Elit klub vagy liberális olvasztótégely - Az Európai Unióról szóló diskurzus a mindennapjaink része, uniós polgárnak lenni Z generációsként pedig mondhatni, az identitásunk egy eleme. Mi valójában az EU és mi a szerepe az Európai Parlamentnek?
Az Európai Unióhoz tartozni Z generációs magyarként éppoly természetes, mint karácsonykor a Reszkessetek, betörők! – nem tulajdonítasz neki túl nagy jelentőséget, mégis elképzelhetetlen, hogy másképp legyen. Az Európai Unió polgárának lenni ugyanakkor nagy dolog, amit nem érdemes elbagatellizálni – Magyarország 2004-es csatlakozásával mi is tagjává váltunk annak a jelenleg körülbelül 448,4 millió polgárt számláló klubnak, akik részesei egy világszerte egyedinek számító, számos előnnyel, és rossz nyelvek szerint számos hátránnyal járó politikai-, gazdasági- és kulturális szövetségnek, ami nélkül Magyarország egészen biztosan máshogy festene.
A jelenleg 27 tagállamot számláló Európai Unió gyökerei a II. világháború utáni időszakra nyúlnak vissza – a háború pusztítását követően egyértelművé vált, hogy egy újabb világégés elkerüléséhez együttműködni és szövetkezni kell, mégpedig sürgősen. A mostani Unió elődjének ekkor még csak nyugat-európai alapító államai tudták, hogy a gazdasági függőség, amelyet a szövetségen keresztül kialakítani szándékoznak, sokkal valószínűtlenebbé fogja tenni a további viszályokat, hiszen az minden oldalon hátránnyal járna.
A fordulatos és bonyolult múltra visszatekintő Unió jelenleg 27 tagot számlál, 24 hivatalos nyelve van és megközelítőleg 4,4 millió négyzetkilométernyi területet ölel fel – mérete körülbelül egynegyede a világon legnagyobb Oroszországénak. Az Unió hat alapérték mentén működik, amelyek a következők:
- az emberi méltóság tiszteletben tartása
- szabadság
- demokrácia
- egyenlőség
- jogállamiság
az emberi jogok tiszteletben tartása – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait.
Az uniós tagság békét és stabilitást ígér, a világ egyik legnagyobb egységes piacát kínálja, amely által polgárai bármely tagállamban letelepedhetnek és dolgozhatnak, és ami szinte a gazdasági fellendülés szinonimájává vált. Az Unióba legutolsóként Horvátország lépett be 2013-ban, ám időközben eggyel csökkent is a tagok száma: egy 2016-os népszavazás során Nagy-Britannia a kilépés mellett döntött, 2020-szal pedig már hivatalosan is az Unión kívül folytatja, a szövetség történelme során elsőként.
Míg a britek többsége kívül tágasabbnak ítélte, addig ma is szép számmal vannak olyan államok, akik örömmel csatlakoznának az Unióhoz – a tagság biztonsággal, gazdasági fellendüléssel, áru- és munkaerő szabad áramlásával kecsegtet, nem mellesleg pedig – az erősödő euroszkeptikus hangok ellenére is -, uniós államnak lenni presztízskérdés, amellyel egy fontos döntésekről rendelkező elit klub befolyásos tagjának érezheti magát az adott ország. A csatlakozáshoz épp ezért komoly kritériumrendszernek kell megfelelni – akkor válhat egy állam az EU tagjává, amennyiben
- stabil és demokratikus intézményrendszerrel bír
- érvényesíti a jogállamiságot és tiszteli az emberi jogokat
- működő piacgazdasága van
- és képes teljesíteni az uniós tagsággal járó kötelezettségeket.
