Enyhe, mérsékelt, érzéki és intenzív: ha te is kapcsolatban élsz, akkor a tudomány szerint titeket is be lehet osztani e négy csoport valamelyikébe.
Amikor az ember egy új párkapcsolatban találja magát, gyakran előfordul, hogy – akár tudat alatt – elkezdi a saját kapcsolatát összehasonlítani a többivel, amit a környezetében lát. Lehet, hogy te is megfigyelted már, hogy a többi páros tagjai többször vagy éppen kevesebbszer érnek-e egymáshoz egy közös kocsmázás alatt, mint ti, összevetetted, hogy mennyit találkoznak ők, és mennyit te a pároddal, hogy ki jutott el odáig, hogy bemutassa a másikat a szüleinek, vagy hogy ki instázott már a másikról és így tovább.
Ez valamilyen szinten teljesen normális, hiszen egyrészt az ember kíváncsi, másrészt pedig egy kapcsolat elején még rengeteg bizonytalanság bujkálhat bennünk – különösen, ha korábban rossz tapasztalataink voltak –, amit talán ezzel igyekszünk egy kicsit enyhíteni. (Az más kérdés, hogy ez-e a legjobb módszer erre.) Ezeknél az összehasonlításoknál viszont nem szabad kivonni az egyenletből azt, hogy minden ember, és így minden szerelmi viszony más. Vagy annyira mégsem?
Nos, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) legújabb kutatása szerint talán nem is vagyunk annyira sokfélék, mint azt elsőre gondolnánk – négy különböző csoportba simán beférünk.

A ScienceDirecten publikált tanulmányban a kutatók a 2022-es Romantic Love Survey adatait vették alapul: az RLS a valaha volt legszélesebb körű (33 országra kiterjedő) felmérés, ami a romantikus párkapcsolatban élők tapasztalatait vizsgálta. Mivel ezúttal a kutatók kifejezetten a fiatalabbakra és azon belül is a friss kapcsolatban élőkre szerettek volna koncentrálni, azokat a 18 és 25 év közöttiekből álló párokat vizsgálták, akik kevesebb mint két éve vannak együtt.
Miután megvoltak a párok, sorra vették a kapcsolatok meghatározó változóit, hogy aztán pontosabban megérthessék a fiatalok szerelmi viselkedését. Az elemzett tényezők között szerepelt a szerelem intenzitása, az obszesszív gondolkodás – vagyis az, hogy mennyire uralta a gondolataikat a partnerük –, az elköteleződés szintje, a korábbi szerelmek száma, valamint a szexuális együttlétek gyakorisága. Az adatok elemzése során aztán a kutatók arra jutottak, hogy a résztvevők négy jól elkülöníthető romantikus típusba sorolhatók; ezek az enyhe, a mérsékelt, az érzéki, valamint az intenzív voltak.
A mérsékelt romantikusok kora
A négy típus közül a leggyakoribb a mérsékelt romantikus szerelmesek csoportja volt, ők az összes résztvevő 40,9%-át tették ki.

„Ezek a szerelmesek viszonylag alacsony intenzitású érzelmeket élnek meg, kevésbé hajlamosak az obszesszív gondolkodásra, viszont erősebb az elköteleződésük, és a szexuális együttléteik száma is relatív közepes” – magyarázta Adam Bode, az ANU PhD-hallgatója és a tanulmány vezető szerzője. „A skála alsó végén elhelyezkedő pontszámok azt mutatják, hogy ők alacsonyabb intenzitáson szerelmesek, és érdekes módon ez a csoport leginkább férfiakból áll.”
Az enyhén romantikusak
Szintén gyakorinak számít a résztvevők 20%-át kitevő enyhén romantikus típus.
A kutatócsoport elmondta, hogy ők minden vizsgált tényező terén alacsony pontszámokat kaptak, de izgalmasnak tartották, hogy ennek ellenére ők estek szerelembe a leggyakrabban. „Ők estek szerelembe a legtöbbször, azonban ők maradtak a legrövidebb ideig szerelmesek, és náluk volt a legkisebb esély arra, hogy már a romantikus kapcsolatuk kezdete előtt szerelmesek lettek volna – ez csupán 19,75 százalékuknál fordult elő. Továbbá ők azok, akik a kapcsolat kezdete után a leghosszabb idő elteltével tudták azt mondani, hogy szerelmesek, és ők mondták azt a legkisebb arányban – mindössze 25,31%-uk –, hogy a partnerük egyértelműen szereti őket.” Ez arra utalhat, hogy ezek az emberek gyakrabban voltak egyoldalú vagy kevésbé mély érzelmű kapcsolatokban, de akár arra is, hogy kevésbé voltak kölcsönösen elkötelezettek egymás iránt.
Az érzéki romantikusak
Ha belenéztél már néhány kutatásba, ami rámutat, hogy a Z-generáció kevésbé szexuálisan aktív, mint az őket megelőző generációk, talán téged sem fog meglepni, hogy az érzéki romantikus csoport, vagyis a magas libidójú megkérdezettek voltak a legkevesebben: mindössze a résztvevők 9,6%-át tették ki.

