Egyre népszerűbb Olivia Dean, akinek többek között a „Nice To Each Other” című dalt is köszönhetjük. De honnan jön ő, és miért különleges egyéniség a brit r&b-ben?
„And wait for you to call it off / 'Cause I don't want a boyfriend” – kiabálja egyre több ember Olivia Dean lassan ikonikussá váló, pletykarengeteget generáló sorait, ami a nyár egyik legvirálisabb dalában, a Nice To Each Other címűben hangzik el. A sláger mögött álló énekes-dalszerzőt egyre magasabb polcra helyezik, bár igaz, hogy már az első stúdióalbuma is kirobbanó számokat hozott. Portrénk Olivia Deanről.
Lauryn Hill után szabadon
Olivia Lauryn Dean 1999. március 14-én született Londonban angol apa és jamaicai-guyanai anya gyermekeként. Nagyanyja annak a Windrush-generációnak a tagja volt, akik a 20. század közepén a Karibi-térségből az Egyesült Királyságba vándoroltak – a családi történelem ezen része Dean szerint nagy hatással van alkotó énjére is.

A középső nevét Lauryn Hill után kapta, akinek nagy rajongói voltak a szülei, és ez természetesen rá is átragadt. Egy interjúban arról beszélt, hogy apjával gyakran zenét hallgattak és együtt táncoltak a konyhájukban.

Gyerekkora óta énekelt, majd 15 évesen vették fel a BRIT Schoolba, ahova a brit popzenei világnak egy jelentős része járt. A suliban, ahova 3 órát kellett utaznia, először színházi tanulmányokat folytatott, ezt követően váltott dalszerzésre, és kérte meg édesanyját, hogy vegyenek egy használt zongorát.
A Szigeten volt az első fellépése
16 évesen egy fiatal feltörekvő menedzserrel, a mai napig vele lévő Emily Brahammel kezdett együtt dolgozni, aki bejuttatta egy meghallgatásra. Nem is akármilyenre, ugyanis ennek köszönhetően 17 éves korában már a mainstream brit klubzene egyik legmeghatározóbb produkciójával, a Rudimentallal turnézhatott. Legelső koncertje ráadásul nem is akárhol esett meg: a 2019-es Sziget Fesztiválon lépett fel, ahol a banda Adrenaline című dalát énekelte. A szám stúdióverzióján is ő hallható.
A Rudimentallal együttműködni jó kezdőlöket, de önmagában még nem állít egyenes pályára a szólósiker felé. Dean ugyanakkor már abban az évben kihozta OK Love You Bye című első EP-jét, ami akkorát ment, hogy egyből le is szerződtette őt az EMI. A második minialbuma 2020 decemberében érkezett What Am I Gonna Do On Sundays? címmel.

Habár a következő években is ott volt a legígéretesebb reménységek között, az első nagylemezének érkezését nem siette el. 2023 júniusában jelent meg a Messy, ami már olyan slágereket tartalmazott, mint a szakítás utáni újratalálkozás élményét érzékletesen leíró The Hardest Part vagy a groovy, feelgood, neo-soulos Dive.
Tavaly fellépett a Glastonburyn, több jelölést is behúzott a Brit Awardson, és megjelentetett néhány dalt, de úgy tűnik, az igazán nagy szintlépés 2025-ben érkezett meg.
A május 30-án megjelent Nice To Each Other kevesebb mint két hónap alatt 40 millió feletti lejátszásnál jár Spotifyon, minden toplistán helyet követelt magának, és a TikTok-felhasználók egyik kedvenc hangja lett idén nyáron. A dal virálissá válásához talán az is hozzájárult, hogy táplálta az elméleteket gyártó rajongók azon meggyőződését, hogy Dean Harry Stylesszal randevúzik, de ezt már több ízben is megcáfolták.
Dean új albuma, amin a Nice To Each Other mellett a szintén előzetesen megjelent Lady Lady is helyet kapott, 2025. szeptember 26-án érkezik. The Art Of Loving lesz a címe, ami azonos Eric Fromm nagy sikerű filozófiai művével – erről részben már korábban mi is értekeztünk. Az itt felbukkanó gondolatok Olivia Dean dalszövegeivel, és a mögöttük lévő beállítottsággal is összecsengenek.

Ódák önmagunkhoz
Mi teszi egyedivé Olivia Deant az brit soul/r&b-előadók között? Egyrészt az az érzelmi intelligencia, amivel megszólal a szövegeiben. Leggyakoribb témái a szakítás és az önszeretet, de előbbit nem közönséges haragsémákkal, utóbbit pedig nem felszínes panelekkel oldja meg.

Nem arról van szó, hogy ultraenigmatikus, a költészet világát is feje tetejére állító szövegeket ír, hanem arról, hogy a maga egyszerűségével olyan elemekre tapint rá, amik a feelgood popzenében általában nem jönnek elő. A Hardest Partban azt énekli meg, hogy a szakítás legsúlyosabb élménye rádöbbenni, hogy az ember, akiről azt hittük, hogy ismerjük, már nem az, akinek ismertük, vagy talán sosem volt. De nem véletlenül rezonált annyi ember a fent megidézett sorokkal sem a Nice To Each Otherből, amiben azt az érzést fogja meg, amikor képtelen vagy nem beleszeretni a másik emberbe, pedig nagyon nem szeretnél összejönni senkivel, és kicsit azt kívánod, hogy kioffoljon.
Mindeközben tök egészséges üzeneteket közvetít arról, hogy a szerelem és toxikusság nem férhet meg egy helyen, vagy, hogy csak akkor lehetsz valakivel együtt, ha az nem tart vissza abban, hogy saját magaddal is boldog viszonyt ápolj.
Ezek a modern világban már nyilván nem marginalizált gondolatok, de Dean úgy fogalmazza meg őket, hogy az emberben valami olyasfajta pozitív érzetet kelt, amit talán nem is ismert korábban.

Persze, ebben az is segít, hogy Olivia Dean kiváló énekes, ugyanannyira jól áll neki a mélyebb, souldívákat idéző hangszín, mint az, ha az indie-re hajazó fátyolos, magas lágét üti meg. Rendkívül sokszínű előadó, aki ügyesen variálja a különböző énektechnikákat.
Abban, hogy mindezt át tudja adni, nagy hozzáadott értéke van a producereinek és zenésztársainak, aminek köszönhetően mind a stúdiófelvételeken, mind a színpadi produkcióban egy komplex, sok élő hangszerelt felvonultató hangkép áll össze, tökéletes összhangban az előadó gondolataival és előadásmódjával. Azt hinnénk, ez magától értetődő, de sok minden van az Olivia Dean-produkcióban, amit manapság már költségcsökkentés végett sokan kihagynak egy mainstream produkcióból.
Persze, a művészi és szerzői igényesség lehet, hogy gátolni fogja abban, hogy olyan popszámokat írjon, amik majd igazán nagy sztárrá tehetik. Olivia Deant valószínűleg nem zavarja, hogy a zenéjének lehet egy plafonja (aztán ki tudja?). Az biztos, hogy amit eddig mutatott magából, az több, mint ígéretes, és még csak most érkezik a második nagylemeze.