Tanárhiány, tüntetéshullámok, Covid – az elmúlt évek megadták a végső kegyelemdöfést a már előtte is az összeomlás jeleit mutató közoktatásnak, a szülők pedig sorra menekítik ki a gyermekeiket az állami intézményekből. Már persze azok, akik megtehetik.
Az elmúlt években kevés fontosabb téma tartotta lázban a közvéleményt a közoktatásnál, amelynek rendszerszintű hibái egyre sűrűbben törnek felszínre. Az aggasztó jelen és még aggasztóbb jövő egyre több embert tol az alternatív oktatás felé. Ezzel azonban van egy óriási gond: nem teheti meg magának mindenki.
Mit hívhatunk Magyarországon elitképzésnek?
A magyar oktatási rendszer működése szerint háromféleképpen biztosítja a kiskapukat azoknak a szülőknek, akik szeretnének és képesek is jobbat vagy többet adni a gyermekeiknek, olyat, amit a jelenlegi körülmények között még csak esélyük sem lenne megkapni. Ennek az egyik útja az általános iskola megválasztása (vagy még ennél is korábban az óvodában), ahol a szülő eldöntheti, hogy a lakóhelyének megfelelően a körzetes, nagyrészt állami fenntartású általános iskolába íratja be a gyermeket, vagy él a szabad iskolaválasztás jogával, és akár egy másik állami fenntartású intézményt, esetleg egyházi-, vagy alapítványi fenntartású, alternatív képzést nyújtó iskolát választ a gyerekének a jobb feltételek miatt.
A Harmadik Hullám: egy iskolai kísérlet a fasizmusról, ami rosszul is végződhetett volna
2024.6.8 10:17
Egy másik kiskaput jelentenek a szerkezetváltó gimnáziumok (hat- vagy nyolcosztályos képzések), amikor negyedik vagy hatodik után a szülőknek lehetősége nyílik arra, hogy megelőzve a nyolcadik osztályban kötelező általános felvételi eljárást, korábban megkezdhessék gyermekeik a gimnáziumi tanulmányokat. A harmadik út pedig az általános felvételi eljárás, ahol nemcsak a képzések szerinti választék sokkal szélesebb, de a fenntartó kínálat is, bár ezek közül csak kevés jelent valódi utat a felsőoktatásba.
A cikkben kizárólag a közoktatás (-ban/ mellett/ helyett) létrejövő elitképzés kerül terítékre, a felsőoktatás elitjellege egy külön anyagot érdemelne és ezért sem az MCC-vel, sem például a Milestone Institute-tal nem foglalkozunk.
Barikád a romok alatt
Azoknak a szülőknek, aki nem szeretnék gyermekeiket vallásos nevelésben részesíteni, és fizetős képzési formát sem választanának (vagy többségében nem tudják megengedni maguknak), azoknak az egyre diszfunkcionálisabb közoktatásban kell keresiük a kerülőutakat. Ahogy korábban szó volt róla, az általános iskolák szintjén a szabad iskolaválasztással a szülőknek lehetősége nyílik az „alsótagozat-kínálat“ piacán válogatni.
Hogyan érdemes ápolni a baráti kapcsolatainkat a középiskola után? – 7 tipp, amivel könnyebb lesz időt szánni egymásra
2024.5.13 18:48
Ennek két gyakori példája van. Az egyik, hogy egy nagyobb településen több megközelíthető általános iskola között kialakul egyfajta hierarchia, a gettóiskoláktól az elitiskolákig, a másik bevett gyakorlata pedig ennek az, amikor egy általános iskolán belül alakul ki a hierarchia, ahol a gettóosztálytól a tagozatos osztályig terjed a skála. Mivel az intézmény köteles az összes, körzetéhez tartozó gyermeket felvenni és hivatalosan nem szűrheti ki a diákokat, ezért itt a (leggyakrabban nyelvi-, zenés- vagy matek-) tagozatos osztályoknál tudják csak szűrni a gyermekeket és a családokat. Ezekbe az osztályokba nemcsak olyan diákok kerülnek, akik megfelelnek az iskolai sztenderdeknek, hanem a legjobb tanárokat és a legjobb minőségű képzést is nekik tartogatják. Kiemelt példák rájuk a felsőoktatási intézmények által fenntartott általános iskolák.