Őket elsősorban a szexuális együttléteik kiugróan magas száma különböztette meg a többiektől, hiszen az ő átlaguk heti 10 alkalom volt. „Egyéb jellemzőik között szerepelt, hogy nagyobb arányban akartak utazni, többet költöttek a megszokottnál, és többet is dohányoztak” – tette hozzá Bode. Azt csak halkan teszem hozzá, hogy ez a csoport számolt be a legalacsonyabb szintű szorongásos és depressziós tünetekről, valamint ők rendelkeztek a legmagasabb energiaszinttel.
És végül, de nem utolsósorban: az intenzív romantikusak
Szintén izgalmas az utolsó kategória, amibe az intenzíven romantikus szerelmeseket sorolták: ők a vizsgált fiatalok 29%-át tették ki, és „őrülten szerelmes” típusként jellemezték őket a szakértők.

Erről a típusról a klasszikus és a popkultúra is bőven edukált minket. Elég csak Bovaryné történetét felidéznünk, de említhetnénk az Üvöltő szelek Catherine-jét és Heathcliffjét is. Ha átlépünk a XX. századba, akkor ott van a Végzetes vonzerő, ahol Glenn Close karaktere egy egyéjszakás kaland után megszállottan üldözi Michael Douglast. Ha pedig a Netflix-generációba tartozol, akkor elég Joe-ra – vagy éppen Love-ra – gondolnod a You-ból.

Lehet, hogy nem értek el ilyen távolságokba a csoportba tartozó megkérdezettek, de azért bőven mutattak érdekes mintázatokat. „Ők érték el a legmagasabb pontszámot a szerelem intenzitása, az obszesszív gondolkodás és az elköteleződés terén, és náluk is viszonylag gyakori volt a szex” – mondta Bode. „Ők azok a bizonyos »fejjel a falnak« típusú szerelmesek. Körükben volt a legmagasabb azok aránya, akik már a kapcsolatuk kezdete előtt szerelmesek voltak a partnerükbe, és ez volt az egyetlen csoport, ahol több volt a nő (60%), mint a férfi. Az intenzív szerelmeseket emellett a legmagasabb fokú együttérzés, lelkiismeretesség és munkakedv jellemezte, míg náluk volt a legalacsonyabb azoknak az aránya, akik kockázatos vezetést vállaltak, több kávét és alkoholt fogyasztottak, vagy több drogot használtak a megszokottnál.”

A kutatócsoport szerint ezek az egyértelműen elkülönülő romantikus típusok egyet sugallhatnak: a szerelem még mindig az evolúciós szelekció része lehet, és hogy a különböző csoportok eltérő stratégiákat képviselnek a párválasztás és a kötődés terén.
Jó, azért arra is figyelmeztettek a szakértők, hogy a kutatás főként angolul beszélő fiatal egyetemisták körében készült, így az eredmények nem feltétlenül húzhatók rá minden társadalomra. Mindenesetre az egyértelműen látszik, hogy nem egyformán szeretünk – de ezzel nincs is semmi baj, főleg, ha a párunkkal hasonlóan rezonálunk a kapcsolatban.