A bikinit a története során többnyire rettegés övezte: az egykori közrendet sértő morális fenyegetésből a test szabadságát ünneplő nőjogi jelkép lett, majd a férfiak által alkotott szépségideálok manifesztálódtak a falatnyi textíliában.
A bikini. Van, akinek a tengerparton sütkérezés, akad, akinek a szoli, másoknak az irritálóan fülbemászó 4F Club-sláger sorai jutnak róla eszébe, megint másoknak már a puszta gondolatától görcsbe rándul a gyomra. Mindenkinek megvan róla a maga pozitív vagy negatív véleménye, a látvány tervezőinek és a viselőknek is, ezek pedig sokszor ütik egymást.
A modern kori bikini Louis Réard találmánya, de ahogy azt megszokhattuk, ebben az esetben sem a 20.század embere találta fel a spanyolviaszt. Mielőtt szentségtelen ruhának minősítette a katolikus egyházfő, a rézkorban a szakrális gardrób kelléke volt. Még egy fülledt gondolat sem volt Bridget Bardot cannes-i jelenése, mikor a mai Anatóliában található Çatalhöyük anyaistennőjét hasonló két darabos öltözetben ábrázolták Kr. e. 5600-ban. Sajnos az istennő nem nyilatkoztatta ki a ruha funkcióját, ahogy az ókori rómaiak sem hagytak leírást a szicíliai Villa Romana del Casale 4. századi mozaikján, melyen "fascia pectoralis"-t, erősen bikinire hajazó ruhaneműt viselő sportolónők láthatóak.
„Egyedül utazol? De hát nem félsz?” – Már nem! Mindent a solo travellingről egy gyakorlott utazó szemével
2024.9.29 9:59
Ekkoriban a keblek eltakarására és a jobb tartás érdekében szövetszalagokat használtak, de a képes „bizonyítékok” ellenére korántsem biztos, hogy vízisporthoz is ezt öltötték volna fel. Annak fényében, hogy az első görög olimpiákon a sportolók meztelenül versenyeztek, az őselméletek elég bizonytalan lábakon állnak. Maga a fürdőkultúra az antik Rómában gyökerezik. A bonyolult technikai eljárással működtetett melegvizes fürdőket, melyek maradványai ma is megcsodálhatók a római jog bölcsőjében, nem csak a személyes higiénia megőrzésére, hanem mai szóval élve networkingre is használták.
A köztudatban a középkorról a pestis melegágyaként elhíresült csatornaként is funkcionáló, minden létező testnedvvel és váladékkal öntözött utca képe él. Ez a sztereotípia viszont nem teljesen fedi a valóságot. A 12. században meghonosult az új tisztálkodási rendszer; a férfiak és nők együtt fürödtek nyilvános fürdőházakban, jellemzően hosszú fehér ingben. Ahogy az antik korban, ekkor sem csak a személyes higiéniát szolgálták, továbbra is alkoholgőzös társasági eseményeknek adtak otthont. A szerelmi kicsapongások és szerencsejátékok miatt a fürdőházak hamarosan szemet szúrtak az egyháznak, és a koedukált tereket felszámolták. Az idő előrehaladtával a városi levegő nem csak felszabadíthatott, a kétes tisztaságú ivóvízzel párosítva meg is ölhetett. A pestis és a szifilisz terjedése a 15. század végétől kezdve a vizes szórakozóhelyek bukását is elhozta a demográfiai krízis mellett.
Mit nekünk a 40 fok, ha digitálisan fagyoskodhatunk? – 5 játék, ami lehűthet ebben a nagy hőségben
2024.7.19 10:52
A felvilágosult Európán végre nem csak járványok, hanem reformsorozat is végig söpört. A kiváltságos rétegekben divatba jött a gyógyászati célú fürdőzés, de erkölcsi megfontolásból a nemeket elkülönítették. Az 1687-es év kedvelt női fürdőkosztümje még a hugrabugosok egyenruhájaként is megállná a helyét a Harry Potter világban. A sárga merev vászonból készült, bő ujjas papi talárféleség a morális kódexnek ugyan megfelelt, de a célnak aligha. A nehéz szövetek életveszélyesek lehettek mély vízben. Viselőit könnyen lehúzhatta a víz alá az elnehezült, nedves anyag, így a vízparti kikapcsolódás egy levegővétellel vízi temetésbe csaphatott át. A férfiak ezzel szemben meztelenül fürödtek, majd a 19. század közepétől pamutból készült könnyű, egyrészes fürdőruhát, még lazábban szabályozott helyeken boxeralsó-szerűséget és mellényt viseltek. A nők esetében lassan rövidültek a teljes női testet fedő flanelruhák, de a kor mottója továbbra is az „inkább a halál, mint a bokavillantás” maradt. Ugyan melegen tartotta, de cserében nagy kockázatot kellett vállalni a fürdőzőnek, a szeméremsértés elkerülése végett a fürdőruhaszegélybe gyakran ólomsúlyt varrtak.
