Indul a nyaralás, te pedig már alig várod, hogy tengerparti szuvenírként hazahozz pár kagylót vagy kavicsot. De miért nem olyan jó ötlet ez? Szakértőt kérdeztünk.
Van egy barátom, aki minden utazásomra úgy enged el, hogy neki ne hozzak semmit, csak egyetlen kagylót vagy kavicsot, amit ott szedek majd fel. Én pedig, amikor ott vagyok az úti célomon, állok az óceán- vagy tengerparton vagy akár egy vulkán peremén, és elkezdem keresgélni a tökéletes szuvenírt, mindig észreveszem, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Mások is lelkesen gyűjtögetnek, mintha kifogyhatatlan lenne a tárház.
Persze az egészen biztos, hogy akár egy kavics, akár egy kagylóház egyedibb és kevésbé környezetszennyező, mint egy századik műanyagba csomagolt hűtőmágnes, egy, a város nevével ellátott fallikus sörnyitó vagy egy ízléstelen kulcstartó. A környezetnek viszont azzal sem feltétlenül teszünk jót, ha elvesszük tőle azt, ami egyébként hozzá tartozik.
A kagylók fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában
A kérdés kapcsán Dr. Ősi Attila geológussal, paleontológussal beszélgettem, aki a part- és kőzetalkotó szerepüket emelte ki. Ha ugyanis egy tóparton, folyóparton, tenger- vagy óceánparton beletúrunk az iszapba vagy a homokba, láthatjuk, hol élnek, vagy hová kerülnek az elhalt mészvázas élőlények vázelemei. Ezeket a partokat ugyanis sok esetben végtelen mennyiségű biomerizált vázelem apróra törött maradványai – például héjak, teknők, rágószervek – alkotják.
@oneminmicro Beach sand is a totally different world under the microscope 🔬 🏖#TikTokPartner#LearnOnTikTok#beach#sand#microscope♬ Dont Quit-JP - Cliff Notes
Ilyen vázelem természetesen az a sok-sok látványos kagylóhéj is, amiket látunk a partokon, de a kevésbé mutatós csigaházak is. Sőt, azok a növények is hozzáteszik a maguk részét, amelyek meszet választanak ki, ilyen például a vörösalgák családja. Ezáltal pedig ezek a részecskék mind-mind a tengeri üledékképződés elengedhetetlen részei is. Éppen ezért, ha túl sok kagylót hordanak el a turisták a rendszerből, megváltozhatnak az üledék fizikai jellemzői, ami eróziót is okozhat. (Arról, hogy ez mennyire reális jövőkép, később.)
Elindultunk Szerb Antal Mihálya után – Ilyen egy Utas és holdvilág-túra a 2020-as években
2024.6.8 9:40
De ez még nem minden, hiszen a kagylóknak többféle szerep is jut egy ökoszisztémában. Vegyük mondjuk a remeterákot: ez a sziklás partokon honos állat, amikor kinövi az aktuális „házát”, fogja magát, és keres egy nagyobbat. Ha viszont mi fogjuk, és emlékként magunkkal visszük azt a kagylót, ami pont ideális lett volna a számára, akkor gyakorlatilag megfosztjuk a leendő otthonától – persze ez egy túlzó példa, de szemléltetésre alkalmas.
@theamandaabbott Dont take home shells that animals use for homes and protection 🦀🐚💛 #seashell#seashellsbytheseashore#seashells🐚#hermitcrabshell#hermitcrabshells#shelling#westinphuket#westinsiraybayresort#phuketthailand#traveltok#phuketvacation♬ original sound - Amanda Abbott
A polipok szintén felhasználják a kagylókat, mégpedig arra, hogy azokkal álcázzák magukat, például, ha egy ragadozót szeretnének elkerülni, egyes vízparti madarak pedig előszeretettel építik bele a fészkükbe ezeket a héjakat. Ugyanígy a növények is támaszkodnak a színes, mutatós díszeinkre: a tengeri kagylókra szívesen telepszenek rá a különböző algák és szivacsok.
A szabályozásra is érdemes figyelni
A természet tehát nem feltétlenül örül annak, ha kifosztjuk az „éléskamráját”. De mi a helyzet a helyi kormányzatokkal?
