A Magyar Zene Házában járt az experimetal hiphop-duó, akiknek ez volt az utolsó állomásuk európai turnéjukon. Az Injury Reserve péntek esti bulija több volt, mint egy koncert – mert lényegében két koncert volt.
Az Injury Reserve 2013-ban indult két rapper (Stepa J. Groggs és Ritchie with a T), illetve Parker Corey porducer együttműködésével. Az arizonai rapbanda ekkor jelenttette meg Depth Chart című mixtape-jét, amelyet több, szerzői kiadású lemez követett. Szélesebb közönség akkor találkozhatott velük, amikor 2018-ban közreműködtek a már sikeres rappernek számító Aminé CAMPFIRE című dalában, ezt követően pedig az első kiadó által gondozott lemezük, az önmagukról címezett Injury Reserve album emelte tovább a csapat ismertségét – ezen olyan, az underground interneten slágernek számító dalok voltak, mint a Jawbreaker, vagy a Jailbreak the Tesla, amely az említett Aminé közreműködésével készült. Ez utóbbi mai napig a legnagyobb slágerük.
2020-ban aztán egy szomorú tragédia szakította meg az Injury Reserve felemelkedését: 32 éves korában elhunyt Stepa J. Groggs, és természetes módon a produkció jövője is kérdőjelek közé került. Több mint egy évvel a tragédia után a banda másik rappere, Richie with a T a Huck magazinnak adott interjújában azt mondta Groggs-ról, ha rá gondol, és elképzeli mit szólna hozzá, hogy nélküle folytatnák, el tudna képzelni kétféle reakciót is: „ajánlom, hogy folytassátok ezt a sz*rt“ vagy „fel ne lépjetek a rohadt színpadra nélkülem“ – valószínűleg e kettő közül valamelyik.
A megmaradt tagok végül a folytatás mellett döntöttek, és 2021 szeptemberében kihozták az elmúlt évek egyik legizgalmasabb albumát, a By the Time I Get to Phoenixet. Az Injury Reserve onnantól már teljesen más volt, és ez alatt nem azt értem, hogy nem volt ugyanolyan jó, hanem, hogy tényleg, egy másik banda más zenével. Mivel ketten maradtak, és elvesztették egyik rapperüket, elkezdték sokkal inkább az elektronikus zene irányába tolni a produkciót, kevesebb rappel és több zúzással a tavalyi albumon, amelyet most Budapestre is elhoztak.
Egyet fizet, kettőt (hármat) kap
Kifejezetten kevés hype és halk promó volt az Injury Reserve magyarországi fellépése körül, annak ellenére, hogy az amerikai underground rapzene egyik legnagyobb neve érkezett a Magyar Zene Házába. Maga a helyszínválasztás is érdekes, mert – több emberrel is beszéltük, hogy – nem lehetett tudni előre, hogy ülve nézős performansz lesz-e, vagy rendes, veretős buli, mert a duó zenéje (különösen az utolsó lemez) mindkettőre alkalmas.
Végül lehetett ülni meg állni is, és akár meg is gondolhattad magad közben, hogy melyiket szeretnéd, mert annyira távol voltunk a teltháztól, hogy szabadon lehetett mozogni a térben. Az estét a Body Meat nevű énekes-DJ-producer nyitotta, aki végig kísérte az Injury Reserve-öt európai turnéjukon. A philadelphiai Christopher Taylor projektje afféle glitch pop, nagy, monumentális zajszintikkel, szokatlan ütemképletekkel és R'n'B/emo énekléssel. Olyan típusú zene, amilyet mostanság a szomorú, geek tinédzserek hallgatnak. Izgalmas perfomansz volt, jól szólt, ami nagyban köszönhető a Magyar Zene Házának, de erről később.
Az Injury Reserve bulija kvázi két koncertből állt. Az első részében tulajdonképpen végignyomták a By the Time I Get to Phoenix albumot, ez idő alatt nagy szerepet kapott a füst és a fénytechnika, ugyanis egyszer sem láthattuk a fellépők arcát. A tavalyi album inkább nevezhető egy noise/glitch anyagnak, mintsem hip-hopnak, és ennek megfelelően a koncert első fele nem is hasonlított egy rapbulira. Inkább egy elektronikus zenei fesztiválon éreztük magunkat, ahol hajnali idősávban elmegyünk egy kis színpadhoz veretni vagy szédelegni arra, hogy arc nélküli emberek DJ-znek. Persze, rappelés itt is volt, de Richie with a T nem is szólt a közönséghez, nem próbálta megmozgatni az emberek, a koncertnek ez a fele tényleg működhetett volna ülős, müpás performanszként is.
Miután végigtolták a '21-es albumot, a fények is megváltoztak, szépen lassan kirajzolódtak a rapper és Parker Corey arcai, és szépen lassan megérkeztek a közönséget megmozgató számok is. Richie elkezdett kommunikálni a közönséggel, lent pedig kiformálódott egy moshpit, és az utolsó pár számot végigpogózta a közönség. A zárószám természetesen a Jailbreak The Tesla volt, amelynél aztán tényleg felrobbant a Magyar Zene Háza.
Új koncerthelyszín Budapesten, ahova érdekes zenekarok jöhetnek
Most először voltam a Magyar Zene Házában, és valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a néhány ember közül, akik tegnap eljöttek az Injury Reserve-re. A januárban átadott épületről azt feltételezné az ember, hogy a Müpa konkurenciája lesz, pedig a tegnapi koncert inkább egy underground klubba illett volna, mintsem a messze földön híres, új budapesti zenepalotába. Mégsem bántuk a helyszínt, leginkább az akusztikája miatt.
Persze, szép a Magyar Zene Házának épülete, de egy glitch/noise/rapbulin inkább azzal tudott megfogni a helyszín, hogy mennyire jól szólt. Már a Body Meat szettje alatt feltűnő volt a tér remek akusztikája, és ez ilyen, szintetizátorokkal terhelt zenét hallgatva, mint az előzenekar vagy az Injury Reserve, nagyon nagy áldás tud lenni. Kíváncsi vagyok, milyen további underground, nemzetközileg elismert előadókat tudnak elhozni a Városligetbe, mert a pénteki buli megmutatta, hogy nagy potenciál lehet a Magyar Zene Házában, hogy a fiatalok által is látogatott hely legyen, ha továbbra is ennyire nyitott lesz a hasonló könnyűzenei produkciók felé. Ilyen hangosítási lehetőségek és látványvilág mellett pedig jó koncertélményeket nyújthat majd a jövőben is azok számára, akik szeretik a progresszív zenét.
