Január 16-tól látható a mozikban Lakos Nóra második családi filmje, a Véletlenül írtam egy könyvet. A tallinni filmfesztivál díjnyertes gyerekfilmjének főszereplőjét, a Ninát alakító Demeter Villőt első filmes alakításáról kérdeztük.
Tinédzserkor, szerelem, az első menzesz, gyászfeldolgozás. Nem kifejezetten olyan témák, amelyeket egy tipikus magyar családi filmben lát az ember, Lakos Nóra Véletlenül írtam egy könyvet című filmje azonban a legszerethetőbb módon, a legnagyobb odafigyeléssel mutatja be, hogyan lépi át egy tinilány a színes és izgalmas, sokat ígérő nagyvilág kapujának küszöbét.
A 12 éves Nina (Demeter Villő) édesapjával és öccsével él együtt, édesanyjára, aki sok évvel ezelőtt hunyt el, szinte egyáltalán nem emlékszik. Nem tudja, milyen volt az arca, mi volt a kedvenc édessége, mit szeretett vagy éppen mit utált, mi volt a kedvenc dala. Az írói aspirációkkal megáldott lány naplót vesz magához, a szomszéd hölgyet, Lídiát (Zsurzs Kati) pedig arra kéri, adjon neki leckéket, amelyekkel fejlesztheti íráskészségét. Ahhoz, hogy a betűkből történetek kerekedjenek, viszont emlékezni és kutatni kell, Nina pedig nem nyugszik addig, amíg mindent meg nem tud arról az emberről, aki életet adott neki. Miközben Nina válaszokat keres, édesapja, András (Mátray László) a balatoni kompon utazva megismerkedik Dettivel (Rujder Vivien), aki hiába próbál meg minden erejével azon lenni, hogy megkedveltesse magát a lánnyal, falakba ütközik.
Magyar filmek, Bionicle, kiégés elleni tippek – Ezek voltak a kedvenc cikkeitek 2024-ben a Refresheren
2024.12.26 9:01
Nina fokozatosan, lépésről lépésre járja végig a késleltetett gyászfeldolgozás útját, mindeközben viszont nemcsak anyukájáról, de saját magáról is új dolgokat tud meg és fedez fel, pont mint bármelyik 12 éves gyerek.
November végén a stábbal együtt volt szerencsém látni a holland Annet Huizing regényéből készült filmet, amely a Tallinn Black Nights Film Festivalon (PÖFF) debütálva elhozta a Youth and Children's Film Festival legjobb filmnek járó díját. A tallinni bemutatóról hazafelé tartva a reptéri váróban beszélgettem a JUNO11 Distribution és az Emberi Jogi és Kulturális Alapítvány forgalmazásában készült film főszereplőjével, a Ninát alakító Demeter Villővel, aki első filmszerepével el is nyerte Lengyelországban az Ale Kino Festival Ale Debut! – a legjobb fiatal európai tehetségnek járó díját is.
Emlékszel arra, hogyan talált meg téged Nina szerepe?
Három évvel ezelőtt elmentem egy versmondó versenyre, amit ugyan nem nyertem meg, de én kaptam a különdíjat, a díjátadón pedig azt ajánlották nekem, menjek el egy castingügynökségre. Vannak, akik sokkal több ideje benne vannak ebben a világban, és bár a versmondás akkor nagyon érdekelt, a színészkedés egyáltalán nem. Ott kaptam egy szöveget, amit előtte még sosem láttam, csak hebegtem-habogtam, viszont a bemutatkozás elég jól sikerült. Anyukámmal megbeszéltük, hogy ebből valószínűleg úgysem lesz semmi.
„A film utat tör magának, így vagy úgy” – Interjú Orosz Dénessel, a Hogyan tudnék élni nélküled? rendezőjével
2024.12.21 9:38
Aztán egy nap felhívtak, hogy a Véletlenül írtam egy könyvet című filmhez keresnek főszereplőt. Anyukámmal megbeszéltük, hogy már az is nagyon jó, ha kipróbálhatom magam egy ilyen közegben, de senki nem tudta, hogy néz ki pontosan egy ilyen helyzet. Mire a negyedik castingra mentem, már Nóriékkal (Lakos Nóra, a film rendezője – a szerk.) is kezdett kialakulni egy nagyon jó viszony. Ilyenkor mindig összemérik egymással a színészeket, hogy ki kivel működne jól, és már arról beszéltünk, melyik fiú illene hozzám szerepben.
