Egy embernek, de már csak az ember külsejének is annyiféle aspektusa van, miért éppen a magasságra vannak ráfixálódva a főként heteroszexuális nők?
Mivel általános iskolában egy nyár alatt a tornasor végéről a legelejére kerültem, és végül 177 centis magasság környékén álltam meg, számomra mindig is természetes volt, hogy a magas férfiak között válogattam. Aztán idővel feltűnt, hogy a nálam alacsonyabb barátnőim is őket preferálják, amit egyrészt nem értettem, másrészt pedig bosszantott, hiszen „nekik minek?”. Ma viszont már látom, hogy ez nem csupán a mikrokörnyezetemben van így: a világ heteroszexuális női szinte mindannyian 180 feletti pasi(k)ra vágynak.
„6'1, if it matters”
Ismerős a mondat vagy annak a magyar verziója? Ha valaki rendszeresen használ randiappokat, szinte biztos, hogy az elmúlt években szembejött vele ez a mára klisévé, majd gúnyos poénná fejlődött bio-részlet. Persze viccelődhetünk azon, ha valaki fontosnak tartja ezt kiemelni Bumble-ön vagy a Tinderen, és egyetérthetünk abban is, hogy eléggé passzív-agresszív hangvételről tanúskodik. De azért azt meg kell hagyni, hogy a férfiak ezzel egy valóban létező jelenségre reagálnak: egyre több nő keres átlag feletti magasságú férfit.
@ikeslimster Tall men once they meet their target audience #slimsterscomedy #fyp ♬ original sound - Ike Slimster
És bár igaz, hogy az emberek magassága folyamatosan nő, ha világszinten nézzük, akkor a férfiak átlagmagassága még mindig elmarad a 6'1-től (ez kábé 183 centi): jelenleg 171 centiméter körül mozog.
Mégis: a Bumble felmérése szerint a legtöbb nő szigorú magasságkorlátot állít be.
Lehet, hogy te is láttad a grafikont, ami egy ponton vírusként terjedt el az interneten, és azt mutatja be, hogy a nők 60%-a le sem áll 183 centi alatti férfival, miközben mindössze a 15%-uk nyitott arra, hogy 173 centinél alacsonyabb pasival randizzon.
Almost 60% of women on Bumble were willing to consider a man who was 6 feet tall.
— The Rabbit Hole (@TheRabbitHole84) July 27, 2023
That number dropped to almost 30% for men 1 inch below the 6 foot threshold, and below 15% for men 5’8” and shorter.
On the opposite end, men who were 6’5” met the height requirement of nearly 90%… pic.twitter.com/vUTJykO8wI
De a Hinge-felhasználók között is felütötte a fejét a jelenség, bár kicsit másképp. Itt a férfiak iránt érdeklődő női felhasználók egyre gyakrabban válaszolják a „legnagyobb félelem”-kérdésre azt, hogy: „férfiak, akik nem érik el a 183 centimétert”.
Szeretetnyelv és mérgező viselkedés: hogyan függ össze a kettő, és miért teszünk magunkkal jót, ha odafigyelünk rá?
2025.6.16 13:16
Titeket is megkérdeztünk a témában, és ti szerencsére egy kicsit árnyaltátok a képet: mindössze 10%-otok mondta azt, hogy 180 centiméteres magasság alatt senkivel nem kezdene. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem számít a magasság, azért a 48%-otok nem jönne össze – vagy randizna, húzna jobbra, ami tetszik – nála alacsonyabb férfival. De ami a legmeglepőbb: 41% válaszolta azt, hogy egyáltalán nem érdekli a külsőségek ezen aspektusa.
Ti tehát inkább a kivételnek számítotok, hiszen még kutatások is bizonyítják, hogy a nők általában a magas férfiakat tartják kívánatosabbnak, mint az alacsonyakat. És ez nem egy modern, XXI. századi tendencia, amit – sok más mellett – a digitális világnak és a közösségi médiának tulajdoníthatunk.
A magasság iránti vonzalom évezredekre visszanyúlik
Az evolúciós pszichológia szerint a nők már az őskorban is előnyben részesítették a magasabb, fizikailag erősebb férfiakat, ami nem csoda: ezek a férfiak nagyobb eséllyel tudták megvédeni őket és utódaikat a veszélyektől, illetve sikeresebbek voltak a vadászatban és a harcban. Sőt, ha belegondolunk, teljesen logikus az is, hogy a magasabb férfiak fizikai fölénye, ereje és dominanciája evolúciós előnyt jelentett, ami a szexuális szelekcióban is megmutatkozott: az erősebb, magasabb férfiak gyakrabban jutottak női partnerekhez, így génjeik nagyobb eséllyel öröklődtek tovább. Egy brit tanulmány szerint ezek az evolúció során kialakult preferenciák azóta is befolyásolják a párválasztást, annak ellenére, hogy ma már nem kell azon aggódnunk, hogy a 175 centis pasink le tudna-e vadászni egy orrszarvút.
