Az elmúlt években elképesztően nagy figyelmet kaptak azok az anyukák és apukák, akik direkt-indirekt testképzavarossá tették gyermekeiket.
Vitathatatlan, ha a közösségi médiára gondolunk, általában az internet negatív aspektusai jutnak eszünkbe, mint a cyberbullying, a folyamatos elérhetőség érzete, az álhírek tömkelege és a reklámok, melyeket a különböző platformok úgy tolják arcunkba, ahogy azt nem szégyellik. Ám mégsem lehetne azt mondani, hogy a metatér teljességében hasztalan, és talán a legnagyobb pozitívum, ami mindenképpen a közösségi médiás site-ok mellett szól, az a tény, hogy bárkivel megoszthatjuk élettörténetünket.
Ezek az internetes vallomások sokszor inkább kéretlen túlprojektálásnak, netán panaszkodásnak tűnhetnek, azonban az esetek többsége mégis azt bizonyítja, hogy edukatív célt szolgálnak. És milyen egyszerűen is működik: fogod a telefonod, elmondod egy TikTok-videóban bánatod, és a hatalmas közösségi lefedés miatt igen gyorsan sorstársakra találhatsz. Például az evészavarral kapcsolatban. Így született meg az almond mom, azaz a mandulaanyák kifejezés is, ami végre pellengérre állította azokat a szülőket, akik egy életre testképzavarba taszították gyermekeiket.
Csonthéjas édesanyák
A kifejezés olyan édesanyákat jelöl, akik rendkívül káros, abuzív és kakomorfób (az elhízott emberektől való félelem) étkezési tanácsaikkal próbálják gyermekeiket egy társadalmilag elfogadható testképbe nyomorítani. Azaz: ha csupán mandulán élsz, nem hízol meg, s ezért fognak szeretni az emberek.
@hotgirlseurope Replying to @trinityc0le #gigihadid#yolandahadid#bodypositivity#awareness#fakebody♬ Short Piano Sound Logo_Jingle 3 seconds(813054) - harryfaoki
Az anyuka utána próbálta némiképp megvédeni magát az őt ért kritikákkal szemben, ám miután a későbbiekben is voltak igen érdekes megjegyzései lánya testével kapcsolatban, miszerint Gigi születésnapján „egy este bűnözhet“, de mindenképpen köteles visszatérnie a szigorú étrendjéhez. Ezenfelül állítólag Gigi igen ígéretes röplabdajátékosnak, nővére, Bella pedig remek lovasnak bizonyult, ám Yolanda meg volt győződve, hogy a túl sok sport férfiassá teszi lányai testét, így inkább lebeszélte őket a folyamatos mozgásról. A nő ezzel egy életre magára égette a mandulaanyuka címet.
Generációs traumák, generációs képek
Igen, igen, megint ugyanaz a nóta: egyszer valakit megnyomorítottak egy adott társadalom utólag betegnek gondolt nézetivel, és ezeket a sérelmeket azóta apáról fiúra, anyáról lányra passzolgatja.
A mandulaanyák azzal érik el csonthéjas mivoltjuk kifejlettségét, hogy végleg megragadnak a toxikus diétakultúra folyamatosan változó trendjeiben. Tudjátok, a 2000-es években mindenki tolta a léböjtkúrát, aztán jött a popcorndiéta, végleg kispadra ültettük a kenyeret, majd tisztára mostuk nevét, intermittent fasting (a nap vagy egy hét bizonyos időszakaiban egyáltalán nem eszel), ketogén diéta (zsírközpontú), majd végül az utóbbi években mindenki a C9 fantázianevű, piszok drága fogyókúrás csomagot tolta, ami gyakorlatilag egy fizetett éheztetés.
Ők vakon hisznek ezekben a divatosnak számító diétás eszközökben az álomalak érdekében, miközben vajmi kevéssé néznek utána hatékonyságuknak.
De nem csupán a társadalmi információs bőség miatt csúszhat bele valaki a későbbi abuzálásba, hanem az esetek többségében az adott illetőnek is hasonló mondatokkal, gondolatokkal kellett felnőnie: „Nem vagy éhes, csak unatkozol“, „Látom, jól meghíztál“, „Eleget ettél“, „Túl keveset mozogsz“, „Este hat után nem ehetsz már“, stb. A kígyó a saját farkába harap. Mindezekkel összességében a mandulaanya-jelenség a modern, de kollektív és internalizált kakomorfóbiából ered.
Az adott szülő a saját félelmeit vetíti ki a gyerekeire, és ezzel arra tanítja őket, hogy ő mint szülő csak akkor fogadja el őket, ha külsejük, súlyuk számára, azaz a mindenkori társadalmi konszenzusnak megfelel.
