Állítja, benőtt a feje lágya, most mégis egy igazán innovatív produkció rendezésére vállalkozott Georgita Máté Dezső, aki amellett, hogy élettel teli produkciókat rendez gyerekeknek és szülőknek is, nemrég a Király című sorozatban is bizonyíthatott.
Hogy lett belőled színész?
Sokáig nem tudtam, mi akarok lenni. Lapozgattam a nagy kék könyvet, amiben az iskolák szerepeltek. Otti nénivel, a töri tanárommal készültünk a Gödöllői Premontrei Szent Norbert Katolikus Gimnázium keretei között a versmondó versenyekre. Az egyik töri óra után odahívott magához és azt mondta: Dezső, magának színésznek kell lennie. Aztán kiderült, hogy csak verseket és monológot kellett megtanulni a színművészetis felvételire.
Az első két rostán azért voltam nagyon jó, mert nem izgatott; úgy voltam vele, ez vagyok én, ezt tudom, most ez kell vagy nem kell nektek? Abban az évben Máté Gábor indított osztályt, brutális túljelentkezés volt. A harmadik rostán 32-en maradtunk az ezerhuszonvalamennyiből. Akkor már éreztem, hogy ezt szeretném. Rágörcsöltem és nem is voltam jó. Azt hiszem tetszett Máté Gábornak, hogy egy fura figura voltam és vagyok. Csak már kicsit benőtt a fejem lágya.
Mennyire lehettél szabad akkor, és mennyire lehetsz szabad most?
Most nagyon szabad vagyok. Magamnak határozom meg a szabadságomat, mivel szabadúszó vagyok. Egyetlen dolgot kötöttem ki magamnak. Az évadban mindig túlnyomó részt legyen az, amit szerelemből csinálok és kisebb részben az, amit a megélhetésért csinálok. Ezt eddig tök jól tudom balanszban tartani. Mázlim van, mert mindig volt és van munkám, amióta elvégeztem az egyetemet. Ott viszont nagyon nem voltam szabad, de már túl vagyok azon, hogy ezért embereket vagy a rendszert hibáztassam.
Csak azért nem voltam szabad, mert én nem tudok jól működni hierarchikus keretek között, ahol a rendező a színészek fölött áll. Én ettől befeszülök. Vannak kollégáim, akik ebben jól tudnak működni, de nekem ez nem való. Olyan közegekben szeretek működni, ahol tényleges közösségi alkotás történik; ott érzem jól magam.
Egyre jobban azokat a munkákat keresem, ahol nincsenek meg erősen a határok, hogy ki kicsoda az adott projektben, mindenki részt vesz a teljes alkotói folyamatban. Rendezni, játszani és zenét szerezni is nagyon szeretek.
És filmezni. Színpad kontra film, ezzel hogy állsz?
Nagyon más a kettő. Most forgattam először egy olyan nagy produkcióban, mint A Király, ahol rendes szerepem kaptam. A filmben nagyon jó az, hogy olyan környezetet teremtenek, amiben tényleg csak arra kell koncentrálnom, ami a feladatom, és nem kell a színházcsinálás különböző hiányaiból fakadó problémákkal foglalkozni. Ugyanakkor nem bírom megszokni, hogy amit megcsináltam, benne egy gépben, és nem tudok többé hozzányúlni.
Tallinn ilyen: hűvös, váratlanul gyönyörű, van egy celebsirálya, és hozott magával egy magyar filmet, amire már régóta vágytunk
2024.12.1 10:32
Jiri Menzel mondta, hogy a filmben az a borzasztó, hogy amint fölállsz a vágóasztaltól a végén, és azt mondod, hogy ez így van, akkor az onnantól kezdve örökre így van. A színházban akár rendezőként, akár színészként mindig ott van a lehetőség, hogy ha egy előadás nem működik jól, akkor azzal lehet kezdeni valamit. Akár a szerepeden belül van mozgástered, akár rendezőként bele lehet nyúlni, lehet figyelni a közönséget, alakítani az előadást. Ez a filmnél nincsen.
