1975. novemberében került mozikba az Amerikai Egyesült Államokban Milos Forman és Jack Nicholson örökzöldje, a Száll a kakukk fészkére. Olyan érdekességet kutattunk fel, amikről még a film legelkötelezettebb rajongói sem feltétlenül hallottak.
50 éves a nagy formátumú csehszlovák, majd amerikai filmrendező, színész és forgatókönyvíró, Milos Forman ikonikus filmje, a Száll a kakukk fészkére. Jack Nicholson egyik legnagyobb horderejű szerepét nemcsak az idő szentimentalizmussal átitatott fátyla szépítette meg, hanem már a maga idejében is mesterműnek tartották: 5 Oscar-díjat is kiérdemelt, legjobb film, főszereplő, színésznő, rendező és forgatókönyv kategóriákban. Az eredeti regényt Ken Kesey jegyezte 1962-ben, a nagyvászonra Lawrence Hauben és Bo Goldman emelték át a történetet.
Forman ekkor már túl volt a Tűz van, babám! (1967) című első nagy dobásán, de a Hair (1979), a kiváló Amadeus (1984) és a Larry Flint, a provokátor (1996) még csak ezután következtek. Jack Nicholson a Szelíd motorosoknak (1969) és a Roman Polanski által dirigált Kínai negyednek (1974) köszönhetően már korábban is feltűnt a radaron, mint ígéretes színész, de világsztár státuszba a Száll a kakukk fészkéért kapott első Oscar-díja repítette őt.
A történet szerint R.P. McMurphy-t, a bűnlajstrommal rendelkező, börtönt is megjárt férfit elmegyógyintézetbe küldik, hogy kivizsgálják a mentális állapotát. A kiszámíthatatlan habitusú, problémás fazon kezdetben lazán veszi a dolgot, és egyfajta jutalomútnak éli meg a kíméletlen fegyházi munkával telt hónapok utáni kitérőt, de szép lassan ráeszmél, hogy a pszichiátriai intézetben uralkodó légkör közel sem annyira nyugodt és barátságos, mint azt korábban hitte.
Így égesd ki a nézőid: a Pedro Pascal–Guadagnino–Lánthimosz-féle biciklitúltolás nyomában
2025.11.10 13:03
A film McMurphy ma is releváns magánymeséje. Az intézmény, ahova a sztori elején bekerül, társadalmunk lekicsinyített mása, amely jelképezi, hogyan bánunk a kirekesztettekkel, a peremen ragadt személyekkel és azokkal, akik nem illenek be a sorba vagy a konvencionális normák keretei közé. Tragikus görbe tükör: a nehéz sorsúakat elzárják és begyógyszerezik, ahelyett, hogy valójában segítenének rajtuk és reintegrálnák őket. Ratched nővér önkényuralmi kontrollja a kinti világban uralkodó elnyomó szisztéma szimbóluma, ahol minden körülmények között az autoritás szava szent. A nosztalgikus küllemű, magyar nyelvű VHS-előzetes után a filmmel kapcsolatos fun factekből mazsolázgatunk.
Louise Fletcher ledobta a ruháit
Louise Fletcher Oscar-díjat kapott az alakításáért, de rendesen megszenvedett a karakterével. Felzaklatta, hogy míg a többieknek lehetősége volt nevetgélni és viccelődni, rá a merev habitusú, szőrösszívű Ratched nővér szerepe hárult. Az egyik utolsó forgatási napon nemes egyszerűséggel alsóneműre vetkőzött, hogy bebizonyítsa, közel sem annyira rideg és vaskalapos, mint Ratched. A színésznő egyébként évekig meg sem nézte a filmet, annyira felkavarta őt a nővér kegyetlensége. A castingolás folyamata sem volt egyszerű menet számára, Milos Forman fél éven keresztül hallgatta meg őt, mielőtt odaadta neki a szerepet, csupán hat héttel a felvétel megkezdése előtt.
