A kömörői hidrovámpír, a vásárosnaményi ogre asszonyok és a Szörnyű-völgy szirénjei – K. Takács Márton és Kazsimér Soma "Bevezetés a kriptozoológiába" című kiállítása a magyar rémlényeket és a hozzájuk fűződő hiedelmeket hozza közelebb a látogatókhoz.
„Vásárosnaményban felizgult ogre nők garázdálkodnak“ – számolt be egy olvasói levél nyomán néhány évvel ezelőtt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportál. A sztorit szállító férfi beszámolója szerint éppen egyedül bóklászott, amikor a vásárosnaményi híd alatt három különös nőalak rontott rá, hogy leteperjék, majd magukévá tegyék, ő azonban ellen tudott állni a kísértésnek, és megmenekült a szexéhes zöld lények elől.
És korántsem ez az egyetlen abszurd történet, ami megjelent a magyar sajtóban: tavaly januárban a Blikk hozott le egy cikket arról, hogy újra látták – sőt, le is fényképezték – a jeti hazai megfelelőjét, a mátranováki fanyűvőt. A bulvárlapnak nyilatkozó fiatal tudós azt állította: a kétméteres emberállat iszonyatos szagot árasztott, ami olyan volt, mint a „mosatlan, pállott, zsíros haj, csak sokkal intenzívebb“, majd cirregő hangot adva az erdő fái között keresett menedéket.
A fanyűvő sztorija még az újság print változatában is megjelent, amiről most pár hétig a saját szemünkkel is meggyőződhetünk: az Andrássy út egyik villájának kertjében egy sokat látott, türkiz színű Suzuki Swift áll, ami az ország több elhagyatott táján megfordult már. A kocsiba bárki beülhet, a műszerfalon sejtelmes fényképek várják, a motorháztetőn egy baljós hangulatú verset olvashatunk a Szörnyű-völgy szirénjeiről, az egyik hátsó ablakot pedig a bulvárlap fanyűvős cikke takarja.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az udvarról a kiállítótérbe lépve egy térképasztal helyezi el feltételezett előfordulási helyeik szerint a magyar vidék mitikus lényeit, Hany Istókot, a Hanság mocsarainak Maugliját, a kömörői hidrovámpírt, a sonkádi kifordult kutyát, a gergelyiugornyai koboldokat és a többi, szóbeszédekből ismert, létezésüket sosem bizonyított entitást. A kriptid tehát lehet „állat, vagy lény, vagy lényszerű állat, néha ember“, amelynek „nehéz meghatározni identitását, de egy bizonyos, hogy léte kétséges“ – írják a falakon olvasható szövegek egyikén.
Hová menjünk, miket nézzünk májusban? – ezek a kiállítások közelebb hozzák a nyarat
2023.4.30 10:17
És ha már falak: szerte a térben benejlonozva, versek kíséretében találhatunk rá a lények – így a diósgyőri molyember, a Szinva-szoros barlangjában élő kígyókirály, illetve a már említett hidrovámpír és a csoportos nemierőszak-kísérleteket elkövető ogreasszonyok – nyomaira. Mit rejt még a belső tér? Például a lények utáni nyomozómunka fényképes dokumentációját, sejtelmes felvételeket az ország különböző pontjairól, erdőszélekről, lápvidékekről, eső áztatta, ködös, esetleg hóval borított magyar tájakról.
10 éves a Láthatatlan Tanoda: bulizz egy nagyot, szerezz menő cuccokat a tombolán, és támogass egy jó ügyet!
tegnap 12:56 -kor
Na jó, most már leplezzük le, mi ez az egész: K. Takács Márton fotográfus és Kazsimér Soma költő projektje egy médiahekk révén jutott el a szélesebb nyilvánossághoz, ők álltak ugyanis a mátranováki fanyűvő sztorija mögött. A Blikknek nyilatkozó fiatal tudós, Karmos Balázs valójában a páros egyik fele, Kazsimér Soma volt, de ő testesítette meg a bizonyítékként mellékelt fotón a Mátra titokzatos teremtményét is – vagyis egy cikken belül, két különböző identitással szerepelt.
