Christopher Nolan Oppenheimer című alkotása ismét felveti a régi kérdéseket: kinek is köszönhetjük a modernkor legveszélyesebb tömegpusztító fegyverét?
A világjárvány óta valószínűleg először alakult ki újra tényleges versenyszerű helyzet két filmalkotás között. Ám ki hitte volna, hogy a modernkori történelem egyik legnagyobb fizikusának bármikor is össze kell csapnia Margot Robbie pink plasztikba öntött gumicukorillatú testével? A Barbie és az Oppenheimer különbözősége komikusabb már nem is lehetne. Azonfelül, hogy újra a nosztalgia gyerekkori traumákkal, meg ollózó Barbie-babás játékdélutánokkal kikövezett ösvényén sasszézgatunk, újból beszédtéma tárgyát képezi Julius Robert Oppenheimer amerikai fizikus élettörténete is. A férfié, akit az utókor csak az „atombomba atyja“-ként emleget – bár ez a cím jogosan megillethetne más tudósokat is.
Ahogy azt töriórákon már szépen bebifláztuk, a második világháború kvázi-lezárása 1945. augusztus 6-án jött el, amikor az amerikai légierő atombombát dobott Hirosimára. A japán város nagy része a földdel lett egyenlő, s gyakorlatilag a mai napig nem lehet pontosan tudni, hány halott származik a településre dobott Little Boy (Kisfiú) atombomba pusztításából. A statisztikák alapján minimum 66 ezer ember veszthette életét közvetlenül a robbanás erejétől, és még ugyanennyien az azt követő radioaktív sugárzásban.
A nukleáris energia hadászati alkalmazásával egy új korszak köszöntött be a modernkori hadászat történetébe, s ahogy azt maga Harry S. Truman, az Egyesült Államok 33. elnöke a detonációt követő nyilatkozatában mondta, Amerika teljességében rááll az atombombák tömeges gyártására. Pontosabban két gyártelepen és több kisebb gyárban.
Bár ahogy fentebb említettük, Oppenheimer volt az a kulcsfontosságú személy, akinek nevéhez a későbbiekben a 20. század legjelentőségteljesebb tömegpusztító fegyvere köthető, nyilván nem maradhattak ki ebből a buliból a magyarok sem. No, nem mintha hazánk legillusztrisabb tudósai tudatosan szerettek volna részt venni a nagyhatalmak játszmázásaiban, ám mégis ők voltak azok, akik nem csupán elindították, de tökélyre fejlesztették a maghasadáson és láncreakción alapuló bombák mechanizmusát. Nevük ismerős lehet, fixen tarthattál valamelyikükről előadást fizikaórán kisötösért: Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő.
Bombasztikus triász
Akárcsak a 20. század legnagyobb koponyái, a fentebb említett úriemberek is emigráns kutatók voltak. Nyilván sokkal funabb a kaliforniai naplementét csodálva élvezni a földből kikapart gesztenyénket (azonfelül, hogy így a munkahelyünkhöz is közelebb vagyunk), de már tanulmányaikat is jórészt idegenben végezték. Például Wigner a Berlini Műszaki Főiskolán, Teller a Lipcsei Egyetemen (is), Szilárd pedig a Berlini Egyetemen, ahol többek között Albert Einstein bűvkörébe került. Leó egyébként olyan szoros kapcsolatot ápolt Einsteinnel, hogy 1925 és 1933 között több mint harminc szabadalmat nyújtott be, közülük nyolcat a német tudóssal közösen. Ilyen volt például a részecskegyorsító, az elektronmikroszkóp, vagy egy újtípusú hűtőszekrény, aminek elvén keresztül hűtik a modern atomerőművek tenyésztőreaktorait.
Wigner szintén atomi szinten dobbantott igazán nagyot. 1963-ban fizikai Nobel-díjjal tüntették ki munkásságát „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért“, Teller pedig olyan szinten megalapozta a hadászati irányokat, hogy ha nem is az atombomba atyjaként emlékszik rá az utókor, mégis megkapta a „hidrogénbomba atyja“ állandó jelzőt.
Mennyire magyar az atombomba?