Kritikusan gondolkodók, szkeptikusok voltak és lesznek is, ám az euroszkepticizmus, vagyis az adott állam uniós tagságát érintő kétkedés olykor a mainstream, sőt, a kormányzó pártok narratívájába is beférkőzhet – Unió-szerte vannak olyan pártok, amelyek kifejezetten élesen bírálják az EU-t, sok esetben valamilyen ideológiai különbségen felpenderítve mindezt. Ezek a narratívák általában az adott állam polgárainak nemzeti identitását vagy biztonságérzetét célozzák meg módszeresen, mondván, hogy az Unió mindenkit uniformizálna, vagy éppen a vadliberalizmus oltárán próbál feláldozni minket az „illegális bevándorlóknak”, vagy a melegeknek – mikor melyik talál be jobban. A jelenség nemcsak saját hazánkban, de Lengyelország frissen leváltott kormánypártja, valamint az olasz kormánypárt esetében is jól megfigyelhető, és bár a BREXIT megszavazásából okulva nem érdemes alábecsülni az euroszkepticizmust, azért az uniós tagság jelentőségével annak legtöbb vezetője pontosan tisztában van.
Csakúgy, mint az egyes nemzeteknek, az Európai Uniónak is van egy saját parlamentje – ez nemes egyszerűséggel az Európai Parlament (EP) nevet kapta. Az EP az Európai Unió egyetlen olyan szerve, amelynek képviselőit a lakosság közvetlenül választja, egészen 1979 óta minden ötödik évben – a legközelebbi választás ráadásul nem is sokára, 2024. júniusában lesz. Úgy ám, csupán szűk hét hónap múlva itthon is szavazhatsz arról, hogy melyik magyar párt jelöltjei kapják a következő ötéves mandátumot az Európai Parlamentbe, ahol a Te érdekeid is képviselni hivatottak.
De mit csinál pontosan az Európai Parlament?
Az Európai Parlamentben a 27 uniós tagállam 705 képviselője tömörül – az EP hivatalos székhelye Strasbourgban van, ám Brüsszelben is ülésezik. Számuk arányos az országuk lakosságáéval, így a legtöbb EP képviselője Németországnak, míg a legkevesebb Máltának van – előbbiből jelenleg 96, utóbbiból 6 politikus jutott a Parlamentbe. Ez az arány persze nem tűpontos, hiszen Németország lakossága mintegy 179-szer nagyobb Máltáénál – ez az úgynevezett „degresszív arány”, amely által a kisebb államok sem lesznek súlyosan alulreprezentálva. A jelenlegi elnök, Roberta Metsola azonban pont az Unió legkisebb államából, Máltáról származik, és nem annyira vidám fun fact, hogy mindössze a harmadik nő az eddigi 31 elnök közül.
Az EP jogalkotási javaslatokat vitat meg, módosít, vagy fogad el, azonban önállóan törvényjavaslatot nem tehet – ezutóbbi különbözteti meg főként a nemzeti parlamentektől. Ahogy az is, hogy nincs kormányoldal és ellenzék, a vitákat konszenzus reményében folytatják. A Parlamentben hét képviselőcsoport tömörül – ezek a nemzeti pártokhoz hasonlóan különböző ideológiával és víziókkal bírnak az EU jövőjét és működését illetően. A képviselők nemzetiségtől függetlenül, ideológiai alapon csatlakoznak az EP pártjaiba, ám vannak függetlenek is, akik párttagság nélkül politizálnak.
Boldog évfordulót Magyarországnak! – 20 éve csatlakoztunk az EU-hoz, mi történt az elmúlt két évtizedben?
4 nappal ezelőtt
Az Európai Parlament a jogszabályok mellett az uniós költségvetés jóváhagyásáért is felel, együttműködik a nemzeti parlamentekkel, és az agendáján van továbbá az emberi jogok és a demokrácia Európai Unión kívüli terjesztése és védelme is. A feladatkör komplex és fajsúlyos, így fontos, hogy olyan képviselők kezébe kerüljön, akiket arra alkalmasnak tartasz – ezért is érdemes élni az állampolgári jogainkkal, és az önkormányzati mellett az EP-választáson is letenni a voksot jövő júniusban.