Attila két példát is hozott, amivel kvázi személyes tapasztalata van. Izland szigetén a védett területekről például teljes mértékben tilos bármilyen követ elhozni a helyi szabályozások értelmében. Argentína területéről pedig – ahonnan az egyik kollégája egy ammoniteszt próbált hazavinni, sikertelenül – mint kiderült, még egy apró kőzetszilánkot sem szabad kihozni.
Vannak helyek, ahol nem ennyire szigorúak, de elvárják, hogy a turisták a realitás határain belül maradjanak. Én például gond nélkül elhoztam a floridai Key Westről egy törött kagylóhéjat, de volt, akinek teljesen elvette az eszét a gyönyörű tengerpart: egy texasi nő 2018-ban negyven (!) különleges, queen conch kagylót szedett össze, ami miatt 15 napra börtönbe is zárták.
Mielőtt tehát elutazunk valahová, ahol mindenképpen szeretnénk köveket vagy kagylókat gyűjtögetni, érdemes utánanézni a korlátozásoknak.
A kavicsoknak is megvan a maguk rendeltetése
A kagylók mellett a kövek, kavicsok is értékes részei a természetnek, nem véletlen, hogy Izlandon is szigorúan védik őket. Ezért nem voltam túl boldog idén áprilisban, amikor a Vezúvon nézelődve azt láttam, hogy anyukám vizsgálgat, aztán elrak egy vöröses vulkáni kőzetet, mondván, ha már kimásztunk a hegy tetejére, vigyünk valamilyen emléket. Akkor megpróbáltam meggyőzni, hogy hagyjuk ott és inkább vegyünk valami giccses, csillogó vulkános akármit az ajándékboltban. Most viszont kiderült, hogy nem feltétlenül volt igazam.
Ahogy Attila felvilágosított, a Vezúvot iszonyú mennyiségű – számunkra aligha felfogható, de a miheztartás végett: több köbkilométernyi – bazalt alkotja, aminek az sem különösebben kottyanna meg, ha a turisták akár 50 tonnát elhordanának belőle egy évben. A kérdés inkább elvi: ha egy valaki elhoz, akkor más miért ne hozhatna? És ha ez a helyzet, akkor hol húzzuk meg a mennyiségi határt?
Itt azt is fontos megjegyezni, hogy épp egy vulkánon a kőzetek képesek újra is termelődni – persze abban az esetben, ha a vulkán még aktív (a Vezúv például 1944-ben tört ki utoljára, ami nem is volt annyira régen). Egy kitörés során pedig képes annyi kőzet termelődni, amit a turisták valószínűleg 500 év alatt sem lennének képesek hazahordani.
Mi lenne, ha mindenki elhozna egyet?
Talán ez a leggyakoribb vonatkozó kérdés. A válasz pedig, amit kaptam, meglepett.
Fogunk tehát egy követ vagy egy kagylót, hazavisszük, feltesszük a polcra vagy ráfűzzük valamire és felakasztjuk, esetleg készítünk valami díszt belőle a fürdőszobába. Aztán megöregszünk, elrakjuk valahová, idővel pedig valaki megörökli tőlünk, akinek már nincs szüksége rá – jó, mondjuk szükségünk éppen nekünk sem volt rá első körben –, így fogja, és kidobja. A kidobással pedig idővel visszakerülhet a természet körforgásába. És hogy ez mennyi időbe telik? Nos, geológiai léptékben, a Föld időszámításával körülbelül egy pillanatba.
Diákként szinte ingyen utazhatsz – 7 belföldi úticél, ahová érdemes ellátogatni idén nyáron
2024.6.2 8:59
Ha tehát most a világ összes emberénél összesen körülbelül 500 ezer tonna kagyló van szerte a világon – akár polcokon, akár nyakláncokon vagy dekortárgyakon –, az a földi karbonátgyár szempontjából „nem oszt, nem szoroz”, hogy a szakértőt idézzem.
De egy közelebbi példát is hozhatunk: ha éves szinten pár százezer turista utazik Magyarországról Horvátországba, és az ő 1%-uk elhoz magával egy kagylót, az nem feltétlenül van hatással a bioszférára, illetve az ökoszférára. Szinte összehasonlíthatatlan nagyságrendbeli különbségek vannak ugyanis a világszinten megkötött mészkő mennyisége és az elhozott kagylók száma között.
Így tehát inkább elvi kérdés az, hogy turistaként mennyire szeretnénk belenyúlni a természet körforgásába, mennyire szeretnénk megbolygatni azt, vagy inkább megtisztelnénk azzal, hogy békében hagyjuk.