Miután az úszás egyre népszerűbb lett, már a 19. század végén megjelentek az első női, mintás alsó-felső szettek hozzá illő harisnyával, de a női versenyúszás csak 1900 után került a köztudatba. A konzervatívabb szellemiség megkövetelte a női úszóktól a versenyek alatt is a szoknya viselést, jelentősen korlátozva ezzel a mozgásszabadságukat.
Az európai és amerikai partokon a strandrendőrök nem csak a rendet, az erkölcsöket is őrizték. A szabálysértés pénzbírságot vagy akár több napos börtönbüntetést is vonhatott maga után. Akadt azonban néhány merész nő, akik tabudöntögető öltözködésükkel támogatták a nőjogi mozgalmat.
Annette Kellermann ausztrál úszónő, a némafilmek első ismert színésznője volt az első nő, aki átúszta a La Manche-csatornát, de ekkora vállalkozásra nem volt alkalmas a fürdőruhának gúnyolt hálóing. 1907-ben egy bostoni strandon a saját maga által tervezett férfi úszódresszben edzett, amikor letartóztatták. Mivel a szigorú szabályok miatt többen is megfulladtak, végül legalizálták az egyrészes fürdőruhákat.
Legénybúcsúk, posztolási kényszer, kötelező látnivalók – Hogyan utazhatunk etikusan úgy, hogy ne legyünk idegesítő turisták?
2024.7.11 16:48
A 1920-as években a liberalizációs és emancipációs folyamatok során egyre elfogadottabbá vált nemcsak a koedukált fürdés, hanem a szinte uniszex trendek is megjelentek. Mindkét nem könnyű pamut trikót és rövidnadrágot viselt, a szoknya eltűnt.
Coco Chanelnek tulajdonítják a napozás divatba hozatalát, ennek közvetlen következményeként egyre jobban égette a vágy a strandolókat, hogy minél többet fedjenek fel testükből. Divatba jöttek a szűk, korabeli fehérneműkhöz hasonló strandruhák, de a köldök továbbra is tabu maradt. Kivételek ekkor is akadtak, Németországban a porosz fuszekli (térd alatt zoknitartóval a lábhoz erősített rövid harisnya) rendelet állt a test felszabadításának útjába.
Innentől kezdve ismerős lehet a forgatókönyv, a második világháború sorsdöntő fordulatot hozott. A nyersanyaghiány a divatipart is gyászosan érintette, így a tervezőknek erősen spórolni kellett a textíliákkal, akár ennek eredményeként is elkönyvelhetjük a bikinit. Louis Réard mérnökből avanzsált divattervezővé, átvette anyja párizsi fehérneműüzletének vezetését, majd jelentkezett a párizsi Molitor uszoda fürdőruhatervező versenyére.
Öt játék, ami felkészíthet minket a világvégére
2024.7.10 19:07
Ennek apropóján pattant ki fejéből a botrányos kétrészes, köldökvillantó, mindössze négy háromszögből álló fürdőruha. Na de honnan jött az isteni szikra? Saint Tropez-ban lett figyelmes arra, hogy a nők felhajtják a fürdőruháikat az egyenletes barnulás érdekében. Korábban egy másik francia dizájner, Jacques Heim tervezett egy merész, "magamutogatásra" buzdító, Atome névre keresztelt darabot, amit a világ legkisebb fürdőruhája szlogennel reklámozott.
Ahogy azt megszokhattuk, megindult a falloszméregető verseny, és Réard megalkotta a csendes-óceáni Bikini-atollon végzett atombomba-kísérletekről elnevezett ruhaneműt. Így már érthető, miért az atombomba robbanóerejével hozták összefüggésbe:
Akár az atombomba, a bikini kicsi és pusztító
Talán a radioaktív asszociáció miatt sem akaródzott egy manöken se viselni a prűdebb tömegek retináját kikezdő fürdőruhát. Végül Micheline Bernardini éjszakai klubtáncosnő vonult be a bikini első viselőjeként a történelembe. A bemutató hatalmas botrányt kavart, a magazinok még az 1950-es években is "elképzelhetetlennek tartották, hogy egy tapintatos és tisztességes lány valaha is ilyesmit viseljen".
A ledér népek így nem lepték el sem a francia, sem az olasz, spanyol és portugál partokat. A katolikus országokban nem léphettek bikiniben nyilvánosság színére a nők, mert a keresztény hitet sértette a női testeken virító Bermuda-háromszög, amiben elvesztek a férfi tekintetek. 1951-ben a Miss World elődjeként megtartott bikiniverseny szintén botrányba fulladt, a svéd győztest, Kiki Hakanssont a pápa nyilvánosan elítélte "bűnös" ruházata miatt.
Azonban a kanosszajárás elmaradt, és Réard üzlete minden felháborodás ellenére szárnyalt, a bemutató után több mint 50 ezer rajongói levelet kapott. Mondjuk azt nem tudni, hogy a felszabadulni vágyó nőktől, vagy a szabad felületektől sokkos állapotba került férfiaktól. Hangzatos reklámjában kijelentette;
Csak az az igazi bikini, amit át lehet húzni a jegygyűrűn.
