Az adventista orvos, John Kellogg a testi-lelki-spirituális tisztaságot az emésztőrendszer karbantartásával kívánta elérni. A maszturbálást pedig különösen veszélyesnek tartotta, nemcsak a társadalmi rendre, hanem az egészségre is.
Bizonyára neked is volt kedvenc gabonapelyhed gyerekkorodban, amit akár még ma is édes nosztalgiával kanalazol, pláne rohanós reggeleken. Ha valamit megtanulhattunk az amerikai tiniromkomokból – azon kívül, hogy minden diák állandóan késésben van – az az, hogy a corn flakes és társai nem hiányozhatnak a terülj-terülj asztalkámról, azt a látszatot keltve, hogy nincs jobb egy tál diabétesznél reggelire. Nos, a Chocapic, a Cheerios és a Cini Minis virágzása előtti évszázadban ezt merőben máshogy gondolta John Harvey Kellogg, aki éppen a "bűnös élvezetek" iránti kísértést akarta csökkenteni találmányával, a kukoricapehellyel.
Sem a zsidó, sem a keresztény közösség nem igazán szorgalmazta az önkielégítést, különösen az Európában nem túl népszerű, szélsőséges keresztény irányzatok hívei. Az amerikai vallásszabadság azonban teret adott az extrémebb hitgyakorlatoknak is, így a hetednapi adventista orvos, John Harvey Kellogg szabadon kúrálhatta a „magány bűnébe eső” betegeit joghurttal és reggelizőpelyhekkel. A Battle Creek Szanatóriumban megfordult Henry Ford, Thomas Edison, Amelia Earhart és William Howard Taft elnök is.
A 2003-ban Hart-Dole-Inouye Szövetségi Központ névre átkeresztelt épület ma is őrzi a krónikus maszturbáló páciensek emlékét, amellett hogy a Védelmi Logisztikai Ügynökségnek és a Légierő Katalógus és Szabványosítási Központnak is otthont ad.
Annak ellenére, hogy világszerte közel 20 millió tagja van, a Hetednapi Adventista Egyház nem tartozik a legismertebb protestáns felekezetek közé. Nevében az adventista kifejezés a Krisztus második eljövetelét váró keresztényre utal, míg a hetednap a bibliai hetedik napot, a szombatot jelenti, amelyet a teremtés emléknapjának, a nyugalom, az imádkozás napjának nyilvánítottak. Tanításaik szerint a Biblia a végső tekintély, ennek értelmében hisznek Isten DNS-től galaxisokig terjedő mindenségteremtő erejében, és hiszik, hogy az emberiség az Isten és a Sátán harcának kereszttüzében áll.
Az önkielégítés patologizálását már az 1730-as Ononia: Avagy az tekintettel az önszennyezés szörnyű bűnére, s annak minden ijesztő következményére (mindkét nem esetében) című francia tanulmány is megalapozta. Innen már csak pár lépés vezetett a fürge ujjak és fáradó alkarok gyógyászati megzabolázásához. Nemcsak erkölcsi véteknek, hanem kezelést igénylő testi-lelki betegségnek ítélték az önkielégítési vágyat, mellyel a protestáns Willie Wonka a gyomron keresztül akarta felvenni a harcot.
Kellogg a Good Health folyóiratban publikálta féltudományos elméleteit a gerjedő genitáliákról, melynek az általa kifejlesztett biológiai életmóddal kívánt megálljt parancsolni, továbbá hangot adott eugenetikai észrevételeinek az ausztrál "nyers teremtményekről" is. Szerinte az őslakosok „szellemi fejlettsége alig haladta meg a nagyobb majmokét”, és „tizenkét év alatti gyermekeik förtelmesen majomszerűek” voltak. Egy orvosi cikkre alapozva állította, hogy a bennszülöttek közt a házasság úgy köttetett, hogy a férfi megütötte nőt, majd kunyhójába vonszolta.
Hozzátenném: Kellogg még így is némileg 'tudományosabb' megközelítést alkalmazott író-szerkesztő elődeinél, akik az „emberi fajt megmentő” fajelméletek helyett a betegségekre fókuszáltak. Ellenezték a stove-pipe (kályhacső) kalapokat – gondolom, a derékfájást és a tisztítási macerát elkerülendő –, mivel az ajtófélfa mindig leverte a viselő fejéről, ellenben támogatták a dús férfi arcszőrzetet, mely megóv a szélsőséges időjárási körülményektől, portól és baktériumoktól. A nőket különösebben nem féltették a hóviharoktól vagy a levegőben terjedő vírusoktól.
Elméletét és isteni életmódtanácsait az 1877-ben megjelent Plain Facts for Old and Young: Embracing the Natural History and Hygiene of Organic Life (Egyszerű tények időseknek és fiataloknak: A szerves élet természetrajza és higiéniája) című könyvében fejtette ki – háromsoros elnevezéssel még a féltudományos antropológiai értekezés is hitelesebbnek hat.