A szerkezetváltó gimnáziumok, vagyis a hat- vagy nyolcosztályos képzést nyújtó intézmények hasonló logika alapján működnek alsó- és középfokon, amik attól válnak elitintézményekké, hogy a bejutást és a felkészítést a szülőknek maguknak kell intézni, mindenféle intézményi segítség nélkül – vagy sokszor kifejezetten ellenszélben. Főleg az elmúlt években, de az előző évtized közepétől biztosan megfigyelhető az a tendencia, hogy a „kisgimibe-jutás” valódi versennyé vált, ahol kizárólag annak van esélye győzni, aki nemcsak minél hamarabb kezdi meg a felkészülést, de a leginkább képes is arra, hogy a megfelelő minőségű és szintű felkészítést biztosítsa a gyermekének. Ezért tehát hiába van egy jó képességű gyermeke a szülőnek, ha ő nem tudja a felvételi folyamatot úgy lebonyolítani, hogy az sikert eredményezzen, nem tudja megtalálni a megfelelő módszertant és nem időzít jól, akkor nem lesz lehetősége a gyermeknek továbbtanulni.Ez a verseny leginkább egyébként a budapesti és agglomerációs régiót illeti, ahol mind az iskolák száma, mind a felvételizni vágyóké messze meghaladja az ország összes többi régióját.
Innentől minden más lesz, és nem sokan örülnek neki: hogyan változik az érettségi és a felvételi 2024-től? – 1. rész
2024.4.30 19:41
De ebben a térségben is kiemelkednek azok a gimnáziumok, amiket a hat- vagy nyolcosztályos képzést nyújtó intézmények közül meglehetősen gyakran emlegetnek elitiskolákként vagy versenyistállóként, bár alapvetően az intézmények az öndefinícióikban nem osztják ezeket a nézeteket és gyakorlataikban is rendkívül eltérőek egymástól.
Ami mindenképpen közös bennük, hogy nagyon magasan húzzák meg a bemeneti pontszámokat és a legterhelhetőbb gyerekeket válogatják ki. Eltérés talán a szemléletben van, mert sok intézmény azzal próbálja meg pozícióban tartani magát, hogy egy folyamatos teljesítménykényszerbe hajszolja a diákokat, ahol sokszor direkt irreális elvárásokat támasztanak velük szemben.
A másik szemlélet pedig, ami a top10-15 iskolát jellemzi leginkább, az ettől teljesen eltérően az, hogy nem kihajszoljuk a gyerekből az utolsó szuflát is, hanem megtanítjuk őket gondolkodni, problémákat megoldani, projekteket végigvinni, ahol nem a magolás a cél, hanem az, hogy a tudás valóban elmélyüljön. Emellett pedig egy rendkívül erős identitásépítés is megjelenik, ami táplálja azt az elittudat-jelleget, hogy ez olyan homogén közeg, ahol a legjobbak vannak, akik a legtöbbre képesek és akik „a legtöbbet érik”. Ezek a gimnáziumok azok, amik az igazi elitképzést jelentik, vagyis, amire a közoktatásban ingyenesen (pontosabban nagyon is nem ingyenes, csak tandíjmentes) elérhető képzések csúcsaként tekintünk.
Homeschooling: nem annyira káros az otthonról tanulás, de közben mégis
2024.3.21 18:48
Ez a két folyamat, vagyis a tudatos általános iskola-választás és a hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumi képzés kiválasztása, tulajdonképpen egy út, ahol a szülők mindent megtesznek azért, hogy gyermekeiknek az állami keretek között a legjobb oktatási alapokat garantálják alsó tagozatban, aztán minél hamarabb a kisgimnáziumi képzésre váltanak, hogy a gyermekeiknek egy olyan közeget biztosíthassanak hosszútávon, amit jelenleg még a legkevésbé érint a közoktatás válsága.
Isten, haza, család, iskola
2010-től kezdődően – hogy stílszerűek legyünk – erőteljes pálfordulás következett a hazai oktatásszervezésben, aminek talán legszignifikánsabb folyamata nem is feltétlen csak az „államtalanítás”, hanem az, hogy az önkormányzati irányításból elképesztő mértékben került át a fenntartás egyházi kezekbe – leginkább a református és katolikus egyházakról beszélve –, ami Európában is példanélküli.
Az egyházi oktatás valójában maga a kiskapu (vagy hát nem, mert egy óriási nagy kapu), és létrejötte ab ovo azzal a céllal magyarázható, hogy bizonyos társadalmi csoportok elkülönülését segítse. Az egyházi iskolák egyik „legnagyobb fegyvere”, hogy szabadon válogathatnak a diákok között, és nem kötelesek minden gyermeket felvenni a körzeti iskolákba, így képesek azokat a leendő diákokat – és implicit módon a családokat – kiválogatni, akikkel ők úgy érzik, hogy a legjobban tudnak együttműködni, és akikkel a legkönnyebb lesz a közös munka. Emiatt az egyházi iskolákban elképesztően alacsony a romák száma is, ami statisztikailag is kimutatható. Ezek közül csak azok a vidéki települések ritka kivételek, ahol állami híján kizárólag egyházi fenntartó lát el köznevelési-közoktatási feladatokat, ott az elkülönítést iskolán belül, osztályonként oldják meg.
