Turai Barnabás, a Síkidegvagyok brand alapítója és az ebből kinövő podcast egyik házigazdája saját cikksorozatot indított a Refresher Magyarország oldalán, melyben magáról és a generációt érintő problémákról mesél.
Régi álmom volt, hogy egyszer én is ilyen bakelites arc leszek, és a nappalimban egy vintage holland teakfa sideboardon pihen majd a lemezlejátszóm, amire ránézve minden vendégem rögtön tudni fogja, egy igazi analóg, old school fickó vagyok, akinek nemcsak kritikusan fontos a hangzás, nemcsak tiszteli és érti az igazi zenét, de még makulátlan, világi ízlése is van.
Amikor az IKEA kijött a Swedish House Mafia-val közös audiofil kollekciójával, én is azonnal vásároltam egy lemezlejátszót. Másfél év telt el úgy, hogy a lejátszó erősítő és hangfalak nélkül porosodott a lomtalanításon szerzett csehszlovák ágyneműtartómon, mire egy barátom megelégelte ezt az állapotot, és születésnapomra beszerezte hozzá a szükséges technikát. Boldogan üzemeltem be, majd vásároltam hozzá új hangfalkábeleket, az üzletben az első kérdésem pedig az volt; hogyan tudnám rákötni a Spotifyomat?
Turbulens viszonya van a generációmnak a tulajdonlással. A kényelembe nőttünk bele és önszántunkból írjuk alá a felhasználási feltételeket minden egyes streaming, renting, licensing szolgáltatónál, hiszen a gyorsaság, a végtelenség, a felhő kényelme mindent megér. Még a birtoklás feladását is.
Nekünk gyerekkorunkban VHS hegyeken kellett átmászni a nappaliban, majd DVD tokokban keresgélni, de még tinédzserkoromban is több gigás pendrivemappa-útvesztőkben botorkáltunk az esti filmnézések előtt. Aztán jött a kényelem, a kazettákat kidobtuk és minden a miénk lett, miközben igazából semmi sem a miénk. 2009-ben az egész világ felhördült, amikor az Amazon szó nélkül törölte a Kindle-ökről a már megvásárolt Orwell 1984-eket (elég Freudi...), vagy amikor 2014-ben az Apple szó nélkül rárakta mindenki iTunes-ára a U2 – Songs of Innocence albumát. Nem mondok újat azzal, hogy a streamelt zenék, könyvek, filmek, nem a mieink. A szolgáltató kedvére elveheti, vagy oda is adhatja, ha szeretné. Megszűntünk birtokolni. Tartalmaink digitálisak és kölcsönzöttek, előfizetéses az albérlet, a zokni, a kávékapszula, és lassan prémium subscriptiont kell fizetni a plázák wc-jére is.
Amy Winehouse a modern kor egyik legnehezebben eladható popsztárja, és nem is sikerült eladni a róla készült filmmel
2024.4.14 9:41
A világ az eldobhatóságra rendezkedik be. Miközben minden, ami körülvesz kölcsönzött, lassan halványodik annak a lehetősége is, hogy generációm lakást, házat, autót birtokoljon. A könyörtelen drágulás árnyékában egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy elképzelni se tudja, hogy egyszer annyi pénzt takarít meg, mint nagyszülei, amiből felnőttként tartós javakat vásárol magának.
Ezzel párhuzamosan pedig nő a fogyasztás kultúrája. A lakás drágul, a ruha, meg a sheines műanyag pedig olcsósodik. Ezért a birtoklás ösztöne elkorcsul, ami eldobható és folyamatos fogyasztásra sarkall. Megvenni mindent, de nem birtokolni semmit. A fast fashion és az ugyanolyan túlfogyasztást ösztönző, valamivel zöldebb és gazdaságosabb turkálókultúra, a netről rendelt olcsóműanyagszar, a virális tömegtermékek, Stanley cupok, Adidas Sambák és társaik betöltik azt az űrt, amit a maradandó, értékes és valóban hasznos, de egyben elérhetetlen árú ingóságok és ingatlanok tulajdonlása hagy maga után. Egy egész generáció most döbben rá, hogy lényegében hermetikusan el van zárva a vagyonosodás mindenfajta lehetősége elől, miközben a történelem legrosszabb minőségű, legolcsóbb figyelemelterelő termékeivel van körülvéve, 0-24 bombázva.
@elliot_duprey I’ll keep saying it: just wear your clothes and love them! Live! @Style Girlfriend | men's style #fashiontok#fashiontiktok#eclecticgrandpa#personalstyle#personalstylejourney#mensfashion#oldmoneyoutfits♬ The Creator by Mike Rogers - PianoMarineMike
A Pinterest 2024-es trendjövendölései között szerepel az aesthetic grandpa stílus... A TikTok-divat túlcsordul a coastal grandma, a quiet luxury, az old money, a bookshelf wealth és hasonló hívószavakkal. Újabban divat tehát emulálni a minőséget. Az esztétikus nagypapa stílusát, vagy a gazdagokét, a meggondolt, hosszan hordott, drága holmikat. Egy olyan nagypapát, aki hosszú évek öltözködése, kísérletezése, lassú vásárlása után alakította ki saját stílusát, amit a minőség, az időtállóság, és egyediség jellemez. Számtalan videó ad tippeket arra, hogyan lehet akril és poliészterkevert ruhákkal elhitetni, hogy gyapjú, kasmír van rajtunk.
A Z generációs humor egy létező dolog, és meg is tudjuk fogalmazni, mitől specifikus
2024.4.13 10:19
Divat úgy öltözködni, mintha lenne házunk, yachtunk, Land Roverünk, meg mintha minden ruha, ami rajtunk van egy befektetés lenne. Ha már nem tudok házat venni, legalább invesztálok egy gyapjúkabátba. Nem is lenne gond azzal, ha a fiatalok ingóságokba fektetnék a pénzüket, minőségre és fenntarthatóságra törekednének kicsiben, de ezek a trendek nem erről szólnak. Miközben sokaknak anyagi helyzetük miatt már az is elképzelhetetlen, hogy valóban minőségi holmikat vásároljanak, a legtöbben nem is erre törekednek. Ez a generáció az eldobhatóságra szocializálódott. Fogalmunk sincs, milyen valójában 20-30 évig hordani egy kabátot, cipőt, vagy akár használni egy kulacsot, de nem is akarunk. A birtoklás látszata ugyanis szintén csak egy trendnek látszik, ami hamar elmúlik majd. És akkor megvesszük a legújabb poliamid hülyeséget, amivel elterelik a figyelmünket arról, hogy mindent meg kell venni, de semmit sem szabad birtokolni.
