45 évvel ezelőtt történt minden idők legbrutálisabb, tömeges öngyilkossága, ami során több mint 900 ember vesztette életét. Máig nehéz megérteni, hogy hogyan jutottak el a Népek Temploma tagjai a végzetes döntésig, és mi vezetett a megrázó tragédiához.
Jim Jones, a karizmatikus szektaalapító
Jim Jones 1931-ben született, Indiana államban. Jones egy elszegényedő család egyetlen gyermeke volt, a pénzügyi gondokkal küzdő szülők gyakran hagyták egyedül a kis Jimet. Már gyerekként nagyon érdekelték a különböző politikai ideológiák, elméletek. Sokat olvasott a 20. század nagy vezetőiről, Leninről, Mussoliniről, Hitlerről és Churchillről. A politika mellett a vallás és az egyházak is kimondottan érdekelték, sok időt töltött különböző vallások, szokások tanulmányozásával és gyakran járta a helyi temetőt. Apja a Ku Klux Klán tagja volt, így Jim hamar megtapasztalta, hogy mit jelent egy szektához tartozni. Ő maga azonban ellenezte a rasszizmust és nem támogatta apja nézeteit. Jones egyetemi évei alatt erősen érdeklődött a kommunista ideológia iránt, de tanulmányai végéhez közeledve inkább a teológia felé fordult. Az egyetem befejezése után a Sommerset Southside metodista templom lelkésze lett, de nem értett egyet az egyház szabályaival és szigorú keretivel, többek között azzal, hogy az afroamerikaiak nem léphettek be a templomba, így ott hagyta a metodistákat és úgy döntött, hogy megalapítja a saját egyházát. Mindössze 24 éves volt, amikor 1954-ben létrehozta a Népek Temploma (Peoples Temple) nevű új vallási szervezetet.
A mindenkit befogadó Népek Temploma
A Népek Temploma, ahogy sok más új vallási mozgalom azzal a céllal jött létre, hogy a dogmatikus egyházi tanokkal szemben ellenállást tanúsítson, azokat megkérdőjelezze és sajátos felfogás szerint értelmezze újra a bibliai tanokat. A szervezet alapvetően a keresztény tanokat követte, azonban, a 20. század közepén még egyedülálló módon, Jones nagy hangsúlyt fektetett az egyenlőségre, a Népek Temploma származástól, osztálytól, etnikumtól és nemtől függetlenül mindenki számára nyitva állt. Sokakat vonzott az egyház emberközpontúsága és szociális programjai, az ételosztások és a rászorulók szervezett támogatása. Jones karizmatikus vezető volt, meggyőzően érvelt, gyakran szólt a hívekhez. A 60-as évekre a szervezet már 2-3000 tagot számlált, de az egész országban híre ment a szegényeket segítő gyülekezetnek. Jim Jones 1975-ben megkapta a Legkiválóbb Amerikai Egyházatya címet, 1977-ben pedig munkássága miatt neki ítélték a Martin Luther King Jr. Emberbaráti Díjat. Ő azonban egyre inkább szerette volna, hogy a Népek Temploma függetlenedjen az amerikai piacgazdaságtól, elkezdett egy autonóm, önfenntartó zárt közösségről álmodozni.
Jonestown: Az új kezdet
Jones álma egy ideális közösség volt, ahol az emberek békében, szabadságban és egyenlőségben élhetnek. Az addig Californiában működő egyház 1974-ben Guyanába költözött. Jones és a gyülekezet legközelibb tagjai együttesen földet vásároltak a dél-amerikai országban, ahol egy sajátos, autonóm települést hoztak létre. Guyana fővárosa, Georgetown után a Népek Templomának új otthonát Jonestownra keresztelték.
Jones hívei egy új élet reményével érkeztek ide, a vallási vezető azt ígérte, hogy Jonestownban távol lesznek az USA gazdasági és társadalmi feszültségeitől. A gyülekezet tagjai Jonesnak gyógyító erőt és természetfeletti képességeket tulajdonítottak, szentként, emberfelettiként tisztelték őt. A kezdetekben Jones mellett csak nagyjából 50 ember érkezett meg Guyanába, 1978-ban azonban már 1200 lakosa volt Jonestownnak.
Kétségek és egy végzetes látogatás
Miközben a Népek Temploma gyarapodott, egyre több kétség merült fel Jones személye és szektája körül. Aki Jonestownba költözött, nem az ígért földi paradicsomban találta magát, helyette egy teljesen körbekerített, őrtornyokkal védett területen éltek a hívők. A dzsungel, ami otthont adott a városnak, alkalmatlan volt a növénytermesztésre, az élelmiszerhiány szinte állandó problémát okozott, az itt lakók gyakran éheztek. A hívek mind kivették a részüket a város fenntartásához szükséges munkálatokból, azonban a munka kemény és sok volt. Jonestownt tilos volt elhagyni, a lakók nem írhattak leveleket kinn élő rokonaiknak, nem kommunikálhattak a külvilággal, útleveleiket elkobozták és aki szökni próbált, tömlöcbe került.
Jones hangosbemondókon keresztül folyamatosan kommunikált a híveivel, elhitette velük, hogy a külvilág veszélyes az egyház tagjai számára. Jones maga gyakran egy trónon ülve tartott beszédeket, miközben saját magát Jézus Krisztushoz hasonlította. Többször rendeztek öngyilkossági próbákat is, amelyekkel visszaélésekkel, a hívek befolyásával vádolták.
Alice és Freda, egy 19. századi leszbikus pár végzetes szerelmi története
2024.11.17 9:44
Az elzártság ellenére Jonestown híre eljutott a külvilághoz, 1978 november 17-én Leo Ryan kongresszusi képviselő a városba látogatott, hogy kivizsgálja a település állapotát és a hívek jólétét. Bár Jones a látogatásra alaposan felkészítette a lakosokat és begyakoroltatta velük, hogy mit kell mondaniuk és megmutatniuk Ryannek, a gyülekezet néhány tagja titokban szólt a képviselőnek, hogy nem minden a látszat szerint történik és szeretnének távozni vele. Másnap ők Ryannel és csapatával együtt távozhattak Jonestownból. Arra azonban senki nem számított, hogy Jones megbízásából a szekta őrei követik majd a delegációt. Jones emberei a közeli reptéren érték utol a delegációt, ahol meggyilkolták a képviselőt, a vele érkezőket és a távozó gyülekezeti tagokat.
Jones tudta, hogy a gyilkosság Jonestown végét fogja jelenteni, az egyetlen kiutat a már jól begyakorolt, tömeges öngyilkosságban látta. A szekta vezetője felszólítására a Népek Templomának 900 tagja fogyasztotta el az előre bekészített, cianiddal mérgezett üdítőitalokat. A jelenlévő családok tagjai előbb a gyermekeikkel itatták meg a mérget , majd magukkal is végeztek. Az, hogy mennyiben tekinthetők a Jonestownban történetek öngyilkosságnak máig vitatott, mivel a terület határain fegyveres őrök álltak, akik biztosították, hogy senki ne hagyhassa el a várost. A jonestowni mészárlás során összesen 918-an veszítették életüket, köztük 300 gyermek. Csupán 80-an élték túl a tragédiát, a szektavezető Jim Jones főbe lőtte magát.
