuk végig a technológiai részleteket: a processzor egy módosított, Apple M2-es ehhez csatlakozik 16 GB RAM, illetve készüléktől függően 256, 512, vagy 1 TB háttértár. Szemenként 3660x3200-as felbontást tud – ez döbbenetesen magas érték – , ehhez csatlakozik még 100 Hz-es frissítési ráta, azt tehát nyugodtan kimondhatjuk, hogy magával a hardverrel semmi gond nincs. Ahogy a súlyával sem: a legtöbb kiterjesztett valóságot alkalmazó szemüveg főleg itt vérzik el, a Vision Pro viszont telepek nélkül nincs egy kiló, egy töltéssel pedig 2-2,5 órányi használatot biztosít.
No de kell ez nekünk, pláne ennyiért?
Az Apple szokás szerint forradalmat ígér – merne mást ígérni ennyi pénzért –, de igazából elég nehéz egyelőre olyan felhasználási területet találni, ahol a Vision Pro elengedhetetlen produktum. Márpedig az Apple egyik legnagyobb erőssége mindig is az volt, hogy megtalálta azt a piaci rést, amiről az emberek nem is tudták, hogy szükségük van rá, aztán fejlesztett valamit, ami nélkül utána már elképzelni sem tudták az életüket. Gagyik voltak az MP3-lejátszók? Jött az iPod. A tabletek nehézkesek voltak, és nem elég felhasználóbarátok? Válaszként megjelent az iPad. A telefonokat nehézkes volt irányítani a gombokkal, ráadásul multimédiás felhasználásra szinte alkalmatlanok voltak? Jött az iPhone.
Egyelőre azonban nem úgy tűnik, hogy a 3500 dolláros kütyü talált volna magának olyan piaci rést, amelyet ki tud tölteni. Hozzátesszük, az első kritikák igencsak dicsérik: kifejezetten kedvelik, hogy nincs szükség külső irányítóra, a Vision Pro a szemünket és az ujjainkat is követi, emellett pedig „természetesen” hangparancsokra is reagál. Ráadásul, bár saját operációs rendszere van, nem szoftverek és hardveres kiegészítők támogatása nélkül érkezik: Bluetooth-kapcsolaton keresztül akár billentyűzetet, trackpadet és kontrollert is csatlakoztathatunk hozzá, miközben egy rakás – bár értelemszerűen nem az összes – iOS és iPad programmal is kompatibilis.
Nem halott ügy?
A felhasználók – legyen szó teszterekről vagy éppen vásárlókról – jelenleg épp azon vannak, hogy rájöjjenek, pontosan mire is tudják használni ezt a technikailag hihetetlenül fejlett gépszörnyet. Sokan próbálkoznak dolgozni rajta, de ez nyögvenyelős, még a legerősebb teleppel is két és fél óra alatt a töltőhöz kell nyúlni, éppen ezért igen specifikus helyzet kell hozzá, hogy tényleg munkára lehessen használni. Játékra ugyan alkalmas, de az akkuidő itt is problémás lehet. Arról már nem is beszélve, hogy a kütyü árának negyedéért lehet kapni hasonló technológiát, legyen szó VR-szemüvegről vagy hasonlóról, amellyel ugyan nem lehet menőzni a metrón, cserébe viszont célszerszám, sokkal nagyobb immerzióval.
Most úgy tűnik, a Vision Pro felhasználói jelenleg is azon törik a fejüket, hogy a menőzésen felül mégis mit kezdjenek az eszközzel. Praktikus a szemmel és kézzel, no meg hanggal irányítás, de sokkal kézre esőbb leülni egy MacBook elé, és mindent végrehajtani egérrel és billentyűzettel. Jó a kiterjesztett valóság, csak éppen jelenleg maroknyi, vagy talán még annyi applikáció sincs, ami érdemben és úgy használná ki, hogy tényleg úgy érezze az ember, ezért megérte 3500 dollárt fizetni.
A kérdés az, hogy maga az Apple tudja-e, mit akar pontosan a kütyüvel? Ha vannak tervek hosszútávon, akkor akár egy-két árcsökkentés, vagy akár verziófrissítést követően biztos, hogy nem kerül a hardvertemetőbe a Microsoft Zune-ja, az Apple Lisája vagy éppen Newtonja mellé. Ha azonban ezúttal csak az ötlet volt meg, a valós, kézzel fogható, a „nekem ez kell”-érzést megbirizgáló egyéb dolgok kimaradtak, akkor ebből nagy pofára esés is lehet.
Félteni mindenesetre nem kell a céget: valószínűleg egy-két generációnyi iPhone-nal visszahozzák a fejlesztés árát a tervezési fázistól kezdve. Ráadásul azzal, hogy valami merőben újjal rukkoltak elő, fityiszt is mutattak azoknak, akik évek óta azzal vádolják a céget, hogy nem hajlandó innovatív technológiákat a piacra dobni. Márpedig továbbra sem tudjuk 100 százalékosan, hogy miért is kellene nekünk egy Vision Pro, de az biztos, hogy valami olyasmiről van szó, amilyennel az Apple eddig még nem nagyon kísérletezett – ha mást nem, ezt talán még azok is elismerik, akik minden Apple-terméket reflexből a pokolba kívánnak.