Túlóra, túlmunka, túlhajszoltság – hiába vált megszokottá, hogy hazavisszük a munkát, vagy ráhúzunk néhány félórát az irodában, nem a túlórázás tesz minket jobb munkaerővé.
- „Az alvás a gyengéknek való!”
- „Ha el akarod érni a céljaidat, akkor is dolgoznod kell, amikor mások pihennek vagy buliznak!”
- „Azért tartok itt, mert én soha nem lazítok!”
Ismerősek ezek a mondatok, ugye? A hustle culture, vagyis a túlórákat és a túlhajszoltságot normalizáló attitűd a modern munkaerőpiac egyik legkárosabb jelensége, ami hosszú távon a fizikai és a mentális állapotunkra is rányomja bélyegét.
Vannak, akik a szüleiktől, nagyszüleiktől tanulták, másokat a közösségi média hamis képe téveszthetett meg, de tény: manapság sokan érzik úgy, hogy az a nap, amelyiknek a végén nem holtfáradtan dőlnek bele az ágyba, nem volt elég hasznos.
A túlórák észrevétlenül a mindennapjaink részévé váltak, a koronavírus-járvány még jobban elmosta a munka és a magánélet közötti határvonalat. Hozzászoktunk, hogy otthon is ránézünk a céges leveleinkre, akár távolról is elvégzünk egy-egy feladatot, frissítünk egy táblázatot, küldünk el olyan maileket, amiket akár másnap is elég lenne.
Azt persze senki sem vitatja, hogy a jó munkamorál valóban előnyös tulajdonság, fontos azonban megtalálni az egyensúlyt. Az ugyanis, ha még a munkaidő után is a feladataink zakatolnak a fejünkben, vagy még az este, az ágyban fekve is a céges leveleinkre válaszolgatunk, sokkal gyorsabban vezet kiégéshez, mint gondolnánk, de akár a mentális és fizikai egészségünk károsodását is előbb hozhatja el, mint a karrierálmok beteljesülését.
A forgatókönyv rémesen egyszerű, nincsenek nagy megfejtések: a túlórák miatt kevesebbet és rosszabbul alszunk, elhanyagoljuk a kapcsolatot a barátainkkal, családtagjainkkal, ami pedig segíthetne a töltekezésben. Ez az állandó fáradtság és a kapcsolatok hiánya idővel a teljesítményünk romlásához vezet, amit aztán újabb túlórákkal próbálunk kompenzálni, vagyis könnyedén ördögi körben találhatjuk magunkat.
Tudni akarod a boldog élet titkát? Ne a túlórákban keresd!
Nem segíti a helyzetet, hogy a hustle culture olyan elfogadott lett, hogy nemcsak normálisnak tekintjük a túlhajszoltságot, de szinte el is várjuk magunktól. Ha például egy kollégánk arra panaszkodik, mennyire fáradt, és milyen sokáig maradt bent előző nap az irodában, szinte rosszul érezzük magunkat, ha mi kevesebbet dolgoztunk, jól aludtunk előző este, esetleg mi is mondunk valamit a saját túlóráinkról – ahelyett, hogy inkább arra biztatnánk, hagyjon időt magának a pihenésre.
Pedig a boldog élet titkát már a tudomány is ismeri: a Harvard Study of Adult Development 724 férfi életét követte nyomon 79 éven keresztül. A kutatók abban reménykedtek, hogy megtalálják a kulcsot a sikerhez, a boldogsághoz és a jó élethez. A tanulmány kimutatta, hogy az emberi kapcsolatok óriási hatással vannak az egészségünkre, a boldogságunkra és az életminőségünkre – vagyis a sikeres élet titka inkább keresendő a barátságokban, mint az extra munkaórákban.
A túlóra olyan, mint a sör?
Ahhoz, hogy a munka és a magánélet egyensúlya helyreállhasson, természetesen egyéni szinten is szükség van döntésekre, de legalább ilyen fontos, hogy a túlórákat és az állandó fáradtságot normalizáló kultúra is megváltozzon. Minél többen ismerjük fel a problémát, annál közelebb járunk ehhez.
Ezúttal egy népszerű sörös brand, a Heineken is a túlhajszoltság elleni mozgalom oldalára állt: új kampányukban arra hívják fel a figyelmet, hogy a munkaidő végén nem kell mást tennünk, mint lecsukni a laptopot, letenni a telefont, és inkább egy(!) pohár(!!) sört venni a kezünkbe a barátokkal, vagy éppen a kollégákkal.
A kampány keretében egy jópofa technológiai innováció is bemutatkozott: egy okossörnyitó, amelyre bluetooth-on keresztül csatlakoztatható a laptopunk vagy a számítógépünk. A Closer nevű eszköz egy sörnyitással képes a működő alkalmazásokat azonnal lekapcsolni, hogy teret engedjen a teljes kikapcsolódáshoz. (Ha elég erősek vagyunk, az eszközt persze bármilyen hagyományos sörnyitó is helyettesítheti.)
A kampány célja, hogy emlékeztessen rá: a döntés a mi kezünkben van, rajtunk múlik, mivel töltjük az estéinket. A márka mindenesetre azt javasolja: tekintsünk úgy a túlórákra, mint az alkoholos italokra, vagyis fogyasszuk őket felelősséggel.