1892-ben a 19 éves Alice Mitchell meggyilkolta volt szerelmét, a 17 éves Freda Wardot. A bűncselekmény nemcsak Memphist, hanem egész Amerikát sokkolta. Azonban nem a gyilkosság volt az, ami megdöbbentette az embereket, hanem az indíték.
1892. január 27-én hatalmas tömeg vett végső búcsút a 17 éves Frederica Wardtól. Koporsójának üvegablakát szinte teljesen eltakarták a fehér rózsák, az egyik újság beszámolója szerint az arcán lévő sebeket rendkívüli módon tüntették el. A Grace Episzkopális Egyház nyilvántartásában szereplő feljegyzés szerint Fredericát brutálisan meggyilkolták január 25-én a Tennessee állambéli Memphisben. Azt azonban az egyházközösség már tette hozzá, hogy volt szerelme, a 19 éves Alice Mitchell végzett a fiatal lánnyal.
Barátokból szeretők
Alice Mitchellt sosem érdekelték különösebben a férfiak, sem azok a foglalatosságok, amelyekkel egy korabeli fiatal lánynak illett foglalkozni. Szívesebben baseballozott, focizott vagy hozzá legközelebb álló bátyjával, Frankkel üveggolyózott és puskával lövöldözött. Édesanyja hiába próbálta megtanítani varrni és kézimunkázni, de Alice sosem élvezte a “női munkákat“, és képtelen volt azokat megtanulni.
A jómódú lányt Miss Higbee Lányiskolájába küldték tanulni, ahol megismerkedett Lillie Johnsonnal és a Ward nővérekkel, Fredával és Josephine-nel. A négy lány között hamar barátság szövődött, Alice és Frederica azonban barátokból hamarosan szeretőkké váltak. Bensőséges kapcsolatuk bizonyítéka, hogy Alice adta Fredericának a Freda becenevet. A két lány nagyon is nyíltan, ráadásul meglehetősen intenzíven vállalta a kapcsolatot: nyilvánosan ölelkeztek, fogták egymás kezét, csókolóztak és együtt aludtak.
„Csak gyakorlás“
Alice és Freda közelsége viszont korántsem volt szokatlan abban az időben. A fiatal lányokat nagyon is bátorították, hogy egymáson gyakorolják, hogyan kell majd viselkedniük jövendőbeli férjükkel és gyerekeikkel. A házasságra való felkészülés sajátos gyakorlatát az angol nyelvben a chumming kifejezéssel illetik. Alice Mitchell számára azonban ez a vonzalom nagyon is valóságos volt. A két lány rengeteg szerelmeslevelet váltott egymással, valódi és álneveket egyaránt használva. Alice még egy gravírozott gyűrűt is vásárolt Fredának, miután háromszor is megkérte a kezét. Amikor Freda családjával egy Golddust nevű kisvárosba költözött, a lányok továbbra is sűrű levélváltásokkal tartották a kapcsolatot.
Féltékenység
Csakhogy a mindent felemésztő szerelem meglehetősen egyoldalúnak bizonyult. Míg Alice megszállottan kereste barátnője társaságát, addig Freda két másik férfi, többek között egy bizonyos Ashley Roselle iránt is érdeklődött. Alice-t borzasztóan féltékennyé tette, hogy a lány képtelen hasonlóan komolyan elköteleződni mellette, és ennek hevesen hangot is adott. Egyik levelében felvetette, hogy szökjenek meg együtt, mint férj és feleség, Freda pedig bele is ment. Alice Alvin J. Ward néven, álruhában férfinek adta volna ki magát, így szöktek volna el St. Louis-ba, ahol terveik szerint összeházasodtak volna. Alice még azt is vállalta, hogy férfiként munkát vállaljon. A férfiaknak nagyobb szabadságuk volt és egyes kutatók szerint ez nagyon is ínyére lehetett Alice-nek, aki arra az önrendelkezésre vágyott, ami akkoriban csak egy fehér férfit illetett meg.
Ada Ward Volkmar, Freda idősebb nővére, aki szintén Golddustban lakott, azonban egy nap rábukkant a tervet részletező levelekre és a jegygyűrűre. Ada megdöbbenve és undorral konstatálta húga és barátnője kapcsolatának valódi természetét és megtiltotta Fredának, hogy szóba álljon vagy találkozzon Alice-szel. A lány pedig szót fogadott.
