A fiatal nőknek elege van a randikból és a hookup culture-t életben tartó Tinderből és társaiból. Méghozzá annyira, hogy egy egész mozgalom fonódott a szolidabb önkéntes cölibátust takaró boy sober trend köré.
„Nagyon szépek a tetkók a karodon” írtam, majd körülbelül öt percen belül meg is érkezett a válasz: „jó nyaklánc lenne a nyakad körül.” Hát, ez volt a mindössze öt percig tartó Tinder-karrierem kezdete és vége. Dickpicet szerencsére nem kaptam, de azért így is kísértenek a lehető legbénább opening move-ok emlékei” – meséli történetét az álnevet használó Dia, amikor egy bormámoros esténken szóba kerül a randiappok világa, ami – ahogy arra több ismerősömmel megejtett beszélgetésből is következtettem – nem érzékeny embereknek való vidék.
Kapunk kéretlen bókokat és totálisan out of the blue booty callt, miközben azt sem tudjuk, hogy milyen a másik illata, hogyan reagál bizonyos dolgokra, kellemes-e számunkra a hangszíne vagy egyáltalán megragad-e minket a kisugárzása. Ha rászánjuk magunkat egy személyes találkozóra, akkor előtte azon jár az agyunk, hogy esetleg mégis otthon maradunk, mert túl nagy stresszforrást jelent a testi-lelki készenlét, ami egy vadidegennel való első randival jár. Mindennek a tetejébe pedig soha nem tudhatjuk, hogy fog-e minket zaklatni a másik, vagy kell-e bármiféle visszaélésre számítanunk egy esetleges visszautasítás esetén.
Csoda hát, hogy a fiataloknak elege lett a randiappokból, és úgy döntöttek, hogy mostantól egy szolidabb önkéntes cölibátusban élik az életüket? Hát, ez a TikTokot is leuraló #boysober trend, amit a stand upos és tartalomgyártó, Hope Woodard talált ki, mint újévi fogadalmat a tavalyi év végén, miután úgy érezte, hogy a cölibátus nem hangzik elég menőnek. A szabályai pedig egyszerűek: nincsenek exek, randiappok de még csak randi sem, így pedig vadidegenek üzeneteire sem kell válaszolgatni.
@justhopinalong The official boysober rules lmk if you had questions or feedback
♬ original sound - Hope Woodard
Nincs randi, nincs sírás
Megannyi pozitívum mellett az egyik legzseniálisabb dolog a huszonegyedik században, hogy mindenki szabadon megélheti a szexualitását. Még szerencse, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogyha valakinek a fejében megjelenik a gondolat csírája, hogy szeretne még kipróbálni ezt-azt, mielőtt elköteleződik, akkor úgysem fog megnyugodni addig, amíg legalább meg nem próbálta kiélni magát. De éppen a sok lehetőségben gyökerezik a nagy szabadság egész rákfenéje is.
Egyik ágyból a másikba ugrálunk, aztán egyszer csak kiégünk, majd arra jutunk, hogy az egyetlen pozitívum, ami ebből származott, az volt, hogy már tudjuk, nem erre van szükségünk – nemrég Szécsi Krisztián írt a témában egy nagyon jó cikket a Refresherre, amit mindenkinek szeretettel ajánlok. A szerencsések izgalmas történetekkel gazdagodnak, a kevésbé szerencsések pedig néhány traumával is, hiszen ezek a felszínes kapcsolatok sok esetben ugyanúgy végződnek: szerelmesek leszünk, a másikra koncentrálunk magunk helyett, majd csalódunk, összetörik a szívünket és megint csak nem tudunk magunkra fókuszálni.
@ejroodt Replying to @Lucie Campbell ♬ original sound - E-J Roodt
Nem véletlen, hogy főként a nők körében terjedt el az önkéntes cölibátus, vagy ahogy Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus fogalmaz, nölibátus trendje. A szakértő úgy látja, hogy míg a férfiak képesek egy alkalmi együttlétet teljes mértékben win-win helyzetként, gyors szexként értelmezni, addig a nők gyakran nyitva hagyják azt a kérdést, hogy akár még kapcsolattá is fejlődhet egy ilyen szituáció.
