A Sárkányok Kabul felett a 2021-es afganisztáni Sámán hadművelet történetét adaptálja nagyvászonra. Mától vetítik a hazai mozik – megnéztük a filmet, és bőven van mit kibeszélnünk.
Mielőtt fejest ugranánk a film elemzésében, érdemes néhány szót ejteni a történelmi kontextusról. A NATO afganisztáni missziója a 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően vette kezdetét, és egészen 2021-ig tartott. A Trump-adminisztráció 2020-ban egyezséget kötött a tálibokkal, amelynek értelmében 2021. augusztus 31-éig az amerikai és NATO-katonák elhagyták a térséget, cserébe a tálibok ígéretet tettek, hogy nem engednek teret az USA és szövetségeseivel szembeni terrorizmusnak, nem adnak menedéket terroristáknak, illetve nem hagyják, hogy Afganisztán újfent a terrorizmus melegágya lehessen.
Itt jön a képbe Magyarország; hazánk 2003-ban csatlakozott az akcióhoz a NATO égisze alatt. Az úgynevezett Sámán hadművelet során magyar katonák 540 embert, köztük 180 gyereket mentettek ki Afganisztánból, éles lőszer használata nélkül. A Magyar Honvédség 2021. augusztus 17-én kapta a feladatot, 18-ára már készen állt a kontigens. A menekülteket a „kormánygépként" titulált Airbus 319-es gépekkel szállították Üzbegisztánba, amelyek hét nap alatt tizennégyszer tették meg az utat Afganisztán és Üzbegisztán között. Ezután a Wizz Air és az üzbég légitársaság hozta haza az érintetteket. Az evakuált személyek közt voltak amerikaiak, magyarok, osztrákok és afgánok is – a Külügyminisztérium listáján szereplő összes személyt kimenekítették, még az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársait is.
10 fun fact az 50 éves Száll a kakukk fészkéről, aminek relevánsabb az üzenete, mint valaha
tegnap 11:54 -kor
Az 5,8 milliárd forintos költségvetésű projektet a Nemzeti Filmintézet 2,8 milliárddal, az MTVA pedig 1,3 milliárddal támogatta. A Honvédelmi Minisztérium és Magyar Honvédség szakmai közreműködésével készült produkcióhoz közel állt a honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf is, aki már 2024-ben, a premier előtt kinyilatkoztatta a film tanulságát: „A katonai hősiességnek állít példát a kabuli katonai mentőakcióról szóló magyar filmdráma" – mondta. Az előzetes után kivesézzük, jó helyre hullottak-e a milliárdok.
Fapados utazás Kabul felett
A főként sorozatrendező Dyga Zsombor rendezte a filmet, akit többek közt az Aranyélet, a Jófiúk és A mi kis falunk kapcsán ismerhetünk. A forgatókönyv az 1242: A nyugat kapujában írójához köthető, amely filmmel gyermeteg amatőrizmusa okán a komplett magyar internet feltörölte a padlót októberben. Nem jó ómen. A sztori öt katonára, Kerekes Bálint hadnagyra (Jászberényi Gábor), Herceg Péter alezredesre (Borovics Tamás), Petrov őrmesterre (Hajmási Dávid), Berti törzsőrmesterre (Dietz Gusztáv) és Székely Zsuzsa őrmesterre (Trokán Nóra) fókuszál, kiegészülve dr. Takács Eszter doktornővel (Mészáros Blanka).
Így égesd ki a nézőid: a Pedro Pascal–Guadagnino–Lánthimosz-féle biciklitúltolás nyomában
2025.11.10 13:03
Ne kerülgessük tovább a forró kását: a Sárkányok Kabul felett ugyanattól a nyavalyától köhécsel, mint a NER-es történelmi filmadaptációk oroszlánrésze. Alapvetően nem azzal van a probléma, hogy Káel Csaba filmügyi kormánybiztos és az NFI inkumbens szisztémája előnyben részesíti a történelmi filmeket, hanem az alkotók művészeti víziójával.
Szerencsés esetben az atmoszférateremtésre, az egyéni sorsokra, a részletgazdag karakterábrázolásra és a dialógokra kerül a hangsúly, amelyek ha stimmelnek, a történelmi esemény kívánt grandiozitása organikussá válik. A Most vagy soha!-féle iskolát követő projektek viszont fordítva ülnek a lovon: rettentően epikusak szeretnének lenni, de ehelyett szájbarágós töriórát tartanak, valamint gyenge, átélhetetlen karakterekkel, és könyörtelen pátosszal operálnak.
A tárgyfilmünk karakterei nem három, de nem is kettő, hanem sajnos egydimenziósak. Egyetlen „tulajdonságuk" van: a hivatásuk. A katonák hősiesek és sztoikusak, és külsőleg-belsőleg egyformák – még a film végéhez közeledve is nehéz megkülönböztetni őket. A doktornő kedves tekintetű és jóindulatú, de róla sem tudunk meg semmi egyebet a missziót illető érintettségén kívül. Nem hordoznak karaktermotivációt, jellemfejlődési ívet a főhőseink, ezáltal senkivel nem tudunk azonosulni.
