Sorra döntögeti a rekordokat a Pokémonra hajazó túlélőjáték, ami már a Nintendo figyelmét is felkeltette – gondoltuk, mi is teszünk egy próbát vele.
Ha pár héttel ezelőtt valaki azt mondja, hogy a jóval korábban és meglehetősen nagy csendben bejelentett Palworld hirtelen minden idők egyik, sőt, lassan kimondhatjuk, hogy legnépszerűbb játéka lesz, valószínűleg teli szájjal kiröhögjük az illetőt. Márpedig jelenleg nagyon úgy fest a dolog: a Steamre és az Xbox Game Passbe is bekerülő szörnygyűjtögetős túlélőjáték naponta duplázta, triplázta meg a felhasználóbázisát. Amikor ezeket a sorokat írom, épp nagyjából másfélmillióan játszanak vele csak a Steamen (tehát az xboxos számok itt még nem is szerepelnek), de napokkal ezelőtt volt, hogy kétmilliónál is többen nyüstölték.
No de mi a fene az a Palworld?
Ahhoz, hogy megpróbáljuk megfejteni a Palworld sikerét, érdemes egy kicsit távolabb lépni és megfigyelni a játékipar jelenlegi állapotát. Míg a gigakiadók és -stúdiók elképesztő pénzeket ölnek reklámokba, addig a kisebb, független cégeknek egyetlen lehetőségük van: ingyen kulcsokkal megszórni a közepesen népszerű streamereket/tartalom-előállítókat, és reménykedni benne, hogy a produktumukkal a kiszemeltek fognak is játszani.
Ha a recept ilyen egyszerű volna, akkor hetente jönnének a Palworldhöz hasonló őrületes sikerek, de persze azért kell nem kevés szerencse és egy úgy-ahogy épkézláb játék, amelyet nem csak katasztrófaturizmusból csekkolnak le páran. A Palworld mindkettővel rendelkezett, így beindult egy öngerjesztő folyamat: a középszerű streamerek hatalmas nézettséget kaszáltak a különleges – bár nem túl egyedi – játékkal. A témára már csak a pénzkereset reményében is rácuppantak a nagyobb volumenű arcok is, akik még több követővel rendelkeztek, és akik szintén ki akarták venni a részüket az őrületből. A láncreakció innentől fogva megállíthatatlanná vált: már nem csak a Twitchen és a YouTube-on, hanem a Steam-barátlistákon is eluralkodott a móka, és sokan döntöttek úgy, hogy ha egy ismerősüknek valami ennyire bejön, tesznek vele egy próbát ők is.
Pokémon puskákkal?
Ha nagyon röviden össze szeretnénk foglalni, miről is szól a játék, amely milliónyi gyerkőcöt és felnőttet, veteránt és kezdő játékost láncol magához, nem intézhetjük el a fentebbi, igen hangzatos, csak éppen a valóságot nem teljesen fedő kijelentéssel. Persze, vannak hasonlóságok a Nintendo kilencvenes években indult őrületéhez képest, elvégre itt is be kell gyűjtenünk egy rakás szörnyet, amelyeket aztán egy ideig a zsebünkben cipelhetünk. De a Palworld sokkal inkább közelebb áll a klasszikus építős-túlélőjátékokhoz, amelyeket sokan a Rusttól, néhányan a Minecraft azon változatától datálnak, ahol már a játékosnak nem volt elég építkeznie, hanem harcolnia és ennie is kellett, ha nem akart elpusztulni.
Bár az alapvetés – miszerint Pokémon-szerű szörnyeket gyűjtünk és belőlük húzunk hasznot – tényleg hajaz a Nintendo klasszikusára, valójában egy jóval zsigeribb és összetettebb műfajt, a már említett túlélőjátékokat kell felemlegetnünk. Ebben a Pocketpair Unreal motor alatt összehozott „csodája” jelenleg erőteljesen közepesen teljesít, a hiányosságait pedig tényleg egész ízléses, bár talán kicsit túl színes látványvilággal, és, miután korai hozzáférésű címről van szó, rengeteg ígérettel fedi el. A Pocketpair szerint minden is lesz, ami népszerűvé teszi ezt a zsánert, legyen szó más játékosok elleni küzdelmekről, úgynevezett „endgame”-ről, amellyel több ezer órára kitolható lesz majd a szórakozás, ha valakinek van ilyesmihez affinitása.
Mi lehet a sorsa?
A Nintendóról és az őt körülvevő cégekről, mint amilyen a Pokémon Company, nehéz nem fajsúlyos versenyzőként gondolni, már ha a saját szellemi termékeik megvédéséről van szó. Nem is olyan régen egy Minecraft-modot daráltak be szőröstül-bőröstül, amelynek alkotói amúgy semmit sem kerestek a dolgon; és jajj azoknak, akik kereskedelmi forgalomban már nem kapható, de sokak számára a gyerekkort szimbolizáló szoftvereket osztanak meg ROM formában. Sőt, a cég gépeire egy rakás, mára már teljesen magára hagyott, kvázi „halott” széria is van, a Nintendo ezeket is annyira védi, hogy előfordult, valaki bíróság elé került pusztán az ingyenes terjesztésükért.
A Palworld ugyan mechanikáiban csak részben hasonlít a Pokémonra, a kis független csapat rengeteg hibát vétett a fejlesztéskor: néhány zsebszörny kísértetiesen hasonlít valamelyik levédetettre, szóval azért korai lenne még az év játékává kinevezni a szoftvert.
Szóval egyelőre él és virul a Palworld, sorra dönti meg a rekordokat, de az még hatalmas kérdés, hogy mi fog történni, amennyiben a Nintendo ügyvédei nekimennek a teamnek, és megpróbálják darabokra szedni. Ahogy természetesen az is ott van a levegőben, hogy a lufi kipukkad: nem egy korai hozzáférésű játék volt, amely nagy sikereket elérve indult „hódító útjára“, hogy aztán az alkotók végül ráunjanak az egészre, vagy valami teljesen másba kezdjenek. A Palworldöt összehozó Pocketpair például már próbálkozott egy hasonló játékkal korábban Craftopia címmel, ami 2020 szeptemberében debütált, és őszintén szólva nem túl sokat fejlődött azóta. Szóval házon belül is előfordult már, hogy kihátráltak egy produktum mögül – ki tudja, ha csökken az őrület, nem jár-e majd így a Pokémon-szerű programjuk is?