A mentálhigiénés próféta 39 (!) krónikus maszturbációs tünetet sorolt fel, köztük az általános gyengeséget, a fejlődési rendellenességeket, a hangulatingadozást, a szeszélyességet, a szemérmetlenséget, a merészséget, a rossz testtartást, a merev ízületeket, a fűszeres ételek iránti vonzalmat, a pattanásokat (remélem, minden serdülőkorú elvörösödött), a heves szívdobogást és az epilepsziát. Végül arra a következtetésre jutott, hogy „az áldozat szó szerint a önkezével vet véget életének”. Kellogg nemcsak szexuális önmegtartóztatással, hanem – a felekezetben mai napig elterjedt – vegetáriánus étrenddel kívánta orvosolni a szenvedést, emellett sok friss levegőt és (hálószobán kívüli) edzést javasolt.
A teljes testi-lelki tisztaságot a szenvedélyt apasztó steril, natúr (magyarul ízetlen) ételek fogyasztásával kívánta elérni. A második ipari forradalom pörgős évtizedeiben az átlagos amerikai reggeli hideg vagy sült, füstölt, sós, zsíros húsból állt, melyek bizsergetik a nemi szerveket, így kénytelen könnyíteni magán a fogyasztó – legalábbis Kellogg szerint. Az mondjuk nem derül ki, hogy rögtön étkezés után vagy az emésztés beindulásával szabadulnak el az állatias ösztönök. John Kellogg számos növényi alapú terméket fejlesztett ki testvérével, Williammel, köztük a kukoricapelyhet, ezzel a gabonafélék is bekerültek a reggeli repertoárba.
Első próbálkozásuk eredménye a napjainkban aranykorát élő granola volt. Egészségmegőrzőnek titulált, zabpehely-kukoricalisztből készült cukormentes kekszet apró darabokra őröltek, a végeredményt pedig granulának nevezték. Azonban korábban egy másik egészségguru, bizonyos James Caleb Jackson, feltalálta ugyanezen névre keresztelt, kísértetiesen hasonló proto-granuláját. A per elkerülése végett Kellogg granolára változtatta alkotása nevét.
Végül elégedetlenek voltak az eredménnyel, és a búzapehely mellett tették le voksukat, amelyet eredetileg granose-nak neveztek. 1902-ben kukoricából újragyártották az immár corn flakesre keresztelt terméket. William azonban az étkezési reformokon túlmutató ambíciókat dédelgetett, így megvásárolta testvére kukoricapehely-részesedését. A növekvő eladási számok reményében a receptúrát cukorral egészítette ki, és 1906-ban megnyitotta a Battle Creek Toasted Corn Flake Companyt.
Eközben John Harvey folytatta a saját nevével fémjelzett granose forgalmazását, és pert indított testvére ellen vezetéknevük kizárólagos használati jogáért, majd William visszaperelte. Az évekig tartó huzavona végül 1920-ban ért véget, amikor William elnyerte a használati jogot, így immár semmi sem állt a Kellogg’s Corn Flakes útjába.
A 20. századi Schobert Norbi azonban igen drasztikus marketingstratégiában és nevelési módszerekben hitt. Reményei szerint a kukoricapehely alapú tiszta étrend önmagában enyhíti a gyermekek szexuális vágyait, de olyan alternatívákat is javasolt, mint a fiúk ágyfához kötözése, a tinédzserek körülmetélése vagy a fityma összevarrása az erekció megakadályozására. Lányos szülőknek azt javasolta, hogy öntsenek karbolsavat a lányuk csiklójára, ugyanakkor állította, hogy természetesen minden ilyen beavatkozás elkerülhető a hasonlóan effektív Kellogg szuperkajával.
Amerika első wellnessguruja napi másfél liter joghurt fogyasztására biztatta pácienseit – egyik felét a szájon, a másikat a végbélnyíláson keresztül, kettős csapást mérve az erkölcstelen gondolatokra. Egy erre alkalmas beöntőgépet is kreált, mely másodpercek alatt 15 liter vizet tudott átvezetni a beleken. Bár a corn flakes sikerét nem érte el, Kellogg kitartott mellette, napi háromszor is használta találmányát. Szabadalmaztatott továbbá egy hánytató széket is, amely olyan hevesen rázta a betegeket, hogy önkéntelenül is „kiürültek”.
Szokatlan módon itt nem érvényesül gasztrotörténeti kitekintőnkben a „bort iszik, vizet prédikál” klasszikus esete. Ugyan nőtlenséget nem fogadott, de a nászéjszakán nem pecsételték meg a frigyet feleségével. Külön hálószobát tartottak, és negyvenkét örökbefogadott, különböző származású és vallású, gyakran "nemkívánatos" gyermekeket neveltek, részben azért, mert abban hittek, hogy a környezet a biológiai öröklődés felett áll.