2024 legmegosztóbb alkotása "A szer" című testhorror volt. A külsőségekkel való emberi megszállottság anatómiáját tárta fel, miközben erősen táplálkozott a testhorror zsáner hagyományaiból. A rendezőnő egy podcastban mesélt, mely filmek inspirálták őt.
Több mint négy évtizedet felölelő pályafutása során első alkalommal jelölték Oscar-díjra Demi Moore-t A szer című testhorrorban nyújtott alakításáért. Coralie Fargeat író és rendező alkotása megosztotta a közönséget, voltak, akik undorodva vonultak ki a vetítésről, mások zsenialitásáért méltatták.
A horror nem az a műfaj, ami gyakran képviseltetve lenne a filmes díjátadókon, olyannyira, hogy eddig mindössze hét ilyen alkotást jelöltek a legjobb filmnek járó Oscar-díjra. Idén azonban van valami a levegőben, mert négy horrorfilm is versenybe száll az elmúlt év legjobb filmjének címéért: ezek A szer, az Alien: Romulus és a Nosferatu, míg a lengyel A lány a tűvel a legjobb nemzetközi film kategóriájában versenyez. A tendencia mögött nagy valószínűséggel nem az Akadémia tagjainak ízlésbeli változása áll, sokkal inkább a horror műfajának újragondolása.
Persze, imádunk olyan klasszikusokat nézve borzongani, mint a Sikoly vagy a Kör, de jump scare-ekre, mészárlásokra és túlvilági borzalmakra épülő filmeket nem lehet egy lapon említeni például Roger EggersNosferatu-feldolgozásával. Vagy egy első pillantásra egyszerű üzenettel operáló, ezt mégis komplex módon bemutató horrorral, mint amilyen A szer. Coralie Fargeat író és rendező alkotása nemcsak a patriarchátus fiatalságkultuszának állított görbe tükröt, hanem egyúttal tisztelgés a műfaj legnagyobbjai előtt. A szert többek között a nemrég elhunyt David Lynch, Stanley Kubrick és Darren Aronofsky munkái inspirálták. Fargeat a Filmmaker Toolkit Podcast egyik epizódjában beszélt arról, hogy ezeknek a filmeknek a témái, filozófiája, műfajhasználata, filmes nyelvezete és filmes effektjei hogyan hatottak kézzelfoghatóan a sokakat megosztó testhorrorra.
A légy (1986), rendező: David Cronenberg
Ha egyetlen filmet kellene kiemelni, ami hatással volt A szerre, akkor az David Cronenberg A légy című munkája lenne. Az alkotás nemcsak felnyitotta Fargeat szemét a testhorror történetmesélő erejére, de A szer középpontjában álló témák és szimbolizmus egyik fő inspirációs forrása is volt.
Demi Moore-t újra meg újra lesajnálták, most meg ő az üdítő példa arra, hogy a célokhoz nem mindig lineárisan vezet az út
2025.1.16 14:01
„Ez az alkotás nagyon fontos helyet foglal el nálam, mert olyan erős kapcsolatban áll azzal, ahogy a műfaj megszólít minket, emberi lényeket, a vágyunkat, hogy ne korlátozzon minket emberi mivoltunk, hogy kiszabaduljunk emberi korlátainkból, hogy levetkőzzük félelmeinket” – mondta Fargeat.
A szer Elizabeth-je (Demi Moore) és A légy Seth Brundle-ja (Jeff Goldblum) karakterfejlődésének és groteszk metamorfózisának íve szinte egy az egyben megegyezik.
Szerintem a sci-fi nagyon filozofikus. Igazából arról szól, hogy mik az álmaink emberi lényként. Azt hiszem, az emberiség kezdete óta mindig is megvolt ez a fantáziánk, hogy kiszabaduljunk az emberi korlátainkból, hogy nem akarunk meghalni, hogy nem akarjuk, hogy a testünk elpusztuljon. És azt hiszem, ez az, ami miatt a sci-fi a lelkünkhöz szól.
Fargeat többek között azt szerette Cronenberg filmjében, hogy a testünkhöz fűződő kapcsolat feltárása során nem szégyellte, hogy mit találunk csúnyának és undorítónak az anatómiánkban. „A légy a bensőnket vizsgálja, azokat a dolgokat, amelyeket nem szabad megmutatnunk vagy felfednünk. Sokat foglalkozik a szexualitással, az ánusszal, mindazokkal a dolgokkal, amelyek állítólag mocskosak vagy tabuk.”
Veszélyben az állatkísérlet-mentes Body Shop: hogyan jutott Angliában csőd közelbe egy hippi álmából kinőtt milliárdos üzlet?