„Készítettek egy kutatást, amelyben felmérték az egyetemisták szemeszter eleji hangulatát és önbizalmát, és az eredmény azt mutatta, hogy rövid távon az alkalmi együttlétek mindkét nem esetében javíthatják az önértékelést és csökkenthetik a depresszív hangulatot. Hosszú távon viszont más a helyzet: a nagyszámú alkalmi kaland kevéssé befolyásolta a fiúk mentális egészségét, a lányok esetében viszont alacsonyabb önértékeléshez és depresszívebb hangulathoz vezetett. A fiúk ezt úgy keretezték, hogy hány nőt kaptak meg, a lányok viszont inkább azt érezték, hogy nem kellettek eléggé. Hasonló jelenséget figyeltek meg a ghosting esetében is, amit a lányok szakítási gyászként éltek meg: nem értették, hogy mi történt, miért nem kellettek a másiknak.”
Dr. Hevesi Krisztina hozzáteszi, hogy míg a korábban a férfiak többet tettek egy kapcsolatért, ma már senkinek sem kell áldozatot hozni vagy elköteleződni, de még csak ígérgetni sem szükséges. Elég jobbra húzni néhány profilt, majd chatelni egy kicsit.
Karosszékből skalpvadászat
– fogalmaz a szakértő, aki szerint a hookup culture (az alkalmi kapcsolatokat előtérbe helyező kapcsolati kultúra) által okozott rengeteg csalódás lehet a randi burnout oka.
Tényleg elegünk van
A bizonytalan kimenetelű online ismerkedés sokak számára terhessé vált: a Guardian azt írja, a Savanta, fiatalokra specializálódott piackutató cég szerint a Z generációsok több mint 90%-a csalódott a társkereső alkalmazásokban. A platformok és a randipartnerek iránt érzett bizalmatlanság olyan mértékűre nőtt, hogy 2021-ben 5%-kal csökkent a világ vezető globális társkereső alkalmazásának számító Tinder felhasználói aktivitása, és az elmúlt években az egyébként Bumble-t is tulajdonló anyavállalat, a Match Group részvényei is rosszabbul teljesítettek a korábbiaknál.
A probléma egyébként messze túlmutat a randiappok világán. Dr. Hevesi Krisztina szerint a Tinder és társai csupán felerősítik az általunk fogyasztott tartalmak hatását.
„A számos lehetőség és a pornó, ami azt hirdeti, hogy a szex bárhol, bármikor izgalmas – legyen szó egy mosodáról, értekezletről vagy masszázsról, esetleg a pizzás fiúról vagy a kertészlegényről éppen –, az idegenek közötti érzelmek nélküli szexet propagálja. Erre a fiataloknak szánt videoklipek is ráerősítenek, amelyek magukban hordozzák a pornóipar attribútumait, például a latexet, pórázt vagy épp pár bilincset, ketrecet, korbácsot, de a lista persze még hosszú. Ezek is arra ösztönöznek, hogy legyél impulzív és engedd el a kontrollt, csak az alkalmi kalandok izgalmasak. A Tinder és a többi rapid randi-alkalmazás pedig lehetővé is teszi ezt, mert valójában kizárólag a látványra irányítják a figyelmet, anélkül, hogy bármit is megtudnánk a másik személyiségéről.”
Dr. Hevesi Krisztina hozzáteszi, hogy ezáltal a szexuális vonzalom sokkal fontosabbá válik a kompatibilitásnál, ami viszont önmagában nem elég egy tartós kapcsolathoz.
Tényleg úgy viselkedünk, mint egy castingon. Csak pár órára találkozunk. Beütjük az elvárt paramétereket és azt is, hogy mennyit vagyunk hajlandóak megtenni érte. Nem is adunk időt egymásnak az ismerkedésre, hanem máris várjuk a következőt. Szinte tárgyakká váltunk, akár egy vásárlási katalógusban.
Lassítsunk, hogy védjük a lelkünket
Nem véletlen, hogy a cikk írójaként éppen a boy sober témáját járom körül. A több mint tíz éves kapcsolatom utáni első szingli évem valóságos gyorstalpaló volt. Volt, aki kihasználta a tapasztalatlanságomat, míg mások éppen a saját tapasztalatlanságuk miatt bántottak meg. Az érzelmi hullámvasút egy év után kisiklott és parkolópályára küldött. Én, aki korábban totálisan értetlenül néztem azokra, akik önkéntes cölibátust fogadtak, úgy éreztem, hogy kész, ennyi volt, tényleg bejöttek édesanyám gyerekkorom óta értem elmondott imái: lassítottam.