Miért élünk gyökeresen máshogy, mint a szüleink, és ez miért nem a mi hibánk? – Elmondjuk, mi a posztadoleszcencia jelensége
2023.10.14 9:03
A másik fegyvere ezeknek az intézményeknek, hogy bár ugyanúgy ingyenesek, mint az állami intézmények, nagyobb büdzsével gazdálkodhatnak még úgy is, hogy mind az állami, mind az egyházi iskolák működését a kormány finanszírozza. De az utóbbiakat sokkal jobb infrastrukturális körülmények jellemzik, – például nem a szülőknek kell megvenni a padot, a táblát, és minden teremben van projektor is – sokkal decentralizáltabb a működés, nem nyomja agyon a tanárokat a bürokrácia, és mivel válogatott közegről beszélünk, a pedagógusok is sokkal szívesebben járnak be tanítani egy olyan közegbe, ahol tanulni vágyó gyerekekkel dolgoznak és nem fegyelmezéssel telnek az órák.
Azonban az egyház nemcsak az általános iskolai szinten van jelen, hanem ugyanúgy a középfokú oktatásban is, a már említett szerkezetváltó gimnáziumok szintjén, különösen a nyolcosztályos képzéseket nyújtó intézmények esetében felülreprezentált az arányuk. Viszont a statisztikák szerint ezekbe az intézményekbe az államiakkal ellentétben könnyebb is bejutni és nem a magas színvonalú oktatás biztosítása az elsődleges – egy-két csúcsintézménytől eltekintve – hanem egy világnézeti keretrendszer fenntartása. Ezért az egyházi intézményekre kiemelten igaz, hogy nem a képzés miatt számítanak elitintézménynek és nem is azért, mert a legjobb képességű gyereket veszik fel (ez abból rajzolódik ki a legjobban a topgimnáziumok közül elvétve akadnak csak egyháziak), hanem sokkal inkább azért, mert az, hogy kit vesznek fel ilyen típusú intézményekbe az attól függ, hogy a családi háttere megfelel-e az egyházak által előre elvártaknak.
Alternatív oktatás van, na de alternatív Magyarország is?
A rendszerváltozás idején nyílt meg a lehetőség arra, hogy az addig erős állami kézben összpontosuló oktatásszervezési gyakorlat után a nem állami fenntartású intézmények is megkezdhessék működésüket. Így a 90-es évektől kezdődően folyamatosan alakultak meg a saját, alternatív pedagógiai programot kidolgozó vagy adaptáló, többségében alapítványi tulajdonban lévő intézmények, ezek közül a legnépszerűbbek és a legismertebbek a Waldorf és a Montessori, amik több telephelyen működnek az ország minden pontján, de a Rogers és az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) is ide tartozik rengeteg más, egytelephelyes intézmény mellett.
Túlélőkalauz egyetemistáknak: Íme 7+1 tanács a felsőoktatáshoz, hogy ne őrülj meg idő előtt
2023.9.18 18:04
Ezeknek az a sajátossága, hogy bár hivatalosan nem szednek tandíjat (pontosabban papíron nem szedhetnek tandíjat), ugyanis akkor nem tarthatnak igényt az állami normatívákra, ezért ezeket általában alapítványi hozzájárulási díjként szokták címkézni, ami tulajdonképpen kiegészíti az államtól kapott működésükhöz szükséges költségeket. A támogatásuk másik feltétele, hogy a NAT kritériumainak is meg kell felelniük, mind az oktatás, mind a kimeneti követelmények szempontjából, így általában ezek az iskolák a NAT-ra alapozva, vagy azt valamilyen úton-módon adaptálva alakítják oktatási programjaikat, ahol a kötelező elemeken és tantárgyakon túl a legtöbb esetben visszaköszönő ars poetica a kreatív, kooperációs és szociális képességek fejlesztése egy demokratikusabb, a frontális gyakorlatokat mellőző szemlélet keretében – nem véletlen, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő vagy speciális nevelési igényű gyerekek szülei tömegesen választják ezeket az iskolákat.
