Legutóbb Lizzo körül robbant ki botrány, akit szexuális zaklatással és kirekesztő bánásmóddal vádolnak. Vajon őt is utoléri a cancel culture? Írás a szexuális zaklatásról, hírességek és rajongóik viszonyáról, az internet erejéről és az eltörléskultúráról.
Nemrég mi is megírtuk, hogy Lizzót, a testpozitivitás királynőjét, a rasszizmus és diszkrimináció ellen aktívan felszólaló, energikus és szeretetteljes énekesnőt szexuális zaklatással és kirekesztő bánásmóddal vádolják. Az előadóművészt három volt táncosnője perelte be, akik elég meredek eseteket hoztak a nyilvánosságra. A vád szerint Lizzo többek között megjegyzést tett a táncosok súlyára, mentális nyomást gyakorolt az alkalmazottaira, egyikőjük emiatt a mosdóba sem mert kimenni, illetve egy amszterdami sztriptízklubban arra ösztönözte a munkavállalóit, hogy érintsék meg a meztelen táncosnőket.
A Lizzo körüli ügy nemcsak az énekesnő, de a rajongók életét is felforgatta, akikre igencsak megosztóan hatott a botrány. Míg sokan támogatják az énekesnőt és a vádakat túlkapásnak gondolják, rengetegen pártolnak el mellőle és Lizzo eltörlését követelik; egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy valóban ő lehet a cancel culture következő vesztese. A Made in America zenei fesztivál lemondta Lizzo szeptemberi fellépését és a 2024-es Super Bowl Halftime Show potenciális fellépőinek listájáról is lekerült. Az ügy kirobbanása óta több mint 200 ezer Instagram-követőt vesztett, a TikTokon pedig többmilliós nézettséggel rendelkeznek a botrányt boncolgató videók. Lizzo tagadja az ellene felhozott vádakat, és Insta-posztban írt arról, hogyan érinti őt az ügy, emellett felkérte saját védelmére a „hollywoodi bulldogként“ ismert Marty Singer védőügyvédet, aki az elmúlt évek legnagyobb celebbotrányaiban mindig pert nyert.
Sok ismert ember bukott már bele
Lizzo esete csak egy példa a sok közül arra, hogy a cancel culture senkit nem kímél, és egy zaklatási ügy bárkinek derékba törheti a karrierjét.
A magyarban leggyakrabban „eltörléskultúraként“ fordított cancel culture-ről a 2010-es évek óta szokás beszélni: a kifejezés arra a társadalmi jelenségre utal, amikor egyéneket vagy csoportokat sértőnek, ellentmondásosnak vagy károsnak ítélt tetteik, kijelentéseik, meggyőződésük miatt a társadalom egy része kritizál, bojkottál vagy kiközösít.
Az eltörlés alapvetően a felelősségre vonás eszköze, és a MeToo egyik fő célja is az volt, hogy bántalmazó, erőszaktevő emberek ne lehessenek hatalmi pozícióban, és legyenek felelősségre vonva a tetteikért, amit a közösségi média segítségével érhetett el a mozgalom. A social media platformokon egy-egy hír és vélemény rekordgyorsasággal terjed és a legjobb PR-os sem tud mit tenni, ha az internet népe állást foglal valakivel szemben.
Az interneten csak „kannibál színészként“ emlegetett Armie Hammerrel szerződést bontott az ügynöksége és több szerepet is elveszített, mióta napfényre kerültek zaklatási ügyei, Kanye West nyers stílusát sokáig elnézték a rajongók, antiszemita posztja után viszont nemcsak az Instagram tiltotta le, de szinte minden jelentős zenei stúdió és divatház szerződést bontott vele és azóta sem adott élő koncertet. A Harry Potter-könyvek írónőjét, J.K. Rowlingot transzkritikus tweetjei miatt bojkottálták a rajongók, akik egy része azt is elutasítja, hogy a legismertebb fantasysorozatnak lenne szerzője.
A sors fintora
Ironikus módon Lizzo pont idén januárban szólalt fel a cancel culture ellen, amit szerinte el kellene törölni. A Grammy-díjas énekesnő a Twitteren fejtette ki a véleményét a témában, ahol azt írta:
Lehet, hogy furcsa, amiért erről beszélek, de muszáj megosztanom, mit gondolok… A cancel culture ki lett sajátítva. Korábban a valóban marginalizált csoportok felháborodásának adott hangot, de manapság divatossá vált és rosszul használják, nem jó irányba ment el a dolog.
A kommentelők közül sokan egyetértettek, és azt gondolják: az eltörlés helyett számon kellene kérni ezeket a személyeket és meg kellene mutatni nekik, hogy következményekkel jár, ha másokra nézve káros dolgot tesznek.
Honnan a kifejezés?
A poszt a cancel culture eredetéről is diskurzust indított: ahogy egy korábbi Washington Post-cikkből is kiderül, a kifejezés eredeti jelentése nem a bojkottálás volt. A „canceled“ szó használatát Nile Rodgers énekes-dalszerző 1981-es, Your Love is Cancelled című slágeréhez kötik. A dal után kezdte el a fekete közösség a kifejezést arra, használni, ha valakit elfogadhatatlan viselkedése miatt kivágtak az életükből. Ekkor azonban ez még sokkal inkább egy személyes döntést, mintsem egy egész társadalom vagy szakma döntését jelölte. Manapság azonban a közösség előtt történő számonkérés minden megnyilvánulására rámondjuk, hogy ez is a “cancel culture” része, ami azt vonta maga után, hogy a valós problémák és marginalizált csoportok hangja talán sokszor nem tud úgy érvényesülni.
Hol marad a valódi következmény?
Bár évről évre végignézzük, ahogy egy-egy híresség eltörlésre kerül a cancel culture által, valódi felelősségre vonás ritkán történik. Kanye West nem posztolhat Instagramra, de még mindig a világ egyik legbefolyásosabb előadója, 500 millió dolláros vagyonnal – az ipar maga dönti el, hogy ki az, akit valóban kivet magából. Már a cancel culture előtt is voltak olyan művészek, akik nem feleltek meg Hollywood elvárásainak: Katherine Heigl például évekig nem kapott szerepeket, mivel elvileg nagyon nehéz együtt dolgozni vele és „kissé szexistának“ nevezte a Felkoppintva című filmet, amiben korábban szerepelt. Ezzel szemben Roman Polanski, aki megerőszakolt egy 13 éves lányt és a vádak szerint több nőt is zaklatott szexuálisan, még 2023-ban is rendezhetett. Egyelőre még nem tudjuk, hogy mi lesz Lizzo sorsa, de az biztos, hogy a cancel culture bárkit utolérhet, az azonban, hogy lesznek-e valódi következményei is a tetteknek, már más kérdés.