Gyerekek a szexturizmus célkeresztjében – Gyurkó Szilviával beszélgettünk

Szexturizmus az, amikor egyének kimondottan azért utaznak külföldre, hogy szexuális szolgáltatásokat vegyenek igénybe – akár olyanokat, amelyek a saját országukban illegálisak lennének.

„Általában olyan országokat keresnek fel az elkövetők, amelyekben a prostitúció legális, olcsóbb, vagy kevésbé ellenőrzött, mint a saját hazájukban, illetve ahol más szabályok vonatkoznak egyes szexuális magatartásokra, például a kiskorúakkal létesített szexuális kapcsolat nem büntetendő” – mondja Gyurkó Szilvia gyermekjogi tanácsadó, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány létrehozója. Ilyen célpontok főként a globális dél országai – többek között Thaiföld, Fülöp-szigetek, Kambodzsa, Mianmar, Brazília, Kolumbia, India, Kenya vagy Etiópia. Az áldozatok életkora gyakran 6–11 év, de a 12–15 és a 15–17 éves korosztály is jelentős mértékben érintett.

„Európában is létezik ez a jelenség, például Hollandiában, de ott elsősorban nem gyerekek a célcsoport” – teszi hozzá a szakember.

Magyarország nem célország, de veszélyeztetett

Hazánk nem számít célországnak a gyermekeket érintő szexturizmust illetően, de a kockázat nálunk is valós. „Inkább azt mutatják az adatok, hogy Magyarországról visznek át 18 éven aluliakat Nyugat-Európába emberkereskedelem áldozataként.”

A gyermekjogi szakember arra is rámutat, hogy a legveszélyeztetettebbek a szegénységben élő, gyermekvédelmi intézményekben nevelkedő, iskolából kimaradó vagy rendszeres kudarcokat elszenvedő gyerekek – különösen, ha már korábban bántalmazás vagy erőszak áldozatai voltak.

„Minél több kockázati tényező van meg egy gyerek életében, annál nagyobb a kitettsége annak, hogy áldozattá válik” – hangsúlyozza Gyurkó Szilvia, hozzátéve, hogy a háborús konfliktusok tovább növelik a gyermekek kiszolgáltatottságát. A háború elől menekülők mindig kiszolgáltatott helyzetben vannak az emberkereskedelem szempontjából. Kísérő nélküli gyerekek esetében különösen gyakori, hogy a vándorlásuk egyik vagy több szakaszában szexuális bántalmazás áldozataivá válnak.

Szervezett kizsákmányolás, bizalommal való visszaélés

A gyermekek szexuális kizsákmányolása nemcsak súlyos jogsértés, hanem üzlet. „A szexturizmus kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásnak számít, tehát alapvetően megérthető egy gazdasági, kapitalista logika (kereslet-kínálat) mentén is” – mondja a szakember. A kereslet létezik, tehát mindig lesznek olyanok, akik a kínálati oldalra gyerekeket „szerveznek” be.

Bár a köztudatban sokan a pedofilokat kapcsolják a gyermekeket érintő szexturizmushoz, valójában nem ők képezik a többséget. Két fő csoport létezik az elkövetőket tekintve: a preferenciális bántalmazók azok, akik kifejezetten gyermekek iránt érdeklődnek (például azért, mert úgy vélik, kisebb az esély a nemi betegségekre), illetve az alkalmi elkövetők, akik nem keresnek célzottan gyermekeket, de nem is veszik figyelembe az áldozatok életkorát.

Az elkövetés módját tekintve a „loverboy”-ok különösen alattomos módon közelítenek, hangsúlyozza a szakértő. Elhitetik a gyerekkel, hogy szeretve vannak, majd a bizalmukba férkőznek, és ezt kihasználva veszik rá őket, hogy eltűrjék a szexuális kizsákmányolást.

„Sokszor látjuk, hogy a gyerekeket fenyegetik és erőszakkal veszik rá az »együttműködésre«. Még gyakoribb az, hogy a bizalmukkal élnek vissza. Kihasználják, hogy könnyen manipulálhatóak, mert nincs valós és pozitív tapasztalásuk arról, hogy mit jelent egy bizalmi kapcsolat, hogyan élhető meg egészségesen a szexualitás, és mi jellemez egy megtartó és megerősítő párkapcsolatot”

– keretezi Szilvia.

Komplex trauma

A kizsákmányolás a szexuális bántalmazás egyik formája. Egy erős testi, lelki, érzelmi és a kapcsolatokat is befolyásoló, komplex traumajelenségről van szó. 