A magyar fizikusbajnokok akkor kerültek igencsak a politikai színtér reflektorfényébe, amikor 1939-ben Szilárd és Wigner, majd később Szilárd és Teller fogta magát, és látogatást tettek Albert Einsteinnél, akit arra kértek, hogy írjon levelet az akkori amerikai elnöknek, Franklin D. Rooseveltnek. Magát a levéltervezetet Szilárd fogalmazta meg Wignerrel együtt, de Einstein közbenjárása nélkül, aki már akkor is a fizikavilág szupersztárja volt senki nem vette volna komolyan figyelmeztetésüket: a nácik atombombát készítenek. Állítólag amikor a tudósok felhívták a német professzor figyelmét a maghasadás katonai célú felhasználására, Einstein csak annyit mondott: „Daran habe ich gar nicht gedacht“ (Erre nem is gondoltam).
Így lesz emlékezetes a profilod a randioldalakon a tudomány szerint
2024.7.16 18:50
A verseny elképesztően nagy volt, hiszen ahogy azt később Hirosima és Nagaszaki bombázásánál is láttuk, az atombomba mindent felülíró lap volt ebben a hatalmas játékban. Ha náci Németország egy hasonló fegyverrel lett volna képes háborút indítani, a világ, melyet most ismerünk, szinte valószínű, hogy nem létezne.
Két vizit után az alábbi szöveg született, melyet az utókor csak Einstein-Szilárd-levélként emleget:
E. Fermi és L. Szilárd utóbbi idők folyamán végzett munkájának kéziratban hozzám eljuttatott eredményei arra következtetnek, hogy az urán a közeljövőben fontos új energiaforrássá válhat. Az eredményekből következtetve ezek éberségre és nagy gyors beavatkozásra inti kormányzatunkat. Kötelességemnek érzem tehát, hogy figyelmét felhívjam a következő tényekre és javaslatokra.
Az utóbbi négy hónap alatt – mind a franciaországi Joliot, mind az amerikai Fermi és Szilárd munkáinak eredményéből következtetve – valószínűvé vált nagy mennyiségű uránban láncreakció létrehozása, ami hatalmas energia és nagyszámú, rádiumhoz hasonló (radioaktív) atom képződéséhez vezet. Szinte biztosnak látszik, hogy ez a valószínűség a közeljövőben valósággá fog válni.
Ennek az új jelenségnek az ismerete olyan bomba előállításához is vezet és – bár nem biztos – lehetséges, hogy igen nagyerejű, új típusú bomba is létrehozható általa. Ha egyetlen ilyen bombát egy hajó egy kikötőbe szállítana és az ott felrobbanna, az az ottani teljes hajóállománnyal együtt a kikötő környékét is teljesen elpusztítaná. Lehetséges, hogy egy ilyen bomba túlságosan súlyos lenne repülőgéppel való szállításra.
Az Egyesült Államok területén gyenge minőségű uránérc is csak kis mennyiségben található. Jó minőségű érc Kanadában és a volt (már bekebelezett) Csehszlovákiában elérhető, de a világ legjelentősebb állománya Belga Kongóban van napjainkban.
Ennek a helyzetnek az ismeretében kívánatos lenne, hogy az állami adminisztráció állandó bizottságot létesítsen az USA-ban dolgozó fizikusokból, akik a láncreakciókat kutatják. Ennek a bizottságnak a létrehozására alkalmas megoldás lehetne egy ön által kiválasztott, nem-hivatalos megbízással működő személy kinevezése, akinek feladata a következőkből állhatna:
a) lépjen kapcsolatba a kormány különböző részeivel (minisztériumaival), hogy őket a kutatás további szakaszairól értesítse, javaslatokat továbbítson a kormány általi intézkedésekre, különös tekintettel az uránérccel való ellátás biztosítására az Egyesült Államok számára;
b) gyorsítsa a kutatómunkát, ha szükséges, egy a jelenleg egyetemi laboratóriumok korlátolt anyagi alapjainál hatásosabb anyagi alap megteremtésével, olyan magánegyénekkel való kapcsolatai útján, akik hajlandók az ügyet támogatni, és talán a megfelelő berendezésekkel rendelkező ipari magánlaboratóriumok együttműködésének biztosításával is.