2024.3.5 19:11
„Az a réteg, amit A szerben szerettem volna megjeleníteni, az volt, hogy a nők hogyan kezelik a saját testükkel való kapcsolatukat” – magyarázta a rendező. „A szer nem az öregedésről szólt az összes átalakulással együtt, hanem a félelemről, annak a félelemnek a megtestesüléséről, amit a test átalakulása okoz. Ezért is akartam, hogy a protézisek ne legyenek mindig valósághűek, mert így szimbólummá váltak. Valami olyanná válik, ami felfal téged, ami eltorzít, ami belevisz ebbe a metamorfózisba. A széteső test, a legnagyobb félelmünk, a fogak, a fül, a körmök mind tisztelgés voltak A légy előtt.”
2001: Űrodüsszeia (1968), rendező: Stanley Kubrick
„Ez a film nagy hatással volt rám, pedig elég későn fedeztem fel, azt hiszem, 23 vagy 24 éves voltam” – emlékezett vissza a rendező. Fargeat Kubrick remekművének tulajdonítja, hogy munkássága kevés dialógust tartalmazó zsánerfilmekre épül. Elmondása szerint még mielőtt látta volna az Űrodüsszeiát, fiatal rendezőként az volt az ösztöne, hogy a témát a kép középpontjába helyezze, de ez után a filmélmény után megszilárdult az elhatározása.
Fargeat tanulmányozta, hogy a helyszínek, díszletek és a tér használata révén Kubrick miként vált ki erőteljes érzéseket a nézőkből, és folyamatosan erre törekedett A szerben is. Az Űrodüsszeia egyik jelenete pedig közvetlenül is hatással volt a filmjére.
„Emlékszem, amikor ott ültem a moziban, és annyira megdöbbentett a csillagkapu szekvencia, hogy milyen hosszú, milyen zsigeri, mennyi mindent éreztem közben, amire nem voltak szavak, amit nem lehetett megmagyarázni” – mondta Fargeat. Az, ahogyan Kubrick a fény ötletes felhasználásával megteremtette az utazás érzetét, ott lebegett Fargeat előtt, amikor először próbálta kitalálni, hogyan mutassa be az anyag átvitelét az új lényre (Sue-ra). A rendező mindent elolvasott arról, hogyan vette fel Kubrick a jelenetet, és meg van győződve arról, hogy a valós térben történő forgatás nagyban hozzájárult a jelenet hatásához, de abban is segített, hogy felfedezze a saját eszközeit.
„Persze, manapság már könnyedén megcsinálhattuk volna CGI-jal, de én azt mondtam: Nem, én ezt tényleg meg akarom csinálni. Meg akarom találni a saját módszerünket, hogy létrehozzuk ezt a fényalagutat, mert ez egy olyan fontos pillanata a filmnek. Ez az a pillanat, amikor a tudat átmegy a mátrixból a másik énbe, és úgy gondolom, hogy amit a valóságban érzünk, az olyan lenyomatot hagy a képernyőn, ami annyira más, mintha csak CGI lenne” – mondta Fargeat. „Szóval ez egy nehéz feladat volt, mert a korlátozott költségvetésünkkel fogalmunk sem volt, hogyan találhatnánk olyan rendszert, amely ezt megvalósítja. Ezt a forgatás legvégén, a laboratóriumban csináltuk.”
Hollywoodi lidércnyomás (1991), rendező: Joel és Ethan Coen
„A Hollywoodi lidércnyomás nagyon fontos abban a tekintetben, hogy nem a valóságban játszódik, és expresszionista nyelvezetet használ, hogy a karakter belső világát a helyszínen keresztül közvetítse” – mondta Fargeat.
Az 1941-ben játszódó filmben John Turturro alakítja a címszereplőt, egy sikeres New York-i drámaírót, akit egy stúdió filmforgatókönyvek írására szerződtet. Az írói válságban szenvedő, helyét vesztett Barton Fink világa a nyomás alatt egy olcsó Los Angeles-i szállodaszobára zsugorodik össze, és lassacskán teljesen elveszíti a kapcsolatot a valósággal.
„Emlékszem erre a hotelszobára, ahol a karakter gondolatai megjelennek a falon, átalakítva a környezetét, és ahogy ez a szoba egyre hátborzongatóbbá és hátborzongatóbbá válik, ahogy ő maga is egyre sötétebb és sötétebb helyre kerül” – mondta Fargeat. „Elizabeth lakása az ő belső világát tükrözi. És ugyanígy azt akartam, hogy a lakása is vele együtt változzon, miközben azt reprezentálja, ahogyan átalakul.”
Fargeat azt is elmondta, hogy a filmbéli Hollywood ábrázolása vele volt A szer írásakor és a forgatás közben is, mivel Coenék Jack Lipnick (Michael Lerner) stúdiómogulja közvetlen hatással volt arra, ahogy Elizabeth egykori producerét, Harvey-t (Dennis Quaid) ábrázolta a 2024-es testhorrorban.