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója kiemeli, hogy az áldozatok körében nagyon magas többek között a depresszió, a mentális problémák, az alvási és étkezési betegségek, az öngyilkossági hajlam, a szerhasználat, az önsértés, a párkapcsolati nehézségek, az elzárkózás másoktól megjelenésének aránya. A trauma nemcsak az áldozatok mentális és fizikai egészségét rombolja, de a társadalomba való beilleszkedésüket is megnehezíti, gátolja.

Mit lehet tenni a szexturizmus ellen?

Gyurkó Szilvia a kutatási eredményeik tükrében úgy tartja, hogy általában, ha valaki tud a jelenségről, akkor fel tudja ismerni a szexturizmusra utaló intő jeleket.

„Az ECPAT-ot, ami civil társadalmi szervezetek globális hálózata a gyermekek szexuális kizsákmányolásának felszámolásáért, mi is képviseljük Magyarországon a Hintalovonnal. Van egy programjuk, aminek a keretében a hotelportások és a személyzet más tagjai kaphatnak felkészítést, képzést a szexturizmusról. Az a tapasztalat, hogy ezek elvégzése után megnő a gyermekvédelmi jelzések száma, és több ügy indul”. Vagyis az emberek így jobban észreveszik, hogy mi zajlik a szemük előtt, illetve, ha tudják, hogy fiúk is válhatnak áldozattá, akkor könnyebben észreveszik őket is. 

Mi is tehetünk a szexturizmus megfékezése érdekében, mégpedig úgy, hogy amint tudomásunkra jut egy ilyen eset, azonnal jelezzük azt az illetékeseknek.

Az áldozatok jellemzően nem bíznak az eljárásokban

A szakember elmondása alapján minden jogi eszköz adott ahhoz, hogy eljárásokat indítsanak a gyermekeket érintő emberkereskedelem ügyeiben. Az akadály jellemzően az, hogy az áldozatok nem bíznak ezekben. Félnek, mert manipulálják őket, így nem tesznek feljelentést. Nem vállalnak tanúként sem szerepet az eljárásban, és mivel kevés egyéb bizonyíték áll rendelkezésre, nem történik felelősségre vonás.

Azonban vannak pozitív irányba mutató nemzetközi gyakorlatok, többek között az, hogy egyes bankkártya-kiállító társaságok tiltják a saját kártyáik használatát olyan utazásszervező cégeknél, helyeken, weboldalakon, amelyek kapcsán tudott vagy gyanított, hogy közük van a szexturizmushoz, emlékeztet Gyurkó Szilvia. 

Az Európai Bizottság már a ’90-es évek közepén felismerte, hogy lépnie kell a gyerekeket érintő szexturizmus ellen. A 1996-os közleményt követően több szinten indított el intézkedéseket. Céljuk a jelenség láthatóbbá tétele, a jogi és rendészeti fellépés megerősítése, valamint a tagállamok és nemzetközi szervezetek közti együttműködés ösztönzése. Közvélemény-kutatásokkal, kampányokkal és szakmai tréningekkel igyekeztek érzékenyíteni a turizmusban dolgozókat és a médiát, emellett etikai kódexek kidolgozását is támogatták. A Bizottság olyan nemzetközi szereplőkkel is összefogott, mint a WTO és a UNICEF. Jogalkotási szinten is történtek előrelépések: például erősödött az a szabály, hogy egy ország állampolgára akkor is felelősségre vonható hazájában, ha külföldön követ el ilyen bűncselekményt.

A holisztikus megközelítés a kulcs

Amíg a szexturizmust a kereslet tartja fent, addig a jelenség újratermeli önmagát, hiszen mindig lesznek olyanok, akik hasznot akarnak húzni ebből. A szakértő szerint ezt a jogalkotó meg tudja nehezíteni, például azzal, ha nagyobb árat kell fizetnie az elkövetőknek – akár több eljárás indításával, komolyabb felelősségre vonással.

„Lehetne csökkenteni a kockázati tényezőket, illetve a hatásukat tompítani, azonban azt látjuk, hogy mind a gyerekvédelem, mind a szociális ellátórendszer, mind pedig az oktatási szektor, ideértve a szexuális edukációt is, nincs felkészülve arra, hogy valódi prevenciós, megelőzési munkát tudjon végezni, illetve sok esetben az erőforrásai hiányoznak ehhez” – összegzi Gyurkó Szilvia.

Mindenkinek megvan a maga felelőssége, amit vállalnia kell, vallja a szakértő, így a turizmusnak is. A manapság sokat emlegetett felelős és etikus turizmus nem képzelhető el a gyermekjogok tiszteletben tartása nélkül.