Ha már a gondolattól is összeszorul a gyomrod, hogy feloldd a telefonod és megnyisd a híreket, ami a félelem, szomorúság, tehetetlenség – és akár a gyász – érzését kelti benned, akkor hoztunk néhány tanácsot, hogy ne zuhanj bele a digitális fekete lyukba.
A digitális korban az embereket a legkülönbözőbb forrásokból származó hírek és infók találják be, ami információs túlterheltséghez vezet – ez különösen kiéleződik, amikor nap mint nap kell megküzdenünk egy olyan krízishelyzettel, mint például a háború. A Hamász és Izrael között eszkalálódott konfliktus megkerülhetetlen topic, a hírportálokat és közösségi médiát megszámlálhatatlanul sok cikk és hozzászólás árasztotta el. Az Amerikai Pszichológiai Társaság kiadott nemrég egy nyilatkozatot, amiben arra figyelmeztet, hogy az erőszakos és traumatikus hírek fogyasztása negatívan hat a mentális egészségünkre.
A tudomány szerint a félelem, a szorongás és a poszttraumás stressz hosszú távú hatással van az egészségre és a mentális jólétre. Ezeket a hatásokat érzik szerte a világon, akiknek családtagjaik és barátaik vannak a régióban, de azok is, akik aggódnak a háború hatásai és következményei miatt
– áll a jelentésben.
Nem mindig egyszerű megküzdési stratégiát felállítani azzal szemben, amit látunk és hallunk. Bár a szorongás forrását nem tudjuk megszüntetni, arra, hogy miként reagálunk, van ráhatásunk. Mit tehetünk tehát, hogy képben legyünk, de ne omoljunk össze teljesen a hírcunami súlya alatt?
Ismerd fel, ha túl sok!
Első lépésként fontos felismerni, ha túlterhelnek minket a világ történései (amivel közel sem vagyunk egyedül), és elfogadni, hogy ezek az érzések validak, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Amikor ilyen borzadalmakkal szembesülünk, természetes reakció a szomorúság és a tehetetlenség, amit érdemes megélni és nem elfojtani, hiszen ez csak további stresszhez és szorongáshoz vezet.
Válogasd meg, milyen híroldalakat követsz!
A különféle sajtóorgánumokkal Dunát lehet rekeszteni, nem is beszélve a szenzációhajhász, nyomorpornóban utazó lapokról. Érdemes korlátozni a követett híroldalak számát, hogy egy-egy szörnyűség ne nyolcszor jöjjön szembe naponta, és persze ahhoz is megvan minden jogunk, hogy letiltsuk az oldalakat, amik a horrorisztikus szalagcímekkel vagy képkockákkal túllépnek egy határt. Hiszen azon túl, hogy egy forrás hiteles-e, az sem mindegy, milyen formában tálalják a világ történéseit: próbáljunk meg olyan online lapokat követni, ahol a tényeken alapuló anyagok vannak többségben, és nem a legszörnyűbb, tragikus eseteket mutogató felvételek. Ez egy módja lehet annak, hogy naprakészek legyünk és ne dugjuk teljesen a fejünket a homokba, de kiszűrjük és redukáljuk a lelkileg megterhelő tartalmat.
Érdemes megvizsgálni a kontentet, és annak forrását: az időjárás, a napszak a földrajzi helyzet, a Google Lens, vagy akár a felvétel minősége is segíthet eldönteni, hogy valós felvételeket látunk-e. Gyanús lehet például, ha valaki a Közel-Kelethez viszonyítva a világ másik feléről posztol, vagy a Google Lens bejelez, hogy ez a kép már egy évvel ezelőtt is elérhető volt az interneten (netán egy videójátékból származik...)
Legyél szkeptikus, és ne vegyél garanciának semmit: még ha egy barátod vagy ismerősöd is oszt tovább valamit, fact checkelj és keress rá más híroldalakon is!
A szenzációhajhász, érzelmes megfogalmazás, a kétes elrendezés vagy a helyesírási hibák is okot adhatnak gyanakvásra, hogy fake news-zal állunk szemben.
Időbeli korlátok
Mielőtt megnyitnánk a híreket, érdemes átgondolni, hogy épp mikben vagyunk: ha most ültünk végig egy háromórás, teljesen haszontalan meetinget, összevesztünk a csávónkkal és még a macskánk is szararcként viselkedett, lehet, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat a hírolvasásra, ami csak további feszültséget és szomorúságot szül bennünk.
Eresszük ki a páncélba zárt szellemet, így kapcsolódott össze a pesszimista cyberpunk szubkultúra a divattal
3 nappal ezelőtt
Az is segíthet, ha megszabjuk, mennyi időt töltünk a közösségi média felületein naponta, ha pedig azt vesszük észre, hogy már a kisebb horderejű hírek is felzaklatnak, akkor lehet, hogy érdemes egy hosszabb hírdetoxot tartani: ha egy-két hétig távol tartjuk magunkat az eseményektől, talán kicsit lemegy rólunk a stressz, és tisztábban tudjuk látni a dolgokat.
A kommentháborúk csak tovább hergelnek
Végtelen vélemény és álláspont jön szembe poszt és hozzászólás formájában, sokan hajlamosak beleállni internetes vitákba, viszont a kommenthuszárkodás – amikor érzelmekkel és nagy szavakkal próbálunk meggyőzni sokszor számunkra ismeretlen embereket az igazunkról – amúgy sem mindig célravezető, de egy ilyen érzékeny témánál az indulatok még hevesebbek és nehéz állást foglalni – ez további szorongást okozhat, amit lehet, hogy jobb kiiktatni az életünkből. Ha segíteni akarsz, inkább fordítsd a tehetetlenségedet és dühödet aktivizmusba, akár úgy, hogy tájékozódsz a témában és edukálsz másokat.
Barátok, család, szakember
A megállás nélküli hírscrollozástól és az ezzel járó nyomasztástól elszigeteltnek érezhetjük magunkat, de nem szabad elfelejteni, hogy a környezetünk is hasonlóan éli meg a világ borzalmait. Az ember nem arra lett teremtve, hogy feltétlen egyedül nézzen szembe a nehézségekkel: a barátok és a család segíthetnek enyhíteni a stresszt, csökkenthetik a túlterheltség érzését, és néha akár még gyakorlati segítséggel is szolgálhatnak. Egy szakember pedig a terápia során személyre szabott technikákat képes nyújtani, és irányt mutathat abban, hogyan dolgozzunk ki hatékony stratégiát a folytonos híráradatra.
