Playback Péntek: Paramore, T. Danny és Szalai a hét nagy megjelenései között

Albumok

Paramore: This Is Why

Már korábbi Playback Péntekekben is írtuk, hogy a single-ök alapján izgalmasnak ígérkezett a Paramore új albuma. Hayley Williams-ék a kezdeti, emo vonaltól mostanra teljesen elrugaszkodtak: a legutóbbi 2017-es After Laughteren jól állt nekik a szintipop irány is, a This Is Why-on pedig már inkább a posztrock dominál erős Bloc Party-hatásokkal. Ez a lemez tulajdonképpen a 2000-es években is megszülethetett volna, de a maga módján mégis modern, leginkább Williams éneklése miatt. A szomorú poprock számokkal induló, óriási evolúción áteső Paramore mára egészen más, mint a Twilight-filmek idején. Lehet, hogy a korai rajongók bánják ezt, de a vájtfülű zene-geekek biztosan nem. 

Galaxisok: Minket ne szeress!

2020 után jelentkezik újra friss lemezzel a Galaxisok. „A lemez egésze meglehetősen pontosan festi le a 2020-as évek első felének hangulatát, nem mellesleg pedig legfontosabb dilemmáját: szomorkodjunk, vagy inkább örüljünk annak, hogy »végre itt a világvége«?“ – írja a Magyar Narancs a Minket ne szeress!-ről szóló premiercikkében. A már megszokott, az egyén és a társadalom összehangolt rezdüléseire reflektáló szövegek mellett Szabó Benedekék meg tudták újítani magukat zeneileg. Az új album hangzása a '80-as évek nyers rockzenéjét és újhullámát idézi, de egész biztos, hogy önmaguk hangzásbéli feltalálása sem fogja megmenteni a Galaxisokat attól, hogy a bánkitós srácok ezt a lemezt pörgessék a stégen, miközben regenerálódni próbálnak az első esti koncertre.

Kelela: Raven

Az alternatív R'n'B-ben rengeteg előadó tűnt fel az utóbbi évtizedben, és nagyon kevesen tudnak már meglepetéseket okozni ebben a hangzásvilágban. Kelela hat év kihagyás után érkező második lemezének nagy részét a melankólia hatja át, de egy pár ponton azért előkerülnek táncosabb alapok, amelyek főleg a UK garage műfaj védjegyeit hordozzák magukon. A több mint egy órás Raven rengeteg alulhangszerelt, lassú elektronikus balladát tartalmaz, így kifejezetten ajánlott azoknak, akik szeretik James Blake-et vagy a '10-es évek indie R'n'B-jét.

Yo La Tengo: This Stupid World

Ritka azért, hogy egy indie-zenekar a 40 éves fennállásához közeledve is izgalmas és emlékezetes lemezeket jelentessen meg. Az 1984-ben alapított Yo La Tengo legújabb kiadványa egyértelműen a nap megjelenése a kritikusok körében, és már most rendkívül népszerű is. A zenekar tizenhetedik albuma, a This Stupid World egy kellően zajos anyag, amelyen a szomorúság és az azt okozó világ nyújt tartalmat a daloknak, miközben dallamvilágával afféle kellemes légkört teremt. Ezt a légkört pedig a zenei megoldások mellett a tagok több évtizedes barátsága indikálja, amitől a hallgató úgy érzi, ő is ott ül egy pokrócón három jó fej hatvanassal, akik nagyokat nevetnek azon, mennyire nehéz is az élet. 

Számok

Tove Lo: Borderline

Négy hónappal Dirt Femme nagylemezének megjelenése után, Tove Lo ismét stúdióba vonult, ám ezúttal Dua Lipát is vitte magával.

Bár az albán énekesnő nem hallható a héten kiadott Borderline című dalon, a szám mégis közösmunka gyümölcse. Ahogy maga Tove Lo is írta Instagram-oldalán: „Ez a legelső dal, amit együtt írtunk, s a barátságunk így kezdődött, ezért a Borderline pláne különleges számomra.“

A dal egyébként, akár Dua Future Nostalgia lemezének deluxe verzióján is simán helyet kaphatott volna erős basszusaival és a főmelódiát végigkövető szintetizátorral a háttérben – Tove Loval azonnal visszarepülhetünk a 80-as évekbe.

Depeche Mode: Ghosts Again

A Depeche Mode egy rendkívül drámai számmal, a Ghosts Againnel tért vissza, amelynek megjelenésével együtt a zenekar megosztott pár részletet a március 24-én megjelenő Memento Mori című albumjuk kapcsán is.
A brit zenekar, akik július 23-án a budapesti Puskás Arénában koncerteznek, új szerzeményükben a túlvilági lét kérdéseit feszegetik a tőlük megszokott elektronikus zenei formákban.
„Számomra a Ghosts Again a bú és öröm tökéletes egyensúlyát testesíti meg“ – nyilatkozta a zenekar frontembere, Dave Gahan, aki többek között arról is beszámolt, hogy a márciusban megjelenő albummal kívánnak tisztelegni a Depeche Mode egykori billentyűse, Andy Fletcher előtt, aki tavaly májusban hunyt el.

T. Danny, KKevin: CSIRIÓ

„Akkor érvényes az a bölcsesség, hogy most kell szerénynek lenni, mert most van mire“ – kezdődik T. Danny és KKevin közös száma, a CSIRIÓ Orbán Viktor miniszterelnök 2018-as választási győzelmi beszédének részletével.
Jó látni, hogy a fiatal rapközösség mennyire szívén viseli a politikai tartalmak zenei megjelenítését és teszik mindezt rendkívül kreatív módon. T. Dannyék legújabb szerzeménye feszes, ám játékos ütemépítésével azon felül, hogy instant dallamtapadást okoz, könnyen a Bëlgát juttathatja eszünkbe.

Ashnikko: You Make Me Sick!

A világjárvány alatt az internet trap s indusztriális szcénájából kiemelkedő Ashnikko You Make Me Sick! dala az énekesnő első zenei megjelenése, egyben debütáló mixtape-je, a 2021-es Demidevil óta. A You Make Me Sick! egy epikus dal, mely könyörtelenül inspirálódik a nu-metal irányzatból torzított gitárriffjeivel és ütős ritmikájával.

„Úgy döntöttem, hogy az eddigi legdühösebb, legkatartikusabb dalommal térek vissza. Olyan mintha egy szoba lenne, amiben szabadon szétzúzhatok bármit“

– nyilatkozta szerzeményéről az énekesnő.

A szám egyébként rögtön kapott is egy videóklipet, ami a már jól megszokott, kissé bizarr Ashnikko-féle látványvilággal dolgozik.

Szalai: Akarok

Az Ibbigang trapduó Szalai Pétere, művésznevén csak Szalai, egy szólószámmal jelentkezett, ami azonnal egy erősen szimbolikus és sűrű videóklipet is kapott.

A dal egyensúlyozik a művészi lírizmus és a brutális, nyers vallomásosság között, ahogy az alkotó – korábbi dalaira reflektálva – a szokásosnál jobban megnyílik. Kiderül, hogy a műfajt jellemző, a materiális javak megszerzéséről szóló nagyzolás mögött mélyebb és komplexebb érzések lapulnak meg, amelyek nem is annyira a gazdagság, mint inkább a társas boldogság áhításáról szólnak.