2023.1.10 22:55
Olvasási idő 1:55
Kovács M. Dávid

Nemcsak magaddal, hanem a szeretteiddel is kiszúrsz, amikor folyamatosan túlórázol

Nemcsak magaddal, hanem a szeretteiddel is kiszúrsz, amikor folyamatosan túlórázol
Forrás Jay Yuno / Getty Images
TÁRSADALOM FÜGGŐSÉG KARRIER MUNKAERŐPIAC PSZICHOLÓGIA

Képtelen vagy elengedni a munkát? Hajlamos vagy akár rögtön ébredés után a telefonodért nyúlni, hogy csekkold a céges levelezést? Jobb, ha tudod: a munkamánia valójában egy függőség, amely mögött nagyon gyakran önértékelési probléma és szorongás áll.

Magyarországon a munkavállalók mintegy hét-nyolc százalékát érinti a munkamánia, főként 25 és 54 éves kor között. Ők azok, akik éjjel-nappal pörögve, mániákusan, gyakran már-már kényszeresen dolgoznak, és akik számára nem létezik kikapcsolt telefon vagy vakáció.

Noha a munkamánia függőség, más addikciókkal ellentétben a társadalom gyakran erényként tekint rá. Az ilyen munkaerőt gyakran nevezik lelkiismeretesnek vagy önfeláldozónak, kollégáik tisztelik és maximalistának gondolják őket, pedig gyakran csak nehezükre esik nemet mondani egy-egy feladatra.

A munkamániás úgy érzi, mintha az adrenalin rabja lenne, holott a drogja valójában az elismerés. A rengeteg munkáért dicséretet, fizetésemelést, előléptetést és díjakat kap. Fokozatosan rászokik a sikerre, nem tud létezni nélküle. A baj csak az, hogy hosszú távon nem lehet bírni ezt a megterhelést, a kezdeti sikerek és jutalmak után így egyre hangsúlyosabbá válnak a munkamánia ártalmas következményei

– mondja dr. Kun Bernadette pszichológus, habilitált egyetemi docens, aki a Mindennapi Pszichológia legújabb számában írt tanulmányt a napjainkban egyre többeket érintő jelenségről.

Kiemelt tartalom
„Az érintettek szabadsága eldönteni, hogy állapot, zavar, vagy szupererő” – A neurodivergencia identitásképző szerepe „Az érintettek szabadsága eldönteni, hogy állapot, zavar, vagy szupererő” – A neurodivergencia identitásképző szerepe 2024.12.7 9:56

Mint kiderült: a nők körében ötször akkora esély van a munkamánia kialakulására, mint a férfiak esetében, az iskolai végzettségnek ugyanakkor nincs önálló hatása a kockázatokra nézve.

Nemcsak téged tesz boldogtalanná, hanem a szeretteidet is

„Lehet, hogy a munkamániás kívülről boldognak és sikeresnek tűnik, de ez általában nincs így. Akkor már biztosan nem, amikor a munkafüggőség eluralkodik az életén. Mintha azért is hajszolná magát ennyire a teljesítménybe, hogy önmagának is bizonyítsa: értékes és szerethető ember” – mondja a pszichológus.

A szakértő szerint a munkamániások gyakran boldogtalanok, főleg a társas kapcsolatok terén, szenvedélyük ugyanis gyakran vezet családon belüli vitákhoz, konfliktusokhoz. „A hozzátartozók mellőzve érzik magukat, és egyre inkább azt élik meg, hogy nem számíthatnak a másikra” – magyarázza dr. Kun Bernadette.

A munka élvezete valójában a munkamániások csak egy kisebb részére jellemző. Sokszor a szorongásaikat, bűntudatukat akarják leplezni a túlzott munkavállalással.

„A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tipikus munkamániást belső kényszerek taszítják ebbe a mókuskerékbe. A kezdetben még ígéretes munkamániás dolgozó, aki keményen terhelhető, ugrásra készen áll, és minden feladatot elvállal, idővel egyre jobban elhasználódik” – mondja a szakértő.

Kiemelt tartalom
Mi alapján válasszunk pszichológust? Mi alapján válasszunk pszichológust? 2024.11.16 9:41

Dr. Kun Bernadette szerint az érintetteknél a kialvatlanság, a fáradtság állandóvá válik, ennek pedig a testi egészségben és a teljesítményben is lenyomata van – mindez pedig könnyen vezethet kiégéshez, de akár kilépéshez is.

Legalább az ebédszünetben akadj le a képernyőről!

A szakértő szerint munkafüggőség kezelésének első és legfontosabb lépése a probléma fel- és beismerése, majd miután ez megtörténik, mindenképpen érdemes pszichológushoz fordulni, és egyéni vagy csoportos módszerek segítségével, a probléma gyökereinek feltárásával, vagy akár meditációalapú terápiákkal tenni a normális, kiegyensúlyozott életért.

Dr. Kun Bernadette szerint a túlzásba vitt munkavégzés előnyeinek és hátrányainak számbavételével vagy tudatos életmódbeli változásokkal – például több képernyőmentes idő kijelölésével vagy „rendes” ebédszünet beiktatásával – is nagyon sokat lehet fejlődni.

Ahogy a Refresher egy korábbi cikkében is felhívtuk a figyelmet, a koronavírus-járvány még jobban elmosta a munka és a magánélet közötti határvonalat, a pandémia okozta változások, a fejlődő technológia, valamint a társadalmi nyomás hatására az átlagos munkaidő az elmúlt években akár napi két és fél órával is megnövekedhetett.