Tudomásom szerint a németek az általuk bekebelezett Csehszlovákiából az uránérc kivitelét azonnal megszüntették. Az, hogy ez ilyen gyors intézkedés volt, könnyen érthető annak tudatában, hogy von Weizsäcker német államminiszter fia tagja a berlini Kaiser Wilhelm Intézetnek (Kaiser-Wilhelm-Institut), ahol jelenleg (a németek) az amerikai kísérleteket másolják.
Üdvözlettel,
Albert Einstein
Bár magát a levelet 1939. augusztus 2-án finalizálták, Roosevelt elnök csupán október 11-én kapta kézhez, mely azt eredményezte, hogy a politikus azonnal fel is állította az Uránium Bizottságot. A későbbiekben ez a bizottság indította el az atomenergia-programot, ismertebb nevén a Manhattan-tervet.
A bizottságban helyet kapott maga Szilárd Leó is, aki Enrico Fermi olasz kutatóval közösen megtervezte a világ első nukleáris reaktorát. Szilárd elsődleges feladata az volt, hogy rájöjjön kollegájával, hogy a maghasadás során a neutronok miért csupán a könnyű uránt, az U235-öt hasítják szét. Ekkor jöttek rá, hogy a láncreakció fenntartásához, mely alatt hatalmas mennyiségű energia szabadul fel, grafitot kell használni, ami így lelassítja a folyamatot.
A Manhattanben dolgozott még Teller Ede is, kinek később a hidrogénbombát (H-bomb) is köszönhetjük. A hidrogénbomba gyakorlatilag olyan, mint egy „sima“ atombomba, csak minden szempontból nagyobb kaliberű a pusztítás is, a dizájn is. Ezenfelül a működési elve is némiképp más. Wigner a Manhattan során az urániumot fegyverminőségű plutóniummá alakító nukleáris reaktorok tervezéséért felelős csoportot vezette. A triumvirátust pedig még Neumann János is kiegészítette matematikai oldalon, aki precíz számításokat hajtott végre a fejlesztés során.
@simplehistory_ Follow for more #russia#nuke#history♬ son original - Simple History
Nehéz megmondani, hogy gyakorlatilag kinek is jutott először eszébe a világon maga az atombomba ötlete, hiszen a fentebbiekből is kiolvashatjuk, hogy ez egy hosszú és fáradtságos folyamat része volt. Szilárd Leó aggódni kezdett, majd Wigner és Teller is. Jött Einstein, ő is nagy aggodalmakba esett, majd maga az amerikai elnök is. Felkérték Oppenheimert, aki egyszerre aggódott és bizottságot vezetett, és egy csomó munka, számítás és – nyilván – aggodalom végén megszületett az első atombomba. Nem szeretnénk elbagatelizálni az események komolyságát. A magyarok erőteljesen hozzájárultak a globális nukleáris kutatások eredményeihez és gyakorlatilag a pillanat hirtelenségében találták magukat a világpolitika közepén. A későbbiekben egyébként kutatóink többé-kevésbé elhatárolódtak a nukleáris energia militáris használatától, hiába is fáradoztak az ügy érdekében megannyi évet az észak-amerikai sivatagokban. Bár Teller nagyon végig szerette volna vinni a hidrogénbomba terveit.
Most akkor mi legyen az atommal?
Az atombombák negatív hatásával kapcsolatban is Szilárd volt a leghangosabb. Miután a náci Németország 1945 májusában megadta magát, azon kezdett el gondolkodni, hogy egyáltalán van-e értelme atomfegyvert tartani bolygónkon egy hosszú és véres világháború vége felé. Gondolatai egy petícióban (Szilárd-petíció) összpontosultak, melyet hetven tudós szignózott, és mellyel arra kérték Truman elnököt, hogy ne vesse be az atombombákat Japán ellen. Ezek az erőfeszítések sikertelennek bizonyultak, de Szilárd mégis fontosnak tartotta, hogy a bombával szembeni ellenállás beszédtémává váljon: biztonságosabb vagy veszélyesebb hely lesz a Föld nukleáris hadászati eszközökkel?