A fanyűvős sztori azonban csak egy mérföldköve volt K. Takács Márton és Kazsimér Soma akkor már két éve futó projektjének. „Az egész egy nagyobb, a magyarországi kriptidekkel, rémlényekkel foglalkozó kutatásalapú fotós-irodalmi projekt része. (...) A projekt alapját egy tényleges kutatás alkotja, amely főképp a lények archívumokban, szöveges forrásokban, a szakirodalomban, sajtóanyagokban való előfordulásának áttekintésével, és az egyes, a szörnyekhez köthető helyszínek felkutatásából áll“ – magyarázta a blöff lelepleződése után a két egyetemista a Bors cikkében, ami persze örömmel csinált bolondot a lukra futott konkurenciából.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
K. Takács Márton és Kazsimér Soma pár év alatt többet is felkeresett az általuk vizsgált rémlények állítólagos előfordulási helyei közül: ezeket az expedíciókat az egyikük fotókban, míg a másikuk versekben örökítette meg. „Egyikőjük megírja a történetet, a másik képpé komponálja. Kép és szöveg egymásból készül, kölcsönös viszonyban. A közös felfedezés és kutatás alkotássá válik“ – írják a Bevezetés a kriptozoológiába című projekt, illetve immár kiállítás, egyik hivatalos anyagában.
Record Store Day: exkluzív magyar kiadványokkal, akciókkal és DJ-kkel jön szombaton a lemezgyűjtők és a zeneőrültek ünnepe
2024.4.18 10:37
A páros jellemzően különböző köteteket bújva, a folklórt tanulmányozva bukkant rá a magyar hiedelemvilág különös teremtményeire. Fontos hivatkozási alapjuk például Luby Margit, az 1800-as évek második felében született néprajzkutató Bábalelte babona című könyve, amelyben többek között rontásokról, boszorkányokról, lidércekről és táltosokról olvashatunk a szatmári parasztvilág hiedelmein keresztül.
A projekt a putnoki farkasember utáni nyomozással indult, ami néhány emberöltő alatt olyan jól beágyazódott a Sajó-parti település hiedelmei közé, hogy alakjának egy ideje már szobra is van a borsodi kisvárosban: Kónya István alkotását 2009-ben adták át, ma is bárki felkeresheti, aki arrafelé jár – például mert kéktúrázik. Hogy a farkasember mondája milyen régóta él a helyiek körében, talán az is jól jelzi, hogy a Rimaszombatról származó, majd a Putnokhoz közeli Hanván letelepedő Tompa Mihály versben állított emléket a borsodi rémlénynek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az expedíciók során készített anyagokat időnként különböző lapoknak is elküldték, amelyek némelyike le is hozta az általuk kitalált lényekről költött, olvasói leveleknek álcázott beszámolókat. Így történhetett meg, hogy a fideszes médiabirodalom Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hírportálja, a Szon.hu beszámolt például az egyik tehén hátán cuppogó hidrovámpírról („Aki ivott a megsebzett tehén tejéből, békarühet kapott”), Szatyorról, a kifordult sonkádi kutyáról, akit a környéken többen is vérfarkasnak hisznek („Csak a hangját hallom néha esténként, ahogy vonyít az ártéri erdő felől”) vagy a nagyari temető macskákkal táncoló boszorkányairól („Először olyan volt, mintha Mike Oldfield Ommadawn albuma szólna, de aztán (...) már inkább tűnt valami pokoli haláltechnónak”).
A fenti cikkek közül többet akár mi magunk is átnyálazhatunk a kiállításon, ahol egy interaktív installáció mutatja be a kriptozoológus duó által írt és fellelt híreket. Olyan falra vetített címekre kattinthatunk, mint:
- Arc nélküli ember bujkál a vásárosnaményi kukoricásban?
- Kikötöttek a kenusok, de nincsenek rá szavak, miféle borzalom várta őket a nagyari temetőben...
- Gergelyiugornyán különös koboldok lepték meg a hajnalig gépező fiút?
- Szexéhes zöld nők próbálták leteperni a srácot a vásárosnaményi híd alatt?
Ehhez képest a szomszéd teremben egy teljes falnyi felületen olvashatjuk Kazsimér Soma költeményét a putnoki farkasember nyomába eredő helyszíni kutatómunkának. „Körüljár minket / surrog a fűben / tudjuk hogy ő az / de virrasztásunkat / meghálálni nem akarja / csak belül közelít hozzánk“ – áll a költemény egyik szakaszában. Aztán idővel a látogatóban is összeáll, hogy mindaz, amit ezen a néhány négyzetméteren lát, lényegében a magyar Twin Peaks: a mindentől távol eső vidékeken élő, egyszerű helyi emberek hiedelmeiből táplálkozik, de az adott régión túlmutatva valami sokkal fontosabbat üzen nekünk.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ahogy az alkotók fogalmaztak a Telex idei interjújában: „Mi ketten, mint Steinbeck és Capa, elindultunk mint fotós és író, hogy egy nagyon fontos dolgot felfedezzünk a világról“. De hogy mi ez a nagyon fontos felfedezés vagy tudás, amit a kriptozoológiával töltött évek adtak a két fiatal művésznek, azt leginkább a kiállítás válaszolja meg – és nem, nem fogja az arcunkba dörgölni a megoldást, végig rejtelmes marad, mint a magyar vidék.