A statiszták nem statiszták voltak
A film atmoszférája azért is annyira autentikus, mert az oregoni elmegyógyintézetben forgatták. A háttérben feltűnő statiszták pedig nem színészek, hanem ténylegesen pszichiátriai betegek voltak. Egyszer egy stábtag véletlenül nyitva hagyott egy ablakot, amin kiugrott, majd megsérült egy beteg. A következő napon a helyi újság az alábbi címlappal jelent meg: „Valaki kirepült a kakukk fészkéből". Egy másik páciens, aki Billy Bibbit karakteréhez hasonlóan dadogott, olyan jól érezte magát a forgatáson, hogy a végére megszűntek a tünetei.
A klasszikus jelenetet nem mindenki élvezte
A film talán legszívmelengetőbb szekvenciája, amikor McMurphy megszökteti a csapatot egy laza hajókázásra. A felhőtlen szórakozás kedvéért magukkal viszik a Candy nevű leányzót is, a parti személyzetnek pedig azt hazudják, hogy orvosok, akik rögtönzött csapatépítőt tartanak. A jelenetet több mint egy hétig forgatták, és Jack Nicholson kivételével a komplett szereplőgárda tengeribeteg lett. Danny DeVito gyomra a mai napig összerándul, ha meglátja az alábbi képkockákat.
Danny DeVito kis híján becsavarodott
A kőkemény menetrend totálisan kikészítette Danny DeVito idegrendszerét, akit ráadásul az is megviselt, hogy csaknem ötezer kilométerre tartózkodott későbbi feleségétől, Rhea Perlmantől. DeVito megküzdési mechanizmus céljából megálmodott magának egy képzeletbeli barátot, akivel éjjelente cseverészett. Idővel aggódni kezdett a mentális egészségéért, és orvoshoz fordult. Megnyugtatták, hogy nincs oka az aggodalomra, amíg tisztában van azzal, hogy fiktív a karaktere. A doktora egyébként nem más volt, mint a Dr. Spivey-t alakító Dr. Dean R. Brooks, aki az Oregon Állami Kórház felügyelőjeként dolgozott.
Jack Nicholson sosem viccel
Nicholson az ominózus jelenetben ténylegesen megpróbálta felemelni a fürdőszobai berendezést, melynek során rendesen végighorzsolta a karjait. Érdekesség, hogy az 1963-as Broadway-feldolgozásban Kirk Douglas játszotta a főszerepet, és miután megkaparintotta a film jogait, magának szánta a film főszerepét is. 1975-ben azonban úgy ítélte meg, hogy már túl idős hozzá. A fia, Michael Douglas volt a film társproducere, hozzá köthető a forgatás helyszínének kiválasztása. Azért döntött végül az Oregon Állami Kórház mellett, mert Dr. Brooks az egész épületet az alkotók rendelkezésére bocsátotta.
Sydney Lassickért aggódott a stáb
A Cheswicket alakító Sydney Lassick a method acting híve volt, és a felvételek során fokozatosan egyre kiszámíthatatlanabbá, erratikusabbá vált a viselkedése. A Nicholsonnal való egyik közös jelenetük után például zokogásban tört ki, és ki kellett kísérni őt a helyiségből. Aggódni kezdtek érte a producerek is, az nyugtatta meg csupán őket, hogy ha bármiféle probléma merülne fel, közel az orvosi segítség. Lassick azért is kapta meg egyébként a szerepet, mert a meghallgatáson öv helyett kötelet viselt a nadrágján.
Csak szörnyek játszanak Istent – Kritikánk az új Frankenstein-filmről
2025.11.8 9:19
Jack Nicholsont egyébként is lenyűgözte a színészek autenticitása és elkötelezettsége. Elhíresült történet, hogy a legelső napja után kirohant az épületből és a stábnak szegezte az alábbi kérdést: „Ezek soha nem lépnek ki a karakterükből?"
