Az "egyszerre több mindent csinálás" az életünk szerves része. De mit gondol erről egy pszichológus?
A legtöbbünknek megvan az az érzés, hogy nem igazán akaródzik kizárólag egy dologra koncentrálni. Ahogy anyukánk sose nézi jó szemmel, hogy tévénél tanulunk, és közben még a telefonunkat is nyomkodjuk.
Multitasking – ez lett a varázsszó. „Anya, nem érted, multitászkingolok, a mi korosztályunk így csinálja“. Jól hangzó kifogás volt, és valójában nem is totális butaság, mert az esetek többségében készen volt a házi feladat, meg volt nézve a sorozatepizód és vissza volt írva mindenkinek.
Aztán később, amikor dolgozni kezdtünk, ritkán volt probléma a hatékonysággal, mégis ott volt a folyamatos bűntudat érzése, hogy annyi mindent csinálunk, hogy valójában nem csinálunk semmit.
A témában felkerestük Bátai Domonkos pszichológust. Megkértük, nagyjából avasson be minket abba, hogyan gondolkodik a pszichológiatudomány a multitaskingról.
Nem is létezik multitasking (tudományos értelemben)
A kognitív pszichológia és neuropszichológia szerint nem létezik multitasking, legalábbis abban az értelemben, ahogy mi gondolunk rá. A mi elképzelésünk szerint ez a fogalom azt jelenti, hogy több tevékenységet folytatunk egyszerre, viszont a tudomány jelenlegi álláspontja szerint szekvenciális az emberi gondolkodás, tehát a figyelmi folyamatok kizárólag egy szálon futnak, pusztán ezeket megszakítva gyorsan váltunk különböző feladatok között.
„Számtalan kutatással vizsgálták ezt“ – mondja Bátai. „Talán a fiatalabb korosztálynak leginkább szemléletes példa Pashler, Kang és Ip 2013-as kutatása, ahol egy történelmi szöveget kellett olvasniuk vagy hallgatniuk a vizsgálati személyeknek, eközben pedig rövid szöveges üzenetet váltani egy másik személlyel, majd végrehajtani egy szövegértési feladatot. A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy az auditív formában elhangzott szöveg esetében csökkent a teljesítményük az utólagos feladat elkészítésekor. Nyilván ebben az esetben nem volt lehetőségük megállítani a szöveg feldolgozását és áthelyezni a figyelmüket az üzenetváltásra, majd ismét folytatni a szöveggel való foglalkozást ott, ahol abbahagyták. Ez a feladat elég jól modellez egy tantermi órát vagy egy egyetemi előadást, ahol szintén nincs lehetőség az oktató leállítására.“
Mindezek alapján a multitaskingot nem párhuzamosan végzett tevékenységekként lehetne definiálni, sokkal inkább, bizonyos időintervallumon belül elvégzett feladatokként. Lényegében tehát pszichológiai értelemben nem mondhatjuk, hogy „több szellemi feladatot csinálunk egyszerre“, hanem hogy adott időintervallum alatt több mindent is elvégzünk. Kérdés persze, hogy ennek milyen hátrányai származhatnak.
Rövidtávon működik, de azért több hátránya van, mint előnye
„Nehéz megfogalmazni, hogy általánosságban milyen előnyei lehetnek a multitaskingnak“ – mondja a pszichológus. „Egyén szintjén el tudom képzelni, hogy bizonyos helyzetekben hasznos, akár arra, hogy felszínesen, de több feladatot meg tudjon oldani valaki. Emellett a flexibilitás is egy előny lehet: könnyebben adaptálódik a változó szituációkhoz az egyén.“
Ezek nyilván inkább rövidtávon hasznosak, hosszútávon a kutatások azt mutatják, hogy ellentétükbe fordulnak és hátrányként kezdenek megjelenni. Megnövekedik a produktivitás érzése, hiszen nagyobb az agyi stimuláció, mivel folyamatosan különböző feladatok között váltogatunk, a kontrollérzetünk is megnövekszik, valamint az időmenedzsmentünk is jobbnak érződik, hiszen úgy érezzük, mintha gyorsabban végeznénk a feladatokkal.
Ami a multitasking hátrányait illeti, abból számtalan lehet Bátai szerint.
Folyamatosan váltogatunk a különböző tevékenységek, feladatok között, így pedig egyikben sem mélyedünk el igazán
– mondja. Ennek pedig komoly következményei lehetnek a kutatások szerint. Az eddigi eredmények alapján akár 40 százalékkal is csökkenhet a produktivitásunk. Megnövekedik a hibák száma, stresszesebbek leszünk és a szorongásszintünk is növekszik. Mindemellett memóriaproblémák is kialakulhatnak, mivel az agyunknak nincs ideje úgy kódolni az infót, hogy el tudja raktározni. Nehézségeket okozhat abban, hogy priorizálni tudjunk bizonyos cselekvéseket, illletve csökkenhet a kreativitásunk is.
Tényleg generációs kérdés a multitasking?
„A generációs kérdést, feltételezem, arra alapozod, hogy teljesen más, mondhatni, a digitális világ eszközei által körülvett világban nőttünk, növünk fel. Erre egy eléggé aktuális kutatási eredményt találtam, ahol az Y generációt (1980-1995) és a Z generációt (1995-) hasonlították össze.
Az eredmények azt mutatták, hogy a várakozással ellentétben nincs különbség a multitasking képességében a két generáció között.
– mondja Bátai Domonkos, aki szerint összetett kérdés az, hogy milyen hatással van egy teljes generációra a multitasking, a kutatások is megosztóak a témában.
Arról is kérdeztük, lehet-e összefüggés a sokat emlegetett „fiatalok koncentrációs problémái“, illetve a jelenség mint trend között. „Alapvetően az látható, hogy számtalan tényező befolyásolja a koncentrációs képességünket, amelyek egy része akár lehet generációspecifikus is, de mintha minden korosztálynak meglennének azok a sajátosságai, amelyek részben rontják figyelmi képességeiket“ – tette hozzá.
Engedd el a megfelelési kényszered, mert komoly ára lehet annak, ha mindenre igent mondasz
2024.2.2 16:46
Barch és munkatársai 2019-es kutatására hivatkozva Bátai azt mondja, az Y és Z generációból származók életének sokkal inkább természetes részei a digitális eszközök, ezek miatt akár jobban el is terelhetik a figyelmünket, ugyanakkor egy ilyen elterelő inger után a figyelmünk fókusza gyorsabban rendeződik.
Összességében kijelenthetjük, hogy – ahogy nagyon sok más pszichológiai jelenségre igaz – a multitaskingról való köznépi elképzelés nem feltétlen fedi azt, amit a tudományos kutatások leírnak. Nagyon úgy tűnik, hogy a multitasking nem egy generációs jelenség, és nem is pontosan abban a formában létezik, ahogy mi általánosságban elképzeljük.