@kiryshkka.new КАК ДУМАЕТЕ КАКАЯ ЗДЕСЬ МОЩНОСТЬ? 💥😳☣️ #explosion#взрыв#огонь#графика#graphics#fire♬ оригинальный звук - 💥 ⚡ DEIDARA (Explosions) ⚡💥
A nukleáris fegyverekkel szembeni új ellenszenve ellenére Szilárd egyébként látott békés felhasználási lehetőségeket is az atombombákban. Egyszer például arról az őrültnek tűnő lehetőségről beszélt, hogy nukleáris robbanásokkal visszafelé lehetne folyókat indítani Észak-Szibériában és Észak-Kanadában. Ahelyett, hogy északi irányba haladna ki a Jeges-tengerbe, a víz dél felé áramlana, és öntözné Közép-Ázsia és Közép-Kanada hatalmas pusztaságait. Az éghajlat megváltozna, lehetővé téve, hogy a pálmafáktól a datolyáig mindenféle növény megéljen ezekben a korábban kopár régiókban.
Öt játék, ami felkészíthet minket a világvégére
2024.7.10 19:07
Szóval lényegében nem tudni pontosan, hogy Szilárd mit is akart, ám miután a szovjetek felrobbantották az első atombombájukat, újabb verseny indult el: ezúttal a hidrogénbombák kifejlesztéséért. A magyar tudós azonnal tervező asztal mögé ült, Tellerrel egyetemben, mert valahogy úgy voltak vele, hogy a világ biztonságosabb hely lenne, ha olyan hidrogénbombákat fejleszthetnénk ki, amelyek a lehető legszörnyűbbek, mert ez így bárkit elriasztana a használatuktól.
Atom jelen, atom legek
Jelenleg a világon kilenc ország rendelkezik atomfegyverekkel: az Egyesül Államok, Oroszország, Kína, az Egyesült Királyság, Franciaország, India, Pakisztán, Izrael és Észak-Korea. Oroszország rendelkezik a legtöbb nukleáris fegyverrel, megközelítőleg majdnem 6000 robbanófejjel. Őket követi az USA körülbelül 5500 fejjel, a dobogó harmadik fokán pedig Kína áll 350 darabbal.
A világ legnagyobb atombombáját egyébként a szovjetek robbantották 1961. október 30-án Novaja Zemlján, a 50 Mt hatóerejű Cár-bombát, mely 3333-szor volt erősebb, mint a Hiroshimát elpusztító Little Boy. A detonáció akkora erejű volt, hogy azt több ezer kilométerrel távolabb is érezni lehetett: Norvégiában, Svédországban és Finnországban sorban törtek be ablakok, a gombafelhő több mint 14 kilométer magasra emelkedett fel, a lökéshullám pedig háromszor kerülte meg a Földet. Magyar viszonylatban: ha Budapestre dobnánk le egy ilyen bombát, Dunaújvárostól Balassagyarmatig mindent elpusztítana a készülék (ez összesen egy 126 kilométeres átmérőjű kör).
És egy kis fun fact a végére: sokan úgy gondolják, nem véletlen, hogy minden Z-generációs kedvenc gyerekkori hőse, Spongyabob pont Bikinifenéken lakik. Hiszen köztudott, hogy az USA 1946 és 1958 között számos nukleáris tesztet folytatott a csendes-óceáni Bikini-atoll területén. Sokan úgy vélik, hogy az atoll körüli sugárzásra reflektál a tény, hogy a mesebeli tengeri állatok életre keltek.
@_x9__ champignon nucléaire causé par l'explosion Baker (25 juillet 1946) sur l'atoll de Bikini.#mexique#allemagne#hydrogenbomb#crush#tnt#bigbom#usa#russia#ukraine#underwater#🇺🇲#🇷🇺#🇺🇦#🇲🇽#🇩🇪#☢️#💥#💣#🚀♬ original sound - James
Egyébként ha szívesen megnéznéd, hogy bizonyos atombombák mekkora hatósugárral rombolnak, ajánljuk a Nukemap oldalát, ahol akár azt is megnézheted, otthonod biztonságban van-e.