Zámbó Krisztiánt alakítod a sorozatban. Hogyan kezdtél neki a feladatnak?
Az volt a mázlim, hogy a tinédzser Krisztiánról még szinte semmi képi anyag nem állt rendelkezésre, csak az X-Faktoros szereplése óta léteznek videós források. Addigra már némileg kilépett az apja árnyékából. Levettem pár gesztusát, de elsősorban annak az igazságát kellett megkeresnem, hogy milyen lehet úgy felnőni, hogy az életedben csak félig van jelen az apukád, aki közben Magyarország egyik legnagyobb sztárja. Abban a korban volt, amikor kamaszként szembement a látott mintákkal, de közben nagyon vágyott arra, hogy elismerje őt az édesapja. Az RTL jó fej volt, már az első percben kimondták, hogy nem történelmi panoptikumot akarnak csinálni, hanem mindenki eldöntheti, hogy mennyire másolja le a figuráját. Egy-két kézmozdulaton kívül nem annyira vettem át a Krisztiánnak a dolgait, hanem inkább megpróbáltam elképzelni, milyen egy egész másmilyen közegből jönni, meg milyen az, amikor ennyire így kamasz az ember.
Barcz Kata, a casting director elmagyarázta, hogy a sorozat nem Zámbó Jimmy piedesztálra emeléséről szól, hanem pont azt próbálja bemutatni, hogy milyen az, amikor egy ilyen kisember hirtelen ekkora figyelmet kap. Az ő amúgy is elismerésre vágyó egojával mit tesz a népszerűség. És ennek a felívelésnek a gravitációja milyen hatással van, vagy éppen hogyan roncsol minden kisbolygót körülötte.
Milyen érzés egy létező embert megformálni? Még közös jelenetetek is volt.
Ahogy kiderült, hogy én kaptam a szerepet, megkerestem az RTL-t, hogy szeretnék Krisztiánnal találkozni. Egészen más élőben látni valakit, hogy ő milyen, még akkor is, ha már egy egész másik ember lett, mint akit nekem kellett eljátszanom. Nagyon izgalmas volt, hogy megkérdezhettem tőle, min ment keresztül, benne mi zajlott le. Krisztián egy csupaszív, nyitott ember, többször találkoztunk, még vacsoráztunk is együtt.
A kritikusok és a nézők is szeretik a sorozatot. Hogy kezeled a megnőtt figyelmet irányodban?
Hát, az instámon megnőtt a követőim száma. Talán ezzel van a legtöbb dolgom most, hogy ne tulajdonítsak ennek nagyobb figyelmet, mint amennyi ez valójában. Mert azért ezen a pályán az ember egoja néha nagyon el tud hatalmasodni.
Itt ülünk a Jurányi házban, mögötted Olasz Renátó ül egy másik asztalnál. Szoktatok ilyesmiről beszélgetni egymással?
Ez furán fog hangzani, de inkább arról szoktunk beszélni, hogy érdemesebb a hagymán és a fokhagymán megpirítani a fűszereket, mielőtt hozzáadjuk a többi dolgot. Ez inkább olyan dolog, amiről az embernek magának kell gondolkodnia. Mindenkinek más az útja.
Elkezdtetek fiatal alkotó barátaiddal egy közös színházi mozgalmat, ez a Dante Casino.
Igen, de még nagyon az elején vagyunk. Egyrészt magunkat tapogatjuk le, meg a színházi közeget, azt keresve, hogy ebből minket mi érdekel. Alapvetően egy olyan műhelyt akartunk létrehozni, ahol sokkal fontosabb az alkotói folyamat, mint a produktum a végén. Kísérletezünk. Egy nap alatt létrehoztunk egy meseelőadást. Aztán ott van az Osztályfőnöki óra, itt a nézőkkel együtt hozunk létre három óra alatt egy osztályközösséget, és abban vizsgáljuk, hogyan működnek az emberek. Pont ettől izgalmas a független szféra, hogy közösségileg lehet benne alkotni. Sokszor ezt a közösségi alkotást áldozzák fel egy bemutató kényszer miatt.
