Május első hétfőjén a New York-i Metropolitan Múzeum Divat Intézete ismét otthon ad az évente megrendezett Met-gálának. Az idei dresscode-ot a The Garden of Time tematika határozza meg, így számot vetettünk azzal, milyen megvalósításai lehetnek a témának.
Új év, újabb Met-gála, amit – ahogy mindig – idén is a Metropolitan Múzeum Divat Intézetének új megnyitójával egybekötve rendeznek meg. A Sleeping Beauties: Reawakening Fashion címből arra következtethetnénk, hogy Csipkerózsikához és más Disney-hercegnőkhöz illő ruhaköltemények jelennek meg majd a tárlaton, pedig az valójában a múzeum időkapszula-funkciójára, a ruhák megőrzésébe fektetett szakértelemre és az aprólékos munkára reflektál.
Ennek fényében a több mint 33 ezer darabos gyűjtemény legfinomabb, legkülönlegesebb és legnagyobb óvatosságot igénylő darabjait, vagyis a divattörténet Csipkerózsikáit állítják ki tavasszal.
Az idő múlásával a ruhák sokkal érzékenyebbek lesznek az olyan külső tényezőkre, mint a por, a hőmérséklet, a páratartalom vagy a penész. Még az általunk viselt ruhák is könnyen megrongálódhatnak, ha nem törődünk velünk, hát még egy több száz éves estélyi ruha, ami természetes anyagokból készült. A pamut, a lenvászon, a selyem és a gyapjú csak megfelelő körülmények között konzerválható, tehát a nagy műgonddal biztonságba helyezett 16. századi metál szálakkal díszített selyem férfi mellényeket (jerkin) elég ritkán mutatják meg a nagyközönségnek.
A kiállításra visszautaló The Garden of Time tematikát J.G. Ballard azonos című novellája inspirálta, amely Axel grófról és feleségéről szól. Az idilli, 19. századi villában a kifinomult házaspár egyedül él a saját kis utópiájában, erkélyük egy varázslatos kertre néz, ám a békéjüket megzavarja a távolban feltűnő dühös tömeg. A sereg egyre közeledik a villájukhoz, és a gróf, hogy időt nyerjenek, minden nap leszed egy szálat az idő virágaiból. Minden egyes gyönyörű kristályos virággal egyre messzebbre ugranak vissza az időben. Amikor a gróf az utolsó virágot is leszedi, a csőcselék elkerülhetetlenül eléri a villát, elpusztítva a kertet és villát.
A Vogue a fleeting beautyként jellemezte a megcélozható esztétikát, ami szintén elég tágan értelmezhető, tehát megint elég megúszós kivitelezésekre számíthatunk.
Mivel mindig is szerettem magam irreális szcenáriókban elképzelni, így most azon influenszerek és sztárok helyébe helyezkedtem, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy saját kontóra meghívott egy milliárdokat érő cég, mint a TikTok, vagy egy divatház, mint a Chanel. Ugyanis az 50 ezer dolláros jegyet vagy a 300 ezer dolláros asztalokat általában nem a résztvevők fizetik, hanem az általuk képviselt, egyúttal őket meginvitáló márka vagy cég.
Gondolatban a felső tízezer magasságaiba emelkedtem, ahol a levegő oxigéntartalmát kiszorítja a pénz szaga, és nagy átéléssel számot vetettem: hogyan reflektálnék a tematikára, ha felkerülnék Anna Wintour vendéglistájára? Kiváló agytorna, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Virágminta
A legkézenfekvőbb, egyben legkevésbé kreatív kivitelezési lehetőség a virágminta. Az elmúlt évek alapján több mint valószínű, hogy a résztvevők 90 százaléka efféle kreációban fog megjelenni. Természetesen ez is izgalmasabb lehet 3D-s, robosztus virágapplikációkkal, táskát helyettesítő virágcsokorral és akár virágkoszorúval is, amennyiben nem a 2015-ös Coachellát idézi meg.
Archív darabok
Egy-egy archív darabbal még a biztonsági játékos virágmintákat is izgalmasabbá lehet tenni, én azonban egy évekkel, akár több évtizeddel ezelőtti kollekció újragondolását szorgalmazom. Így kapcsolódhat a múlt és a jelen, reflektálva a divat ciklikusságára, a tematika egyik olvasatára.
Moschino
A divatházak archív kollekcióiban is bőven akadnak virágos kreációk. A viselhető virágoskertek etalonja pedig a Moschino 2017-es tavaszi-nyári kollekciója.
Vamp
Ha a novella alapján az időtlenség aspektusából közelítjük meg a dolgot, egy kis csavarral a vámpírszerű esztétika, vagyis vamp is megállhatja a helyét. Itt nem a Temuról rendelhető műanyag fogsorokra és 120 százalékban poliészterből készült fekete köpenyekre gondolok, melyek láttán Lugosi Béla szemét kaparja, miközben forog a sírjában. Popkulturális referenciaként inkább az Interjú a vámpírral, a Halhatatlan szeretők című mozikat, vagy az 1992-es Drakula-filmet használnám.
Múzeumok
Tulajdonképpen az idő igazi kertjeiként is tekinthetünk a múzeumokra, hiszen a kiállított festmények, szobrok és más műtárgyak mind egy-egy kor szellemiségét, eseményeit és hangulatát zárják magukba. Miért ne inspirálhatná az eseménynek otthont adó Metropolitan Múzeum a gálára szánt ruhát? Vagy a firenzei Uffizi? Esetleg egy Louvre-ban kiállított festmény, ami nem a Mona Lisa?
Örökzöld
Nem túl egyértelmű, de nem is túl elrugaszkodó egyenesen a természet kortalanságából inspirálódni. Az időtlenséget és virágokat egyszerre megjelenítő szimbólum az örökzöld.
Khronosz, a megszemélyesített idő
Hogyan lehetne jobban megragadni az időt az idő allegóriáinál? Khronosz – nem összekeverendő Kronosszal, az olümposzi istenek apjával – maga az idő. A görög és római mozaikokon a zodiákus kerekét forgató férfiként ábrázolták, majd a reneszánsz idején kaszával felruházott időatyaként. Képzőművészeti alkotások gyakran szerepelnek nyomatokon – praktikus, hiszen nem kell jogdíjat fizetni –, így adja magát egy, az idő atyját ábrázoló minta.
Charles Frederick Worth
A kiállított darabok egyik legidősebbike egy Charles Frederick Worth estélyi lesz 1877-ből, így akár a tervező munkássága is kiváló inspirációként szolgálhat egy divattörténeti időkapszula (ruha) számára.
Second hand
Az idő kertjének kevésbé művészi, annál kapitalistább, ugyanakkor fenntartható manifesztációja a turkáló. De nem kell feltétlenül Sohóba menni a legjobb használt ruhákért. Imádnivaló lenne, ha a celebek saját anyukájuk, nagymamájuk vagy dédapjuk ruháinak felújított verzióját viselnék.
Történelmi ruhák
Kézenfekvő lenne a letűntnek tűnő korokat megidézni: a 15. századi reneszánszt, a 17. századi barokkot vagy manierizmust, esetleg a 19. század szecesszióját.