Bromden főnök, a parkőr
A Bromden főnököt alakító, impozáns termetű Will Sampson akkoriban a környéken dolgozott parkőrként. Ő volt az egyetlen őslakos amerikai a közelben, aki megfelelt a karakterleírásnak, így jutott szerephez. Ez volt Sampson legelső hivatalos filmkreditje, amely beindította karrierjét: 1987-ben bekövetkező haláláig 23 produkcióban tűnt fel. A szűk csapatból a Hardingot játszó William Redfield hunyt el a leghamarabb, 1976-ban. A színészt a forgatás alatt diagnosztizálták leukémiával.
Jack Nicholson hajbeültetésének fiaskója
Szárnyra kapott anno egy pletyka, hogy két hónapra leálltak a munkálatok Nicholson hajimplantátuma miatt. Ez később kacsának bizonyult, és a két hónap helyett két hetes szünet a színész és Milos Forman közti konfliktus miatt esett meg. A rendező úgy gondolta, hogy mire McMurphy beteszi a lábát az intézménybe, addigra teljes káosznak kell uralkodnia a részlegen. Nicholson ezzel nem értett egyet, szerinte ezáltal csorbult volna a karakterének jelentősége, funkciója. Egyikük sem engedett az álláspontjából, és a két fél az operatőrön keresztül kommunikált egymással a forgatás során.
Kopaszra nyírt Emma Stone-nal közli a Bugonia, hogy megértünk a pusztulásra – Kritika
2025.11.6 14:25
Ezzel magyarázható az is, hogy Nicholson egyetlen pillanatra sem látható a DVD extrákon. Forman a főszerepre egyébként mindig is egy sztárszínészt szeretett volna választani, akit a közönség által kevésbé ismert szereplők vesznek körül. A legendás Christopher Lloydnak például ez volt a legelső filmszerepe.
A cím körüli misztérium
A One Flew Over the Cuckoo's Nest cím egy amerikai gyerekdalból származik, amely így szól:
Three geese in a flock.
One flew east, one flew west,
One flew over the cuckoo's nest.
O-U-T spells OUT,
Goose swoops down and plucks you out.
Magyarra fordítva kevésbé érzékletes, de a kakukkfészek a pszichiátriai intézetet szimbolizálja, ahol McMurphy a kívülről érkező „betolakodó". A kirepülés pedig a fináléban Bromden főnök szökésére, szabadulására utal.
Eltérések a regényhez képest
A filmadaptáció és a könyv több ponton is eltérnek. A leglényegesebb különbség, hogy Ken Kesey regényében Bromden főnök narrálja a történetet, és az olvasó az ő szemüvegén keresztül, olykor eltorzítva szembesül a cselekménnyel. A kötet Bromdennek köszönhetően pszichedelikummal és hallucinációkkal tűzdelt, ami a filmben egyáltalán nem köszön vissza. A finálé is szimbolikusabb, sejtelmesebb a könyvben, Forman viszont drámai vizuális elemekkel zárja le a filmet.
Ismét hódít a „sadboi aesthetic" a mozivásznon – Miért jött el újra a szomorú férfiak aranykora?
2025.11.5 18:43
A regény szatirikus, ironikus és groteszk, valamint bővebben foglalkozik társadalomkritikai kérdésekkel, míg a filmben a nyers, realisztikus és tragikus hangvétel dominál az alkalmankénti komikum mellett. A forgatókönyv lenyisszantott a mellékszálakból és a részletes karakterleírásokból is, lecsupaszította és áramvonalasabbá tette a történetet, és főként Ratched és McMurphy összetűzését helyezte fókuszba. A Száll a kakukk fészkére a mai napig is az egyik leghúsbavágóbb pszichológiai dráma, és joggal foglalja el kitüntetett helyét a filmtörténet pantheonjában. Streamingen sajnos most nem egyszerű levadászni, jelenleg csak AppleTV-n tudod elcsípni.