Hiába kritizálta többek között a Tisztesség Nemzeti Ligája (National Legion of Decency) vallási csoport a bikini képernyőn való mutogatását, az 50-es évek hollywoodi csillagai – köztük Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor és Bridget Bardot – is magukra öltötték a darabot. Az évtizedek alatt az emberek szemét megedzette a mozivászon, és a nyugati társadalmakban elfogadottá, sőt szinte kötelezővé vált bikiniben strandolni. A boldog amerikai békeidőkben, a hatvanas években, a szabadidős sportok felfutásával egyre elfogadottabbá vált a kényelem jegyében, és sok nő az emancipáció szimbólumaként ünnepelte. A növekvő népszerűségnek az Itsy bitsy teenie weenie yellow polka dot bikini című dal is emléket állít.
A popkultúrába beírta magát Ursula Andress ikonikus, fehér színű Bond-lány bikinije, szorosan a nyomában Raquel Welch szőrös bikinijével. Sőt, Leia hercegnő ma már problémás elnevezésű, rabszolgabikinije még a Jóbarátokban is kameózott egyet, Carrie Fischer pedig az emblematikus darabról úgy nyilatkozott: „ilyet fognak hordani a szupermodellek a pokol hetedik tornácán.“
A 90-es évek bikinijei aztán még jobban összezsugorodtak, jellemzően a férfi tervezők, például Karl Lagerfeld képzeletének köszönhetően. Így született meg a mikrokini, ami még több bőrt, és még kevesebb szőrt villantott. A szépségipar ragadt a brazilgyantától, a nők a fájdalomtól, a férfiak a szó szerint látványos bőrfelületektől szisszentek fel, eltérő hangulatban és vérmérséklettel.
Farmer, csípőszoknya és country core – ezek 2024 legmenőbb fesztiváltrendjei
2024.7.6 9:23
Ma már a Balaton-parti lázálom teljes megéléséhez elég egy szál bikini is, ahogy azt megtanulhattuk a magyar popzenéből. Nincs nyár strandolás nélkül – kivéve, ha olyan notórius barnulásfóbiás vagy mint, én –, és szorongás nélkül sem igazi a vakáció. Ellentmondásos társadalmunkban az is magyarázatra szorul, ha nem mered felvenni, mert akkor könnyen megkapod, hogy frigid vagy álszende szűzkurva vagy, de az is, ha a „megfelelő” test hiányában mutogatod magad.
Nem igazán étkezem jól. Imádom a sört, a sült krumplit és a hamburgert, de ha bikinit kell felvennem, akkor előtte három napig csak répát eszem
– mondta Margot Robbie. Igen, az a Margot Robbie, aki az egycsillagos Letterboxd-értékelésekben „rózsaszín acidtripként” emlegetett Barbie-filmben kritizálja a patriarchátust és feminácikat fekete-fehér csíkos fürdőruhában.
A bikinit mindig is rettegés övezte. Az egykori közrendet sértő morális fenyegetésből a test szabadságát ünneplő nőjogi jelkép lett, majd a férfiak által alkotott szépségideálok manifesztálódtak a falatnyi textíliában. Az egykor kényelmet és büszkeséget adó ruhából korunk fűzője lett. Sokan feszengünk benne, igazgatjuk, mert túl szoros, itt-ott bevág, mert pont nem előnyös szögben villantja meg a köldökünket. Ugyanakkor vannak, akik teljes magabiztossággal végiglejtenek benne a kiégett pázsiton a lángosos bódéig, mert teljesen hidegen hagyja őket, hogy a szomszéd nyugágyon hesszelő Isti a fenekét stíröli, a mellette söröző Etelka pedig a narancsbőre miatt ítélkezik. Azt se feledjük el, olyan ember is létezik, aki történetesen éhezi a másik nem elismerő pillantását és figyelmét, és nem kéri ki magának a füttyögést, hanem mosollyal és ringó csípővel nyugtázza, egyszerűen jól néz ki.
Az önbizalom és a szorongás is teljesen jogos, éppen ezért zárásként kihangsúlyoznám:
Lehetsz kicsi, nagy, gömbölyű, ferde, görbe, szeplős, ráncos, feszes, szőrös vagy szőrtelen, a fürdőruhához, akár bikini, tankini vagy szörfruha, mindenkinek joga van. Ha pedig egyszerűen nem vonz a vízparton aszalódás és a pancsolás, a megoldás roppant egyszerű: olyan helyekre látogass el, ami igazán feltölt. Részemről egy koncert messze kenterbe veri a strandolást, és ha valamit 2020 óta minden nap megtanulunk: az életnek nevezett hullámvasút túl kiszámíthatatlan ahhoz, hogy mindig másoknak akarjunk megfelelni.