A végére egész kevesen maradtunk lányok, akik a főszerepre voltak lehetséges jelöltek, de az egész film forgatása tolódott, azt mondták, hogy ha egy év múlva is így fogok kinézni, akkor majd újra fognak castingolni. Nem változtam sokat, a következő alkalommal pedig már a felnőtt színészekkel is elkezdtek minket összerakni. Nekem már ez is óriási kaland volt, együtt próbálni Zsurzs Katival és Simon Kornéllal. Hiába maradtunk nagyon kevesen, a készítők annyira biztosra akartak menni, hogy újabb és újabb lányokat hívtak a főszerepre, így sosem lehettem biztos abban, hogy engem fognak kiválasztani. Amikor kiderült, hogy megkaptam a főszerepet, nagyon boldog voltam. Anyával otthon sikítoztunk, mire az egész család lejött hozzánk, és együtt örültünk a hírnek.
Milyen volt az első forgatási napod? Egy teljesen új élethelyzetbe kerültél.
Az első nap egy próbaforgatás volt, ott csak külső jeleneteket vettünk fel, mint például amikor bringázom a Duna-parton, vagy ahogy a varróházból jövök haza, azt a jelenetet nagyon szeretem, de akkor még nem láttam a díszleteket. Ezután Lídia házában kezdtünk forgatni, az a kedvenc díszletem, mert ez a legkomplexebb, nagyon részletes, emlékszem rá, hogy ott csak ámultam-bámultam. Saját kulacsot és széket kaptam, amire rá volt írva, hogy Villő és a karakterem neve, a Nina is.
Volt benned izgulás amiatt, hogy csupa tapasztalt színésszel kell együtt játszanod?
Amikor Katival forgattam, egyáltalán nem éreztem ilyesmit, mindig megbeszéltük előre, hogy mi fog történni. Talán egyszer fordult elő, hogy nagyon nem tudtam menni egy szöveggel, és nem tudtam úgy elmondani, ahogy a készítők akarták. Végül nem is került bele a filmbe, de akkor már elkezdtem stresszelni, amikor harmadszorra sem sikerült jól elmondani.
Mennyire hasonlítasz, vagy pont hogy éppen különbözöl a karakteredtől, Ninától?
Ami számomra nagyon furcsa volt Ninával kapcsolatban, az az öltözködése. Eleinte nagyon kisfiús volt, a végén pedig már kis ruhácskákat hordott. Sokkal kislányosabb lett a karaktere, és persze, hogy átmegy egy jellemfejlődésen, de szerintem ez nem megy ilyen gyorsan. Talán az közös, hogy én is egy kicsit fiúsabban öltözködöm, de olyan nincs, hogy rövid szoknyában megyek valahova.
Tallinn ilyen: hűvös, váratlanul gyönyörű, van egy celebsirálya, és hozott magával egy magyar filmet, amire már régóta vágytunk
2024.12.1 10:32
Nina érzelmileg nagyon érett, hiszen nincs anyukája, így sokszor nemcsak az öccséről, de még az apukájáról is neki kell gondoskodnia, neki is fenn kellett tartania ezt a háztartást, és a saját érzéseivel is sokat foglalkozik. Nekem ugyan könnyebb az életem, mint Ninának, de szerintem az érzelmi intelligenciám nem kisebb, mint neki.
A történet azt mutatja be, hogyan dolgozza fel egy fiatal lány az anyukája halálát, milyen a gyászfolyamat. Hogyan tudtál azonosulni azzal, hogy egy olyan karaktert kell eljátszanod, akinek nincs anyukája?
Szerencsére még nem vesztettem el ennyire közeli embert, így nem tudtam ilyenfajta emlékekből meríteni. Amikor a legszomorúbb jelenetek voltak, és például sírni kellett, csak Nina helyzetébe gondoltam bele és azokéba, akik hasonló cipőben járnak. Nem éreztem azt, hogy nehéz lenne belebújnom ebbe a szerepbe.
A forgatás majdnem egy egész nyáron át tartott, milyen volt együtt dolgozni egy ekkora stábbal csaknem 50 napon keresztül?
Nagyon megszerettem mindenkit, aki a stábban dolgozott, közel kerültem mindenkihez, ők voltak a barátaim, hiszen a többi barátommal szinte nem is tudtam találkozni egész nyáron, ráadásul nagyon gyerekbarát környezetben forgattunk. Az elején sokat káromkodtak az emberek, de volt egy bébiszitterem, Kriszta, aki mindig figyelt rá és szólt a többieknek, hogy ne beszéljenek csúnyán, és a végére szinte teljesen leállt mindenki a káromkodással. Vagy lehet, hogy már csak nem figyeltem.
Nóri is nagyon figyelmes volt, mindig megkérdezte, jól vagyok-e, látszódott rajta, hogy fontos neki, hogy érzem magam, pedig rengeteg dolga volt.
Ötven nap alatt megélhetted, milyen belépni a tinédzserkorba: a film elején még egy kislány vagy, a végére viszont szinte már egy kis nő leszel. Szó esik a szerelemről és az első menstruációról is, amik nagyon meghatározóak egy lány életében. Tudtál lépést tartani azzal, mennyi minden történik Ninával?