Emellett meg kell említenünk a szocializációt is, mindazt, amit kislány, majd tinikorunkban magunkra szedtünk. Én, 177 centisként jól tudom, hiszen számtalanszor meghallgattam, hogy a nő akkor igazán nőies és vonzó, ha kicsi, törékeny és kecses, miközben a patriarchális berendezkedés megköveteli, hogy a férfi legyen a nagyobb, az erősebb, a „védelmező”, aki fizikailag is nagyobb a kapcsolatban – meg úgy egyébként a társadalomban.
Tényleg megoldja minden problémánkat, ha egyszerűen kizárjuk az életünkből a férfiakat (vagy a nőket)?
2025.5.30 11:11
Az már megint más kérdés, hogy ez a felfogás és irány mennyire egészséges, attól, hogy kulturálisan beágyazott. „A társkereső alkalmazások újraformálják, hogyan érzékeljük és értékeljük a potenciális partnereket” – mondta a Dazednek Dr. James Jackson, a Leeds Trinity Egyetem pszichológia oktatója. „Az appalapú társkeresés során az emberek nem élő személyként jelennek meg, hanem profilként, lecsupaszítva képekre, statisztikákra – magasság, munkakör, lakhely – és gondosan megfogalmazott leírásokra. Több száz lehetséges partner között válogatva az emberek gyorsan próbálják szűkíteni a mezőt. Ez érthető, mivel korlátozott, hány tényezőt tudunk egyszerre figyelembe venni – de sekélyes döntésekhez vezet.”
De hozzátett még valamit a gondolatmenethez, ami után a „short kingek” is egy kicsit fellélegezhetnek: a szakértő szerint gyakran különbség van aközött, amit az emberek magukról állítanak, és amit valójában kívánnak. Másképp fogalmazva: nem mindig egyezik az, amit az emberek egy társkereső alkalmazáson keresnek, és az, ami a való életben ténylegesen vonzza őket. „A társkereső appok tulajdonságalapú döntésekre ösztönöznek: a felhasználók a profilok részleteire és fotókra támaszkodnak, absztrakt szempontok alapján döntenek. Ezzel szemben a személyes vonzalom holisztikus és dinamikus – belejátszanak a nonverbális jelek, az összhang és az, milyen érzést kelt bennünk a másik” – magyarázza Dr. Jackson.
„A való életben olyan dolgok vonzanak bennünket, mint az, ahogyan valaki mozog, ahogyan figyel ránk, megnevettet, vagy az energiája, jelenléte és karizmája. Ezeket nevezzük érzelmi jeleknek, amik kulcsszerepet játszanak abban, hogy kialakuljon a vonzalom, de az online térben, ahol néhány fotó alapján ítélkezünk, ezek szinte teljesen hiányoznak. Személyesen emellett általában elnézőbbé és nyitottabbá válunk, miután megtapasztaltuk valakinek a melegségét, humorát vagy kedvességét.” Hozzáteszi: a kutatások azt mutatják, hogy a külső megjelenés idővel egyre kevésbé számít a hosszú távú kapcsolatokban, amikor már mélyebb érzelmi kötelékek alakulnak ki.
„De mi van, ha jön egy jobb?” – Így keserítheti meg az életünket a FOBO
2025.3.5 10:26
És ez még mindig csak egy a sok probléma közül, amit az online társkeresés felvet: ezek a kíméletlen appok korlátozzák a képzelőerőnket és a kíváncsiságunkat azzal kapcsolatban, hogy valójában mit is keresünk. Ugyanis általában azt feltételezik, hogy irreálisan pontos önismeretünk van – mintha a vonzalmaink állandóak lennének, nem pedig folytonosan alakuló, változó dolgok, amiket egy jó poén, egy megérzés vagy csak egy tekintet is egykettőre átalakíthat. Az lenne tehát a leginkább célravezető, ha egy kicsit engednénk a merev elképzelésekből és nyitottabban állnánk másokhoz – ez sokkal nagyobb eséllyel vezethet minket el a tartós szerelemhez.
