- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
Az OnlyFans ezerrel hasít a pandémia óta. Cikkünkben annak próbálunk utánamenni, mit tud ez a felület, amit más nem.
Az OnlyFans rövid, de tartalmas múltja
A céget 2016-ban alapította Timothy Stokely bátyjával, Thomassal az apjuktól kapott 10 ezer fontból, a vállalkozás célja pedig egy olyan online platform létrehozása volt, ahol az alkotók a különböző tartalmaikkal meg tudják találni a saját közönségüket. Először meglehetősen családbarátnak indult, hiszen a kezdeti szakaszban sokan fitnesszel vagy zenével kapcsolatos anyagokat készítettek. A változás – vagyis a felnőtt tartalmak egyre gyakoribb megjelenése – akkor következett, amikor Leonid Radvinsky ukrán-amerikai vállalkozó, aki már jártas volt korábban is a pornóiparban, meg nem vásárolta a cég 75%-át a Stokely-családtól 2018-ban (az alapító Timothy még 2021-ig a cég vezérigazgatója maradt).
A valódi fellendülés 2020 áprilisában történt, amikor Megan Thee Stallion Savage című számának remixében Beyoncé a saját verzéjében említi az OnlyFans-t. Ez akkorát ment, hogy a cég számára egyből 15 százalékos bevételnövekedést eredményezett, sőt a vezérigazgató elmondása alapján 200 ezer új látogató és 7-8 ezer új tartalomgyártó érkezett a platformra a sláger megjelenésének köszönhetően.
A dalszöveg ingyen reklámját jelentő kezdeti hype után egyre több sztár csatlakozott a tartalomgyártáshoz, akik egyrészt így próbáltak meg kapcsolatot tartani a rajongóikkal, másrészt pedig meglátták a monetizálás lehetőségét az oldalban – olyan énekesekről vagy színészekről beszélhetünk, mint Cardi B, Tyga, Bella Thorne, Bhad Barbie vagy Michael B. Jordan – a teljesség igénye nélkül.
Azonban a szignifikáns növekedés valódi lépcsőfokát a pandémia jelentette.
Fogyasztói oldalon egyre nagyobb igény lett felnőtt tartalmakra. Ideális esetben a kanapén tespedés után vágytak némi izgalomra az emberek a home office-t követően, rosszabb esetben pedig a bezártság okozta magány érzésének csökkentésére és az interperszonális érintkezések esetleges növelésére használták. Előállítói oldalon a nehéz gazdasági helyzet következtében jövedelemkiegészítésre szolgált, vagy akár a polgári foglalkozás otthagyásával a főállású tartalomkészítésre való átállás lehetőségét jelentette.
Az oldal népszerűsége pedig mind az oda látogató közönséget, mind pedig az alkotók számának gyarapodását tekintve töretlen, ezt jól bizonyítja, hogy 2023-ra 3,2 millió tartalomgyártót és 239 millió felhasználót jegyeztek az oldalon.
Mit tud az OnlyFans, amit más nem?
Magának az oldalnak a működése rendkívül egyszerű. A tartalomgyártó regisztrál az oldalra, megtörténik a profil akkreditációja, ezek után pedig az alkotó (creator) meg tud határozni különböző csomagokat a felhasználók (user) számára, amik megvásárlása esetén az egyes csomaghoz tartozó tartalmakat kapják meg – ezekért pedig havonta fizetnek egy fix összeget.
Ha valaki a „pályája” elején jár és szeretne egy fix fogyasztói bázist maga köré építeni, akkor sokszor előfizetés nélküli tartalmak gyártásával kezdi meg a munkát. A havi előfizetéseken túl a fogyasztók tudnak borravalót is küldeni „pro bono”, például egy általuk nagyon szeretett modellnek, illetve van lehetőség az alkotó és a felhasználó közötti interakcióra is. Mondjuk egy lelkes kamasz, aki az aputól kapott pénzéből éppen nem Jordan 4-et venne a Balazs Kicks boltjában, ráírhat egy tartalomkészítőre, bizonyos kérésekkel fordulva hozzá, majd, ha a kreátor beleegyezik ennek elkészítésébe, akkor az elkészült tartalmat egy árral ellátva elküldi a „vevőnek”, ha pedig ő ezt elfogadja, a sikeres tranzakció után már készítheti is ki a kézkrémet.
Fogyasztói oldalon nem hinném, hogy nagyon részletezni kellene a népszerűségét, viszont tartalomgyártói perspektívából megállapítható, hogy az ember bárminemű előképzettség nélkül, egy alapos gyantázással, jó fényviszonyokkal és egy pár éves megkímélt iPhone kamerájával már meg is kezdheti a működését.