Továbbá az sem elhanyagolható, hogy ezeknek az intézményeknek szintén megvan a joguk ahhoz, hogy a saját szempontrendszerük alapján válogassák ki a nekik megfelelő gyerekeket, például sok helyen a nemek egyenlő arányára és arra is nagyon figyelnek, hogy ne legyenek szélsőségesen nagy eltérések a felvételizők kompetenciái között. A kiscsoportos oktatásnak köszönhetően pedig a légkör is sokkal családiasabb és sokkal több figyelem jut egy-egy gyerekre, ami óriási fegyvertény a leterhelt és kapacitáshiányos állami iskolákkal szemben.
Az elmúlt évek tendenciái azt mutatják, hogy egyre többen menekítik ki a gyermekeiket az állami intézményekből ezekbe az iskolákba, amik az óvodai és általános iskolai mellett gimnáziumi képzést is nyújtanak. Nemcsak azok a szülők, akiknek gyermekei beilleszkedési nehézséggel néznek szembe, hanem azok is, akiknek egyszerűen elege lett a korábbi tapasztalatokból. A hangsúly és ezen iskolák elitjellege három tényezőn alapszik. Egyrészt, bár sok helyen elterjedtek az ilyen intézmények, aki nem a fővárosban, vagy annak vonzáskörzetében áll, sokkal rosszabb esélyekkel indul és kisebb a választási lehetősége is, ami már önmagában egy szelektáló tényező. Másrészt a sokszoros túljelentkezések miatt kérdés, képes-e felmérni a szülő a saját lehetőségeit, tájékozódni a részletes programokról a gyermek igényeihez és képességeihez igazítva, és harmadrészt természetesen az (bár korlátozottan van lehetőség ösztöndíjra), hogy ki tudja-e fizetni a sokszor havi 100-150 ezer forintos díjat, amibe az étkeztetés, a programok és a különórák díja még benne sincsen – vagyis van-e lehetősége akárcsak két gyerek esetén is havonta félmillió forintot költeni az oktatásukra.
Elysium – zárt világ
Az előbbiek mellett azonban az alapítványi vagy egyébként magánkézben lévő iskoláknak is megvan a csúcsa, a „krémek krémje”, amik mellett az a 100-150 ezer forintos díjacska bőven el is törpül. Ezek azok az intézmények, amikre biztosan mindenki kérdés nélkül elitképzésként tud tekinteni. Ilyen például a British International School, az American International School of Budapest, a Britannica International School, a Deutsche Schule Budapest vagy a Budapesti Francia Iskola. Nem meglepő módon ezek mind a fővárosban vannak, de vidéken is találni nagyon hasonló kaliberű iskolákat: ilyen a Szeged International Primary School, International School of Debrecen, a QSI International School of Pápa vagy éppen a Hell rejtőzködni vágyó milliárdosai által alapított miskolci Avalon International School.
A neveket olvasva könnyen kirajzolódik, hogy ezeknek a csúcsintézményeknek a legfontosabb és legfigyelemfelkeltőbb sajátossága, hogy olyan papírral és tudással kecsegtetnek, ami nemzetközi szinten is megállja a helyét, és akkreditációt biztosít a világ top egyetemire. A diákok szinte mindent angolul (vagy az adott nyelven) tanulnak, sőt az iskolák anyanyelvi tanárokat is alkalmaznak. Teljesen függetlenül működnek az állami keretrendszertől, ami azért sem véletlen, mert nagy többségben a Magyarországon élő külföldiek – legyen azok gazdasági vagy politikai szereplők – gyermekeit célozzák meg, akik egy másik országban kezdett tanulmányaikat a hasonló keretrendszer miatt zavartalanul folytathatják itthon, vagy majd később, egy másik országban. De ennek ellenére szép számban fordulnak elő magyar diákok is ezekben az intézményekben.
Azoknak a szülőknek, akik ilyen oktatási környezetet szeretnének a gyermekeiknek biztosítani, viszont alaposan a zsebükbe kell nyúlni – lottónyertesek és holdudvari kiskedvencek előnyben –, ugyanis az éves tandíj 5-7, de sok esetben 10 millió forintos nagyságrendű is lehet. Arról nem is beszélve, hogy ez csak maga a tandíj. Az étkeztetés, az esetleges egyenruhák, az iskolabusz, a különprogramok évi milliós kiadásai mellett szinte kivétel nélkül kell regisztrációs díjat fizetni, ami megint csak többszázezres tétel.
Ezek az iskolák pedig óvodától az érettségiig teljes pályaíveket kínálnak a gyerekeknek, ez idő alatt a szülők oktatásberuházásra 130-150 millió forintot minden különösebb megerőltetés nélkül eltapsolnak, de aggodalomra semmi ok, hiszen ennyi pénzért ezek az iskolák nemcsak nemzetközi szintű végzettséget kínálnak, hanem garantálják a teljes elszakadást is a magyar társadalom valóságából.