@erika_olson_#fyp#fypシ#nyc#nyclife#storytime#boysober#tiktok#haha#millenial#zillenial#genz#forthegirls♬ original sound - erika
Rájöttem, hogy nincs szükségem többé az érzelmileg elérhetetlen emberek által kiváltott gyomorszorító triggerekre, és talán tényleg nem az számomra a megfelelő ember, akinek jelenlétében nem tudok egy értelmes mondatot összetákolni, vagy aki nem közvetíti felém konzisztensen, hogy mit akar, ami miatt összezavarodok, és a huszonnyolc évem alatt magamra szedett toxikus, de legalább ismerős és komfortos kötődési mintákat hazudom szerelemnek. Szóval eldöntöttem, hogy felőlem aztán Pedro Pascal is kopogtathat az ajtómon, én mostantól akkor is csak magamra koncentrálok. Roxie Nafousi, a Manifesztáció című könyv szerint az is egy módja az álmaid bemanifesztálásának, ha nem görcsölsz rá, és elengeded vágyaid tárgyát.
Valami ilyesmit érezhetnek azok a nők is, akik a TikTokon osztották meg a nyilvánossággal saját történetüket #boysober címkével ellátott videóikban. Ezekben a tartalmakban rendre az köszön vissza, hogy a nők többé nem akarják az egyébként is kevés idejüket másokra fordítani. Inkább törlik a randiappokat, hogy a saját fejlődésükön dolgozzanak, és ha egy férfi ennek ellenére is nagyon akarja őket, akkor valóban meg kell ugrania a sztenderdjeiket, mert még egyedül is jobban érzik magukat, mint valakivel, aki csak a bare minimumot nyújtja.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a nők teljesen búcsút mondanak a szexuális életüknek és önkéntes cölibátust fogadnak, viszont csak abban az esetben flörtölnek, vagy fekszenek le valakivel, ha az illető valóban jót tesz a mentális egészségüknek. A boy sober arról szól, hogy felülkerekedünk a hookup culture nyomásán és szingliként önmagunkat helyezzük előtérbe, legyen szó arról, hogy az adott pillanatban egyedüllétre van szükségünk, vagy épp ellenkezőleg, azért szexelünk, mert tényleg szeretnénk.
@justhopinalong This cosmo article is gonna be juicy
♬ original sound - Hope Woodard
„Akkor lesz igazán mámoros és katartikus az együttlét, ha úgymond kiérdemeltük a másikat, amikor vártunk rá és beteljesült, tehát amikor szerelmesek vagyunk. Ma először összefutunk, szexelünk, és ha jó volt, akkor esetleg még találkozunk. Ha tovább tart a viszony, akkor lehet, elhívjuk a másikat enni, és egy bizonyos idő után talán a kezét is megfogjuk. Ez pont az ellentéte annak, ahogy korábban kezdődtek a kapcsolatok. Régen izgulva fogtuk meg a másik kezét, és csak utána csókoltuk meg őt. Először közös programokat szerveztünk, az együttlét pedig később következett, amikor már valamennyire ismertük a másikat. A fordított sorrenddel bizony nem tudunk gazdálkodni, és azért vagyunk csalódottak, mert nem jártuk végig ezeket a lépcsőfokokat, és ebből kifolyólag nem is tudjuk értékelni a másikat, nem tudunk igazán örülni neki” – mondja a szakértő.
Persze ezt csak úgy tudjuk hatékonyan művelni, ha meghúzzuk és be is tartjuk a saját határainkat, a randimentes időszakot pedig tényleg önismereti útként kezeljük. Külső megerősítés nélkül is meg kell találnunk az örömet saját magunkban, miközben olyan dolgokat csinálunk, amelyek elégedettséggel töltenek el minket. Ha viszont nem oltanánk el teljesen a tüzet, csak őrlángra kapcsolnánk, akkor Dr. Hevesi Krisztina szerint érdemes úgy használni a randiappokat, mintha a villamosmegállóban futottunk volna össze a partnerünkkel.
Azaz kezdeményezzünk hétköznapi beszélgetéseket és igyekezzünk minél hamarabb megismerni a másik hangját. Chatelés helyett telefonáljunk, hagyjunk időt az ismerkedésre és ne rögtön a szexszel kezdjük, mert az könnyen csalódáshoz vezet. Egyszóval lassítsunk, mert amíg nem tudjuk, hogy valójában mi a jó nekünk, más sem fog minket boldoggá tenni.