Természetesen – főleg, ahogyan telítődik a piac és növekszik a verseny – a külső önmagában nem lesz elegendő, hiszen ahhoz, hogy valaki akkora pénzeket szakítson, amiből ő már meg tud élni, ahhoz komoly self-brandingre és marketinges tudásra is szükség lehet.
A piacon pedig megjelentek olyan cégek, amik gyakorlatilag OnlyFans-ra specializálódott ügynökségekként működnek és meghatározott százalékokért cserébe segítenek ezen stratégiák létrehozásában és megvalósításában.
A külső mindenek felett?
Az, hogy hova születünk, nemcsak a felnövésünk körülményeit határozza meg, hanem azt is, hogy milyen útravalót kapunk az életre. Egy belvárosi lakás, öt hasznos telefonszám, vagy éppen egy 94-es Suzuki Swift, mind-mind a családi háttértől és a rendelkezésükre álló javak – tőkék – mértékétől függenek. A tőke nem korlátozódik materiális dolgokra, pénzre, hiszen lehet kapcsolati jellegű, ami mondjuk abban segít, hogy a diploma elvégzése után ne egy alter kávézóban tengesd a mindennapjaid, hanem egy telefonhívás után már egy faszántos melót kapjál apád ismerősénél. De lehet a tőke kulturális jellegű is, ugyanis egy diplomás házaspár esetében a szülőktől kapott tudásnak és az általuk nyújtott fejlesztéseknek (az úgynevezett szellemi tőkének) komoly hatása van arra, hogy milyen képességekkel fogsz majd rendelkezni és ez milyen előremeneteli lehetőségeket biztosít neked.
Ellenben az, hogy valaki szépnek születik, pontosabban bizonyos közösségek vagy fogyasztói körök által attraktívnak – és még le is jár guggolni heti háromszor a terembe – bár szintén sorsszerű, de mégis képes lehet ellensúlyozni azokat a társadalmi hátrányokat, amik a családi háttérből fakadhatnak. Erre jó példa magyar viszonylatban a puncs.hu, ahol fiatal felnőttek sugardaddy-ket vagy éppen sugarmommy-kat kereshetnek, például azért, hogy az egyetemi tanulmányaikat finanszírozni tudják.
Tulajdonképpen a külső, az esztétikum is tőkévé vált, ami a hasonlóan a fent említett tőkefajtákhoz, előnyt jelent, hogy hozzájusson valaki bizonyos lehetőségekhez, és könnyebben tudjon profitot realizálni. Pontosan erről beszélt Elle Brooke OnlyFans-modell, mikor műsorában Piers Morgan (a helyi Bayer Zsolt) azt kérte rajta számon, hogy miért hagyta ott a jogi kart azért, hogy a platformra fókuszálhasson.
A pretty privilige jelenségéről korábban itt írtunk:
Ami pedig ennek kapcsán valójában mindannyiunkat foglalkoztat, – és jobb, ha magadnak is bevallod, hogy igazából te is csak ezért kattintottál a cikkre – azok a felnőtt tartalom készítésének morális dilemmái. Könnyen eshetünk abba a hibába, hogy egy-egy ilyen tartalomgyártót – akiknek a többsége nő – elkönyvelünk egy „lusta r*bancnak”, de ahelyett, hogy ilyen reflexszerűen ítélkeznénk, érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen tényezők állnak a döntéseik mögött.
Természetesen az, ha valaki úgy dönt, rálép a „fehérzónás prostitúció” útjára, az az ő saját egyéni választása és felelőssége, a lelkiismeretével pedig saját magának kell elszámolnia, viszont az, hogy milyen gazdasági-társadalmi kényszerek hatnak egy személyre, aki végül a pénzkeresésnek ezt a formáját választja, túlmutat az individuális megközelítésen.
A platform népszerűsége és a tartalomkészítők számának exponenciális növekedése valójában kiváló lakmuszpapírja a nők a munkaerőpiaci helyzetének. Ameddig a nőknek, mint egyének számára megnyíltak a karrierutak az elmúlt évtizedekben, addig ez általánosságban egyáltalán nem elmondható el. Ezt jól mutatja, hogy a klasszikusan nőinek titulált munkakörök, mint az óvodapedagógusok, tanárok vagy éppen ápolók, milyen szinten alulfizetettek és az is, hogy mekkora a társadalmi megbecsültsége a felsorolt hivatásoknak.
Ezek után pedig felmerül a kérdés, hogy van-e jogunk morálisan megítélni például egy olyan fiatal, szép lányt, aki annak ellenére, hogy a családjából elsőként diplomát szerezve frissen végzett kémia-matematika szakos tanárként, mégis úgy dönt, hogy a bruttó 203 ezer forintos havi fizetése helyett inkább más alternatív pénzkereseti lehetőségeket keres, azért, hogy önmaga fenntartásán kívül a beteg anyukáját is támogatni tudja?