Mulholland Drive (2001), rendező: David Lynch
Fargeat-ot személyes szál fűzi Lynch remekművéhez, mivel azon a helyen látta a film premierjét, ahol saját karrierje is beindult tavaly májusban. „Amikor először jártam Cannes-ban, 20 éves voltam, és hangosbemondóként dolgoztam, és sikerült akkreditációt szereznem a technikusok céhétől. A legjobb barátommal mentem, kempingeztünk, és a sátorban öltöztünk át. Kicsit távolabb van kemping, és busszal vagy stoppal mentünk a Palais-hoz” – mesélte Fargeat. „Sikerült jegyet szereznem, és ez volt az első film, amit a cannes-i palotában láttam. Teljesen magával ragadott.”
A szer Los Angelesben játszódik, és Fargeat világossá tette, hogy inkább egy Hollywoodról alkotott elképzelésen alapul, mintsem a valóságon. Ehhez Lynchtől merített ihletet. „Számomra szinte lehetetlen úgy filmet készíteni Los Angelesről, hogy ne a Mulholland Drive jusson az eszembe” – mondta Fargeat. „Beléptem egy olyan világba, ahol nincs minden megmagyarázva, de annyi mindent lehet kivetíteni a saját gondolataidból, a saját belső világodból. Ez nem Los Angeles, ez egy David Lynch-féle Los Angeles, ami veled fog élni. Ez a hely nem a valóság. Ez az a Los Angeles, ami a tudatalattink.”
„Emlékszem, hogy ez a film mennyire sokkoló volt számomra, mert megmutatta, milyen erős érzelmeket lehet létrehozni csak azzal, ahogyan a környezettel, a díszletdekorációval, a zenével bánsz, azzal, ahogyan a dolgokat szokatlan módon filmezed. Ez olyasmi, amit nem lehet teljesen megmagyarázni” – mondta Fargeat.
Rekviem egy álomért (2000), rendező: Darren Aronofsky
„Amikor felfedeztem ezt a filmet, nagyon rokonszenveztem azzal az őrült megszállottsággal, ahogy jobbá akarod tenni magad, és végül minden csak rosszabb lesz. Megragadott az őrült kapcsolat aközött, hogy azt akarod, hogy lássanak, hogy legyen egy pillanatnyi dicsőséged, hogy szeressenek az emberek, és hogy mindez mire késztethet” – mondta Fargeat.
Bár a Rekviem mind a négy főszereplője sajátos utat jár be, a rendezőt Sara Goldfarb (Ellen Burstyn) és a kedvenc vetélkedője körüli álmai fogták meg. Könnyű párhuzamot vonni Burstyn Sarája és Moore Elizabeth-je között, beleértve azt is, ahogy a megszállottságot életre keltik: Sara az orvosa figyelmeztetése ellenére megduplázza amfetaminadagját, ennek hatására pedig a vetélkedős álmai téveszmékké válnak. „Olyan zsigeri volt” – mondta Fargeat. „Azt a kapcsolatot, ami egy nőt a testéhez, az ételhez fűzhet, a megszállottságot, hogy aggódik a külseje miatt, hogy át akarja alakítani magát, nagyon expresszionista módon és szimbolikusan fejezte ki, például a hűtőszekrénnyel.” (Sara téveszméi odáig fajultak, hogy egy ponton a hűtőszekrénye is mozogni és beszélni kezdett.)
„Aronofsky tudja, hogyan lépjen ki a valóság kereteiből. A lencsék eszközzé válnak, hogy elmondják, mi zajlik a karakter fejében. Amikor a dolgok deformálódnak, az egyfajta őrületet, a karakter mentális terét jeleníti meg” – ecsetelte Fargeat.
A dolog (1982), rendező: John Carpenter
***SPOILER***„A dolog esetében a végtelen átalakulásra, a végtelen metamorfózisra gondoltam a színházi jelenetnél a film legvégén, amikor a szörnyeteg megjelenik a színpadon és a feje szétrobban.” Fargeat a húszas évei elején látta először a filmet, abban az időben, amikor vasárnaponként reggeli rutinjává vált, hogy megnézett egy-egy számára új testhorrorklasszikust.
„Imádom a metamorfózissal való kapcsolatát, és azt, ahogy az effektek eljátszanak az összes fóbiáddal, dolgokkal, amelyek kijönnek belőled, amelyek megesznek, eltorzítanak, amelyek kinőnek belőled” – mondta Fargeat.
Fargeat elolvasta az összes kulisszák mögötti történetet A dolog forgatásáról, és arról, hogy az úttörő protézisek puszta mennyisége majdnem tönkretette Carpenter csapatát. De ez inspirálta őt. „A protézisekkel való munka során mindig azt szoktam mondani, hogy olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik játékokkal játszanak: mi magunk építjük a saját játékainkat, és van ez a szórakoztató elem, hogy valami újat hozunk létre.”
Fargeat azt is hangsúlyozta, hogy mennyire fontos volt A szer, de általában a testhorrorok számára is, hogy a számítógépes megoldások helyett a protézisekre támaszkodjanak: „Hiszem, hogy a hús-vér kapcsolat valami olyasmi, amit semmi mással nem lehet összehasonlítani, csak a protézissel, és hogy a valóságban is megcsinálják.”