Így készült Marics Peti kedvenc zenés-táncos jelenete a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmhez
2024.11.29 12:27
A másik nagyon fontos fókuszunk a fiatal generáció megszólítása, igazán inkluzív módon. Szeretnénk bevonni őket az alkotásba már a nulladik ponttól. A Dante Casino idei fő programja egy mentor műhely, ahol 14 fiatallal dolgozunk együtt az ország minden pontjáról. Család, párkapcsolat tematikában dolgozunk velünk, őket érintő jeleneteket írnak, amiket a Dante Casino közösségével együtt hozunk létre. Ebből a jövő évadban előadás készül.
A mese fontos szerepet játszik az életedben. Feleségeddel, Tenki Dalmával létrehoztátok a Hisztis Királykisasszonyt. A 6SZÍN-ben pedig a Janikovszky Éva írásaiból készült Az úgy volt... című előadásban láthatunk.
Baromi büszke vagyok erre a lassan 5 éve futó előadásra, ami hat Janikovszky könyvből lett összeollózva. Öt éve még egészen másfajta emberek voltunk, más színpadi humorunk volt. Egy nagy játszótér számunkra és a gyerekek számára is. Izgalmas, nagyon európai előadás, nagyon jól gondolkozik arról, hogy mi a színház. Van benne kifelé beszélés, rengeteg dal és zene, zongorázok, hegedülök és gitározom, némafilmes táncbetét, stroboszkóp, LED dínó, sok-sok geg ötlet, folyamatosan lavírozva a trash és nem trash határán. Iszonyú vicces. És nagyon közel áll a szívemhez.
A hisztis királykisasszony a Covidos bezártság alatt született.
Dalma el tudta magát foglalni, de nekem nagyon kellett a színházi energia. A második-harmadik hullámnál tényleg azt éreztem, hogy megbolondulok, és elkezdtünk gondolkozni, mit lehetne csinálni, és egy mese lett belőle. A gyerek közönség nagyon őszinte, nekik nem lehet kamuzni. El kell kapni a figyelmüket az első tíz percben. Megérzik, ha csak félig rakod bele magadat. Ők tényleg csak akkor tapsolnak, ha igazán tetszik nekik az előadás.
@tulsagosanvekonyfalak Bemutatjuk a csapatot!🔥 De vajon mi fog először bakizni?@Hédi ✸ @B. Nagy Réka @Imi @iambalazshorvath #0317#önerdő♬ original sound - Túlságosan vékony falak
Március közepén komoly megmérettetésed lesz.
Igen. Életem első igazi nagyszínpados rendezése a Trafóban, ami egy szintén inkluzív színház. Ez részvételi színház, nincsenek benne színészek, csak Youtuberek és Tik-Tokkerek szerepelnek az előadásban, akik saját magukról és az online térről vallanak.
A Túlságosan Vékony Falak című előadás nem titkolt célja, hogy egy hidat képezzen a budapesti liberális értelmiségi elit elefántcsonttornya és az őket körülvevő valódi élet között. Mert szerintem nagyon necces, ahogyan a kortársaim megnyilatkoznak erről az influenszer világról. Mereven elutasító az elvileg érzékeny liberális elit.
Az előadás célja, hogy picit nyitottabbak legyünk a minket körülvevő világra. Nem ott tartunk, hogy többszáz éves szövegeket vegyünk elő és megcsináljuk, úgy ahogy van, mert annyira felgyorsult a világ, hogyha nem csinálunk valamit, akkor a színháznak tényleg a 13. kerületi nyugdíjasokon kívül nem nagyon lesz befogadó közege.
Benedek Elek 165 – Számon tartja valaki, hogy ma van a magyar népmese napja?
2024.9.30 14:07
Alkotótársaim Horváth Panna és Bódi Zsófi, talán ezzel is jelzem azt, hogy nem hiszek a rendezői színházban, hanem olyan közösségekben, melyek előadásokat hoznak létre.
Szerző: Balázsy Panna
