Az ókori görögök még főleg a gyász szimbólumaként viselték, később a bolti eladók egyenruhájává vált, majd a Chanel közvetítésével az haute couture-ig jutott, de lázadó csoportok is kisajátították. A fekete viselet felemelkedésének jártunk utána.
A New York Times idézte fel a texasi El Paso középiskolájában kirobbant botrányt: a vezetőség augusztusban egy levelet küldött a családoknak, miszerint a diákok nem viselhetnek többé tetőtől talpig feketét, mondván, a fekete szín inkább a „depresszióval és mentális problémákkal és/vagy bűnözéssel hozható összefüggésbe, mintsem egy boldog, egészséges, tanulásra kész gyerekekkel”. Az új szabály nem meglepő módon akkora felháborodást váltott ki, hogy gyorsan vissza is vonták.
A fent említett döntés szélsőségesnek tűnhet, a fekete színnek valóban van egy sötét konnotációja, míg más árnyalatok több asszociációt és szimbolikát rejtenek, és a kontextustól függően változhat a megítélésük is. Mégis, a fekete népszerűsége az öltözködést tekintve a mai napig nem csappan. Az Edited tech-cég 2018-as elemzése több mint 183 000 olyan ruhát vett górcső alá, melyeket az Egyesült Államok online áruházaiban értékesítettek. Megállapításuk szerint a kínálat 38,5%-a a fekete valamilyen árnyalatában jelent meg a piacon, így messze a leggyakoribbnak számított.
A szín népszerűsége évről évre növekszik: a Quart szerint 2014 harmadik negyedévétől 2017 ugyanezen időszakáig drasztikusan megugrott a fast fashion cégek fekete kínálata, a Boohoo-nál 269%-kal, a Zaránál 145%-kal, a H&M-nél 114%-kal, míg a Forever 21-nál 89%-kal. A 2024-ben publikált, globális adatokat feldolgozó statisztikát megnézve is azt látjuk, hogy a kereslet minden alapdarabnál a fekete verzióra volt a legnagyobb: a megvásárolt pólók 33%-a, a nadrágok 32%-a, és a ruhák 35%-a volt fekete.
A fekete viselet története és felemelkedése
A fekete szín története egészen az ókori görögökig nyúlik vissza. John Harvey kritikus The Story of Black (A fekete története) című könyvében megjegyzi, hogy már a rómaiak is elsősorban a gyász szimbólumaként festették feketére az anyagokat, de vannak arra utaló jelek, hogy a stílus is közrejátszott – idézte fel a Quartz. Nehéz megnevezni a szín első modern kori megjelenését az európai és amerikai divatban, de az biztos, hogy a fekete viselet a 16. századra már divatba jött a jómódú európaiak körében a déli spanyol nemességtől az északi holland kereskedőkön át, és hírhedten drága volt.
A 20. század elejére a háztartási alkalmazottak és az üzletekben dolgozó eladónők egyenruhájává vált a fekete, majd a felsőbb osztály is távolodni kezdett a pazar, fényűző, konvencionális viseletektől, és szintén nyitni kezdett a fekete felé.
Az 1900-as évek elejére a társasági hölgyek, akik különösen fiatalosnak és éles eszűnek akartak tűnni, kis fekete ruhákat öltöttek magukra
– magyarázza Shelley Puhak az Atlantic című folyóiratban, hogyan szivárgott át a felsőbb osztályok öltözködésébe a modern kori eladólányok stílusa.
Az újabb fordulópont 1926-ban érkezett el, amikor a Voguecímlapra tette a Chanel ikonikus fekete ruháját, amivel a szín abszolút reflektorfénybe került. A divatmagazin a darabot a női ruhatár „Fordjának” nevezte, és úgy tűnt, ezzel új korszak veszi kezdetét a női öltözködésben, ahol a feketét okos, elegáns, vonzó viseletként könyvelték el.
A divaton kívül a fekete ruházat felemelkedéséhez a filmipar és a fekete-fehér mozik kora is hozzájárult: „A kis fekete ruha másik nagy támogatója a kamera, különösen a filmes kamera volt" – írta Anne Hollander művészettörténész egy 1984-es esszében.
Optikailag kedvező
Hollander szerint „egy fekete ruha rendezettebbé és karcsúbbá teszi a testet, egységet teremt és anélkül öltözteti az embert, hogy háttérbe szorítaná a viselőjét.“ Jó analógia lehet a jelenségre egy 2018-as tanulmány, miszerint a hím paradicsommadarak vonzereje a fekete tollazatban rejlik. Bár a madarak jól ismertek jellegzetes udvarlási táncukról, a kutatók szerint valójában a színük hozza el nekik a párzási sikereket: a többi szín összevetve a koromfeketével nagy kontrasztot alkot, a madarak pedig lényegében egy ragyogó, fényelnyelő mezőt hoznak így létre.
„A fekete más színek mellé helyezve lényegében egy optikai illúzió a madár és az emberi szem számára, mondhatni ragyogásra készteti a viselőjét“ – magyarázta Dakota McCoy, a Harvard Egyetem evolúcióbiológusa.
Megjelenése az haute couture-ben
A Chanel ikonikus ruhája óta a fekete szín megvetette a lábát az haute couture legbelsőbb berkeiben, számos tervező emelte át a színt a saját kollekcióiba: Cristóbal Balenciaga elegáns, architektonikus sziluettjeihez, Yves Saint Laurent pedig androgün „le smoking” női szmokingjához használta a 60-as években.
A 20. század második felében a szín elkezdett szorosan összekapcsolódni a lázadó kisebbségi csoportokkal, például a beatnikkel, akik antimaterialista életmódot folytattak, és elutasították az amerikai mainstream kultúra konformitását, de a motoros közösségnek is a fekete lett a szimbóluma.
Mijake Isszei, Jamamoto Jódzsi és Kavakubo Rei japán tervezők művészi hulláma új esztétikát és megjelenést szervezett a fekete köré. Egy 2000-es interjúban megkérdezték Jamamotótól, hogy szerinte mitől lett ilyen vonzó a szín, aki azt válaszolta:
A fekete egyszerre szerény és arrogáns. Lusta és laza, de titokzatos. Viszont mindenekelőtt azt sugallja: nem zavarlak, te se zavarj engem.
Azt látjuk tehát, hogy a fekete az idők során számtalan társadalmi réteggel, szubkultúrával vagy divatirányzattal érintkezett, mára pedig szinte bármilyen stílusban megállja a helyét. Egy elegáns koktélpartin vagy egy gót tinédzser ruhatárában is van helye, és nem valószínű, hogy az örökzöld slágerszínt a közeljövőben bármi is le tudná taszítani a trónról.