Csak szörnyek játszanak Istent – Kritikánk az új Frankenstein-filmről
2025.11.8 9:19
A kabuli kaland érzelemmentessége az írónak is feltűnhetett, ezért bepróbálkozott a legelcsépeltebb forgatókönyves tróppal, hogy pulzusemelkedést csikarjon ki a nézőből: egy erőltetett, sekélyes szerelmi szállal a doktornő és Kerekes hadnagy közt. Kötelező közönségfilmes frázis – értjük mi, csak nem szeretjük. Ha lennének épkézláb szereplőink, nem lenne szükség ehhez fogható – egyébként hatástalan – trükkökre.
Sóhajok és szemforgatás a közönség soraiban – és ha már történelem, az egykor Jancsó Miklósok, Fábri Zoltánok, Tarr Bélák, Mészáros Márták, Szabó Istvánok által fémjelzett, szebb napokra érdemes magyar film az elmúlt évtized palettáját elnézve történelmi mélyponton van. Kizárólag a tehetséges független alkotók elhivatottsága tartja lélegeztetőgépen.
Kopaszra nyírt Emma Stone-nal közli a Bugonia, hogy megértünk a pusztulásra – Kritika
2025.11.6 14:25
A Sárkányok Kabul felett esetében rendezői stílusjegyekről, hangvételről nem beszélhetünk. Stilizáció nuku; egy nagybüdzsés vizsgafilmre hajaz a produkció. Ha már nagybüdzsé, méltányolhatjuk, hogy legalább szembetűnő, mire mentek el az adófizetői forintok, nem úgy, mint a Most vagy soha!-nál. Autentikusak a járművek, felszerelések, jelmezek és a hangeffektek is. Korántsem állítom, hogy átérezhető a tétek monumentalitása, és a helyszínek is túlságosan szűkek ahhoz, hogy meglegyen a grandiozitás feelingje, de mozifilmes az atmoszféra.
Már a legelején döcög az expozíció: aki nem olvas utána alaposan a történéseknek, könnyen elveszhet a kabuli homoklabirintusban. A struktúra sem az igazi: ide-oda dobálja a narratíva nézőt a jelen és a két évvel ezelőtti történések közt, de olykor zavaróan összemosódnak az események. Szerencsésebb lett volna, ha a film első felében illusztrálja a tetőponthoz vezető utat, felépíti a téteket, azután pedig bemutatja a végkifejletet. A két idősíkon futó cselekmény a történet monotonitását hivatott megtörni, de nem sikerült neki: alsó hangon a játékidő kétharmadában ingerszegény és unalmas a végeredmény.
Ismét hódít a „sadboi aesthetic" a mozivásznon – Miért jött el újra a szomorú férfiak aranykora?
2025.11.5 18:43
A film legkellemetlenebb aspektusa a párbeszédek. Kegyetlenül suták. A színészekre kevés panaszunk lehet, próbálkoznak szegények, beleadnak apait-anyait, de ha a papíron nincs ott a kraft, a vászonról is hiányozni fog. Mészáros Blanka és Jászberényi Gábor egyébként meggyőzően játszanak, de tengernyi ChatGPT-szagú, steril és robotikus mondattal tűzdelt a szkript, amit sosem ejtenének ki a szájukon sem hétköznapi emberek, sem pedig katonák. A film marvelizált jópofáskodása is halva született truváj – egyre mélyebb sóhajok, egyre reményvesztettebb szemforgatás.
Hogy jót is mondjunk: a cím ötletes, hiszen egyszerre utal a menekítésben közreműködő Airbus-gépekre és a papírsárkányokra, amiket az afgánok eregetnek a búcsú jeléül. Nem tartalmaz explicit kormánypropaganda-üzeneket sem a szövegkönyv, ami bár sovány vigasz, de olyan kevés a pozitívum, hogy már ezt is meg kell becsülnünk. Fogyasztható politikai, ideológiai hovatartozástól függetlenül – az viszont már más kérdés, hogy érdemes-e.
Stohl András félperces cameóján nem tudja az ember, hogy sírjon vagy nevessen (inkább utóbbi) – semmi értelme a figurájának, csupán azért írták bele a filmbe, hogy rákerülhessen a plakátra. A sóhajok és szemforgatás mellett ekkor már elfojtott kacajok is morajlanak a nézőtéren, de ezúttal nem sopánkodunk, hiszen legalább kivált valamiféle érzelmet a film. A Sárkányok Kabul felett értékítélete merőben rímel az elmúlt évtized kormányközeli projektjeire: az akarat bár szembetűnő, de tehetség és kompetens vízió hiányában hatásvadász, unalmas és egyszernézősnek is csak jóindulattal mondható. A diadalmenetből sajnálatos módon fapados utazás kerekedett, aminél fényévekkel többre volt hivatott a Sámán hadművelet és a hősies magyar kontingens.
