Összegyűjtöttük azt az öt Barbie-filmet, amelyek annyira abszurdak, hogy nézés közben garantáltan elpárolog pár idegsejted, de legalább jól fogsz szórakozni rajtuk... Mármint, ha megfelelő szemüvegen keresztül nézed őket.
Barbie az elmúlt évtizedekben minden volt már: űrhajós, bíró, hercegnő több ízben is, autóversenyző vagy éppen cukrász. Tulajdonképpen nincs olyan szakma, amihez ne értene, és hát a babákon kívül bizony a Mattel rózsaszín filmuniverzuma is tele van olyan filmekkel, amelyekben Barbie új szerepeket ölt magára, és közben a logika minden aspektusát szabadságra küldi. Ezért úgy döntöttünk, hogy összeszedjük azt az öt Barbie-filmet, amelyek annyira abszurdak, hogy a végére nem tudod eldönteni, hogy sírj vagy inkább nevess.
1. Barbie: Szuperhős hercegnő (2015)
Kezdjük a listánkat egy olyan műanyagalkotással, ami egyszerre ötvözi társadalmilag konvencionálisan a kislányok és kisfiúk álmát: a hercegnőket a szuperhősökkel. Mert mi lehetne annál jobb, mint hogy Barbie egy hercegnő? Hát az, ha Barbie egy szuperhős hercegnő!
Őszintén, az ok, amiért annyira nevetségesnek tartjuk ennek a filmnek a plotját, hogy milyen notóriusan próbálták kislánykompatibilissé tenni a radioaktív pókmarást a Pókemberből. Mi az, hogy egy pillangó megpuszilja az amúgy is hercegnő Barbie-t, aki már alapvetően is saját univerzumában a felső osztályhoz tartozott, de ezáltal még pluszban privilegizálttá vált. Mi ez a történet?
2. Barbie és húgai: Az elveszett kutyusok (2016)
Listánk második filmje gyakorta szerepel a Barbie-fanok szemléinek legalján – ez köszönhető a sztori bugyutaságának és annak is, hogy főhősünk egy igazi idióta ebben a filmben.
Barbie még az elején próbálja megőrizni a nyugalmát, a nagy kalandozások közepette azonban elakad golfkocsijuk, az internet sem működik, a szabadban éjszakáznak, de legalább közben új barátokra lelnek, és megtanulják, hogyan segítsék egymást, és hogy a család fontosabb minden versenynél – ilyet még nem láttunk előtte.
Kritikailag általában azért nem szokták szeretni ezt a filmet, mert Barbie-t rosszul megformált, felelőtlen nővérként mutatják, aki tulajdonképpen rákényszeríti a testvéreit erre a katasztrofális utazásra, és mindeközben toxikus pozitivitással próbál minden akadályon átjutni, de végül – ha belegondolunk – igazából mégis ő az oka annak, hogy ellopják a kiskutyáikat. És mindehhez jön az, amikor Barbie leáll random szelfit készíteni, amihez mindig odateszi, hogy „hashtag blablabla egy kiszámítható, idegesítő karakter vagyok blablabla”.
3. Barbie: Videójáték kaland (2017)
Akkorát ment a Barbie-franchise 2015 és 2017 között, hogy konkrétan három egymást követő évben sikerült egy-egy filmográfiai katasztrófát rászabadítani a világra. Listánk következő alkotásában Barbie nem táncversenyre indul, hanem a virtuális térbe csöppen, mert miközben videójátékának hibáit próbálja kijavítani, egy kódhiba miatt beszippantja a tabletje, és a digitális világban találja magát.
Bár el kell ismerni, hogy a videójátékokra jellemző pixeles grafika inkorporálása ebbe az alkotásba igen ötletes volt, maga a plot, a folyamatos Just Dance-reklámok, meg alapvetően a hangulat annyira töménnyé teszi az élményt, hogyha egyszer megnézzük, valószínűleg nem fogunk többet visszatérni hozzá. Ez is igazából egy olyan Barbie-film, ami annyira notóriusan próbálja lekövetni az éppen aktuális társadalmi trendeket, hogy inkább boomer-hatást kelt, mintsem, hogy abba ergonomikusan beleillene.
4. Barbie – A hercegnő és a popsztár (2012)
Ha már fentebb emlegettük a kivételes társadalmi rétegeket, akkor nézzünk rá arra a filmre, ami konkrétan újrakreálja a Hercegnő és a koldus ikonikus történetét, csak teszi azt a lehető leghülyébb körítéssel.
A kezdeti könnyűnek és izgalmasnak tűnő váltás azonban komoly bonyodalmakhoz vezet: Keira menedzsere, Seymour Crider felfedezi a királyság titokzatos gyémántvirágait, amik Meribella jólétét biztosítják. Seymour ellopná a növényt, de akkor az egész birodalom bajba kerülne, így Tori és Keira kénytelenek összefogni, hogy megállítsák a gonosz menedzsert, és helyreállítsák az egyensúlyt, és közben mindketten rájönnek, hogy jobb önmagunknak maradni, mint másnak lenni.
Ahogy már fentebb pedzegettük, a Hercegnő és a koldusban két társadalmilag teljesen eltérő világ ütközik össze: a nyomor és a hatalom közötti kontraszt adja a drámai és morális feszültséget. Itt viszont mindkét főszereplő – a hercegnő és a popsztár – privilegizált, gazdag és híres, vagyis semmi tétje nincs a szerepcserének. A film így nem a társadalmi különbségekről, hanem két, egyaránt kiváltságos lány egymás életébe való belekóstolásáról szól, ami inkább tűnik rózsaszín fantáziának, mint bármilyen valódi tanulságot hordozó történetnek. Ráadásul a narratíva erőltetetten női sztereotípiákra épít, ami mit sem segít a történet eredetiségén.
5. Barbie és húgai: A lovas kaland (2013)
A mesebeli királyságok és videójátokok után térjünk vissza a való életbe, egészen pontosan az Alpok hegyei közé.
Közben kiderül, hogy Marlen néni iskolája a csőd szélén áll, így a lányok összefognak, hogy megmentsék a birtokot a közelgő lovasverseny megnyerésével. Barbie a vadló, Fenséges hátán indul a versenyen, testvérei pedig saját műsorukkal járulnak hozzá a sikerhez. A győzelem után Marlen néni iskolája megmenekül, Barbie pedig – bár nehezen – elengedi legújabb barátját, mert tudja, hogy annak szabadnak kell lennie. A testvérek boldogan térnek haza, tele élményekkel és új barátságokkal.
Barbie családja és baráti köre nem lehetnek túl jó vállalkozók, mert ezen a ponton bizisten állandóan valami csőd szélén álló céget kell megmenteni műanyag kedvencünknek. Igazából egy szokásos átgondolatlan Barbie-alkotásról van szó, viszont izgalmas aspektusa, vagyis inkább filozófiai gondolatisága a filmnek, hogy mivel a ló régen hercegnőket szállított magán, így kvázi a Barbie-univerzumban kánon a reinkarnáció.