Nem nagyon, de a jeleneteket nem is kronológiai sorrendben vettük fel, volt, hogy a film végén látható jelenetekkel kezdtük a forgatást. Persze, mindig fejben kellett tartanom, mikor olvastuk a forgatókönyvet, hogy nagyjából hol tart a történet, de igazából nem lettem Nina a nyár végére.
Már több mint egy éve volt a forgatás, az utóbbi hónapokban viszont fesztiválokra és bemutatókra jársz. A premier után valószínűleg sokan meg fognak majd ismerni az utcán, ehhez mit szólsz, készülsz rá már fejben?
Nem gondolkodtam még rajta túl sokat, viszont mindennap metróval megyek suliba, ahol ki szoktak rakni filmplakátokat, és az eszembe jutott, mit fognak majd szólni hozzá az osztálytársaim és a családom, ha meglátják a film plakátját. Nóriék szóltak, hogy számítsak rá, hogy a film bemutatóját követően sokan be fognak követni Instán, de nem tudom, így lesz-e, majd meglátjuk.
A rendező, Lakos Nóra gyerekekkel együtt is fejlesztette a forgatókönyvet, kíváncsi volt arra, milyen zenéket hallgatnak a fiatalok, mi minden érdekli ezt a korosztályt. Szerinted a film mennyire mutatja be hitelesen, milyen a tinik élete?
Bemutatja, de szerintem hiába kérdeznek meg felnőttek sok fiatalt arról például, hogy miket hallgatnak, nem fognak teljesen belelátni egy tini életébe, hogy például valaki kirak Instára egy sztorit és már rögtön figyeli, kik nézték azt meg. A filmben inkább Nóri zenéi maradtak bent, amiket imádok, mert gyönyörűek. Én is magyar előadókat hallgatok, mostanság Indigót és Co Leet szeretem nagyon, Ajsa Lunát, Elefántot, Beton Hofit, és szeretem a jazzt is.
De ez a különbség ott is látszik, hogy amikor a filmben Nina chatel Zoéval, az annyira nem olyan, mint ahogy mi a valóságban chatelünk egymással.
Mi az, ami mostanság érdekli a te korosztályod?
Amit én tapasztalok, az az, hogy mindenki kicsit szeretné, hogy az élet olyan legyen, mint régen. Túrázni szeretnénk, régi kamerával videózni meg fotózni, szeretnénk ebből a nagyon telefonos világból kiszakadni. Hiába vagyunk még fiatalok, ez szerintem sokunk számára kezd sok lenni. Az van, hogy megyek valahova, csinálok egy fotót és már azon gondolkodom, hogy ez akkor majd megy ki az Instára. De közben meg azért is teszem ki ezeket a dolgokat, hogy majd később vissza tudjam nézni, mik voltak a kedvenc pillanataim.
Már abban a korban vagyunk, amikor elkezdtünk bulizgatni, szóval a barátok és a jó kapcsolatok a fontosak, hogy olyan témákról tudjunk beszélni hosszasan, amik másokkal nem jönnének fel.
Most, hogy már túl vagy életed első nagy alakításán, hogy gondolod, szeretnél majd színészettel foglalkozni?
Amikor kicsi voltam, tanár vagy színész szerettem volna lenni. Mindig szerettem beszélni, a forgatás után viszont azt mondtam, biztos, hogy nem leszek színész, és nem azért, mert nem szerettem csinálni, hanem mert annyi energiát kivett belőlem, az utolsó forgatási nap után máris mentem vissza a suliba. Pénteken még a Balatonon forgattunk, szombaton is ott voltunk, hétfőn pedig már iskolába mentem. Kevés időm volt előkészülni és nagyon leszívva éreztem magam. Nem vette el a kedvem, mert nagyon jól éreztem magam az egész forgatáson, csak azt gondoltam, hogy talán ez mégsem nekem való. A pszichológia érdekel, apukám is ezzel foglalkozik, szeretek a témában is olvasni, viszont most, hogy láttam a filmet, nagyon jól esik, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok, szóval még bármi lehet.
Így készült Marics Peti kedvenc zenés-táncos jelenete a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmhez
2024.11.29 12:27
A Véletlenül írtam egy könyvet a JUNO11 Distribution és az Emberi Jogi és Kulturális Alapítvány forgalmazásában kerül a mozikba január 16-tól . A főbb szerepekben olyan színészeket láthatunk még, mint Mátray László, Rujder Vivien, Lovas Rozi, Tenki Réka, Mucsi Zoltán, Gryllus Dorka, Simon Kornél, Hárs Bonca és Qian Zita.
