Delulu, lucky girl szindróma vagy valami egészen más? A maladaptív álmodozás egy pszichés zavar, aminek komoly következményei is lehetnek, bár egyelőre nem ismerik el önálló mentális zavarként.
Az álmodozás az életünk teljesen természetes és fontos része. Gyerekként kitalált világok hőseiként öltünk sárkányokat, varázsoltunk, úsztunk delfinekkel, felnőttként pedig a szürke hétköznapokból segít kiszakadni, ha elmerülünk egy-egy ártatlan ábrándban.
A TikTokon mindenki delulu, a komor valóság helyett sokan ma már tudatosan választják azt, hogy inkább kicsit elrugaszkodott módon szemlélik a világot. De az álmodozást túlzásba lehet vinni, és káros következményei lehetnek, ha valaki már egyáltalán nem tud leszállni a földre.
Ülsz a buszon, bámulsz ki az ablakon, hazafelé sétálsz, de fejben valahol teljesen máshol jársz, esetleg éppen valakivel beszélgetsz, de időről időre elkalandozik a figyelmed. Mindannyian álmodozunk néha. Sőt, szakértők szerint az álmodozás olyannyira gyakori, hogy az ébren töltött óráink majdnem felét, 47 százalékát álmodozással töltjük. Amikor valaki rendszeresen olyan intenzíven álmodozik, hogy az megzavarja a hétköznapi tevékenységei közben, nem képes ellátni a feladatait és fenntartani a kapcsolatait, maladaptív álmodozásnak nevezzük.
A maladaptív álmodozók elszakadnak a valóságtól, hogy teljesen elmerülhessenek az éber álmukban, és a fejükben valósnak tűnő, kitalált történeteket, párbeszédeket játszhassanak el újra és újra. Az álmodozások szólhatnak az egyén ideális, elképzelt jövőjéről, de azok tartalma lehet akár egy fantasztikus világ, egy teljesen másik élet is. A maladaptív álmodozás egy jellemző megküzdési stratégia, amikor az egyén biztonságosabbnak érzi a belső világát, mint a külvilág eseményeit. A koronavírus-járvány alatt jelentősen megnőtt a maladaptív álmodozók száma.
@chaysembyrd Ive actually gotten better… i think. #maladaptivedaydreaming♬ OH MA GAWD - 𝘮𝘦𝘨𝘢𝘯🍸
A maladaptív álmodozás hatására az illető hosszú perceken keresztül teljesen elszakadhat a körülötte lévő világtól, ami negatívan befolyásolja a kapcsolatait, munkahelyi vagy iskolai teljesítményét, az alvását és a mindennapi életét. A szélsőségesebb maladaptív álmodozók egy nap alatt akár 4,5 órát is képesek az álomvilágukban tölteni. Annyira elmerülnek a belső világukban, hogy egyre nehezebben tudnak a valósághoz kapcsolódni. A külvilág elhanyagolása, a személyközi kapcsolatok lazulása pedig feszültséget okoz az egyénben, amire aztán gyakran még több álmodozás az önkéntelen válasz.
Míg a „normális“ álmodozások általában kellemesek, néha idegesítőek lehetnek. Bár elvonhatják a figyelmünket az aktuális feladatainkról, számos előnnyel járnak: álmodozás közben nem unatkozunk, meg tudunk tervezni közelgő eseményeket, átgondolhatjuk az előttünk álló időszakot, hatására fejlődhet a kreativitásunk. A maladaptív álmodozások lehetnek kellemesek, de ezek az ábrándok nagyobb valószínűséggel tartalmaznak erőszakos, szexuális tartalmú vagy hatalomról, megfigyelésről, balesetekről szóló gondolatokat. A maladaptív álmodozás sajátossága az is, hogy míg a normál álmodozás alapvetően az elménkben zajlik, a maladaptív álmodozást arcmozgások, ismétlődő mozdulatok és verbalizáció is kíséri.
Annak ellenére, hogy a közösségi médiában egyre nagyobb figyelem övezi, a maladaptív álmodozás még nem került bele a mentális zavarok diagnosztikai kézikönyvébe, vagyis egyelőre nem ismerik el önálló mentális zavarként, egyelőre a kialakulásának okairól, valamint a kezeléséről is keveset tudunk.