Alice ezek után kétségbeesetten küzdött, hogy visszaszerezze barátnőjét, de hiába. Állítólag amikor Freda és családja egy alkalommal Memphisbe látogatott, ismét előállt a korábban meghiúsult szökési tervvel, csakhogy elutasításra talált. Annyi azonban biztos, hogy Alice teljesen összeomlott. Minden gondolata a lány körül forgott, és olykor Freda Wardként hivatkozott önmagára. Gyakran meglátogatta közös barátaikat, remélve, hogy egyszer ott találja szerelmét.
A gyilkosság
1892. januárjában, amikor Freda és Josephine ismét Memphisbe érkezett egy baráti látogatásra, Alice erről értesülve elhívta lovas kocsikázni közös barátnőjüket, Lillie-t. Így bukkant rá a folyóhoz tartó Ward nővérekre, akik egy Golddustba tartó gőzhajóval terveztek hazatérni. Alice úgy vélte, volt barátnője hívogató pillantásokat küld felé, így otthagyta Lillie-t a szekérrel. A lány úgy tett, mintha búcsúcsókot adna Fredának, ekkor előrántott egy apjától ellopott borotva pengét, melyet már hónapok óta magánál tartott, és elvágta volt barátnője torkát.
Josephine üldözőbe vette, majd esernyőjével támadt húga támadójára, aki erre válaszul leszúrta őt a kulcscsontja felett. A súlyosan vérző Freda megpróbált elmenekülni, de a jeges úton elcsúszott, így Alice könnyen utolérte, hogy még egyszer elvágja a torkát. Mikor a lány meglátta, mekkora tömeg gyűlt össze a körülöttük, futásnak eredet, majd a szekéren várakozó Lillie-vel hazament.
Őrület
A rendőrség nem volt híján szemtanúknak, így hamar letartóztatták Alice-t és Lillie-t, de utóbbit később óvadék ellenében szabadon engedték, majd minden ellene felhozott vádat ejtettek. Alice-nek viszont több hónapot kellett várnia a tárgyalására, mivel apja, George Mitchell és az ügyvédei pillanatnyi elmezavarra hivatkozva alkalmatlannak nyilváníttatták a bírósági tárgyalásra. Alice édesanyjáról köztudott volt, hogy több gyereke világra hozatala után is szülés utáni depresszióban szenvedett, azonban férje minden alkalommal őrültnek nyilváníttatta. A férfi meg volt győződve arról, hogy lánya nők iránti vonzalma az anyja által többször is kimutatott őrület következménye volt.
Az ügyészség egyetlen orvost sem talált, aki tanúsította volna, hogy Alice beszámítható. Állítólag ez annak is betudható, hogy Alice apja elég tehetős volt ahhoz, hogy számára legelőnyösebb, a család jó hírét megmentő ítélet meghozását elősegítse. Amikor végül sor került a kihallgatásra ügyvédjének, Luke E. Wright tábornoknak mindent bevallott.
Alice elismerte, hogy szándékában állt megölnie a lány, és amikor ügyvédje rákérdezett az indítékra, így felelt:
Azért, mert szerettem őt.
Ítélet
1892. július 30-án Alice-t bármilyen komolyabb vizsgálat nélkül, saját neméhez való vonzódására hivatkozva elmebetegnek nyilvánították és a bolivari elmegyógyintézetbe szállították. Később engedélyt kapott, hogy meglátogassa Freda sírját, ahol keserves sírásra fakadt. Hat évvel később meghalt, halála okát a mai napig vitatják. Az intézet dokumentációja szerint tuberkulózis vitte el, de egyesek szerint ezzel csupán öngyilkosságát próbálták meg leplezni.
Az esetet a sajtó olyan szenzációhajhász címekkel mutatta be, mint „Egy nagyon természetellenes bűncselekmény”. A tényeket mellőző cikkekben különös figyelmet szenteltek a nők szexualitásának és a leszbikusságnak. A nagy publicitást kapó gyilkosság nyomán a korszak irodalmában a leszbikusokat „gyilkosként” és „férfias” nőkként ábrázolták.