Amúgy a toxikus mandulaanyaság gyökerét évszázadokkal korábban kell keresni, ha gyomlálnánk. A krónikusnak is nevezhető élelmiszerhiány és az alultápláltság a történelem hajnalától fogva az emberiség egyik legnagyobb csapása, az elhízás jelenlegi világméretű problémáját, amelyet ma már közegészségügyi válságként ismernek el a szakértők, pedig alig néhány évtizedes társadalmi feladatnak értelmezhetünk. Az élelmiszerellátás mai formái a 18. században kezdtek megjelenni, így a közegészségügy és a különböző ételek mennyiségének, minőségének és változatosságának javulása elsőként a hosszú élettartam és a testméret növekedésében volt észlelhető. Bár azóta volt két világháborúnk, járványok és éhínségek pusztították bolygónk különböző régióit, mégis kezdett megjelenni a könnyen hozzáférhető élelmiszerek túlkínálata, ami a fizikai aktivitás csökkenésével párosulva az elhízás gyakoriságát magyarázza.
Az élelmiszerhiány a történelem jelentős részében, a felsőbb társadalmi rétegek soha ki nem ürülő pénzes zsákja azt a felfogást eredményezte, hogy testesebbnek, kövérnek lenni, sokat enni jó, ez pedig azonnal modifikálta az aktuális szépségideált is. A kövérség mint nem kívánatos testalkat csupán a 19. század második felében jelent meg, és a 20. században kezdte az orvoslás kapcsolatot találni az elhízás és az egészség romlása között.
Énigenlés: 1, mandulaanya: 0
Először is tisztázzunk valamit: akármennyire is ellentmondásosnak tűnhet, de teljesen okés egyszerre haragudnunk saját anyukánkra és empátiát érezni feléje. Az érzelmeink – függetlenül attól, hogy mennyire összetettek vagy negatívak – nem tesznek minket rossz emberekké, és nem is érvénytelenek. Viszont jobb, ha előbb, mint utóbb, de megértjük, honnan is jön az adott mandulaanya abúzusa. Végső soron, bár a megjegyzései a legtöbb esetben tényleg bántók, valószínűleg nem akar tényleg bántani minket. Legalábbis leszámítva a nagyon kiugró, extrém eseteket. Ők maguk azt hiszik, hogy így védhetnek meg minket az általuk bajnak vélt bajtól, anélkül, hogy felismernék, ők a baj.
Ám jogos a kérdés, mit is tehetünk a mandulaanyák okozta károk mérsékléséért. Ehhez adnánk most pár tippet:
- kommunikáció – ezzel sem árulunk el semmilyen újat, hogy mekkora ereje is van a transzparens kommunikációnak. Bár fiatalon igen nehéz egy fafejű felnőttet meggyőzni a saját igazunkról, észérvekkel a logika írmagját mégis el lehet vetni. Szembesítsük anyukánkat, mit is tesznek gyermekével megjegyzései, s hogy milyen sokáig tart ezt a traumát feldolgozni. Részéről az önvédelem garantált, ám ebben az esetben nem szabad engednünk a gaslightingnak.
- terápia – ismét egy nesze semmi fogd meg jól tanács, de soha nem lehet eléggé hangsúlyozni fontosságát. A testdiszmórfia, testképzavar örökre megnyomoríthatja életünket, soha nem lehetünk elég magabiztosak, és beteges víziók kapcsolódhatnak az egészséges test fogalmához. Ebben mindenképpen segítségünkre lehet egy szakember.
- gondold át kapcsolatodat az étellel – a táplálkozással való viszonyunkat nagyon nehéz átállítani fejben, főleg egy olyan társadalomban, mely csak kalóriákban képes gondolkozni. Ám mégis fontos szem előtt tartani szervezetünk igényeit. Magyarán: ha éhes vagy, egyél. Az éhség egy jelzés testedtől, hogy valamire szüksége van. És bizony, ha az egy jó nagy gombóc fagyi a kedvenc cukrászdából, nem kell kifogásokat keresni, hogy nyalj egyet.
- gondold át kapcsolatodat a sporttal – a 21. századi ember gyakorta gondolja, hogy sportolni csak azért jó, vagyis azért kell, mert ezzel érhetjük el a kívánt ruhaméretet. Nem, sportolni azért kell, mert hozzájárul az egészséges test működéséhez. Karbantartja szervezetünket és vitathatatlanul pozitív hatást gyakorol mentális egészségünkre is.
