A gaming világában lassan szállóigévé vált az „ez nehezebb, mint a Dark Souls” kijelentés, de melyek azok a címek, amelyek a legnagyobb kihívást jelentik?
A videójátékokkal általában azért játszunk, hogy kikapcsolódjunk. Egy hosszú munkanap vagy iskolában töltött órák után hazaérve csak leülünk a számítógép vagy a konzol elé, és elfelejtjük a való világ problémáit.
Vannak olyan játékok, amik azonban kevésbé nyújtanak pihenést. Lehet, hogy nem direkt akarnak olyan kihívást adni, amit nagyon nehéz leküzdeni, de még is így alakul – vagy lehet, hogy célzottan próbálnak megcsinálhatatlanok lenni. Egy biztos, a „hardmode” játékoknak már lassan saját szubkultúrája alakult ki és vannak olyan címek, amik a leghíresebb ilyen játékok nevével határozzák meg magukat. Most pedig elhoztuk nektek azokat a videójátékokat, amiket a legnehezebbnek tartunk!
Dark Souls-széria
Természetesen muszáj azzal a sorozattal kezdenünk, amelyről az RPG-k (vagyis szerepjátékok) egy teljes alfaját elnevezték. A „soulslike” ugyanis egy olyan, már elég sok címre használt kategória, ami a From Software játékainak valamelyik aspektusát szeretné megidézni.
A széria a kevésbé ismert, 2009-es Demon’s Soulsszal indult, majd a 2011-es Dark Souls 1-el vált világhírűvé. A legfontosabb ismérve az, hogy a legalapabb ellenfelek is képesek pár ütésből megölni a karakterünket, ami elsőre nagyon unfairnek tűnik – és az is. Ha viszont túltesszük magunkat azon, hogy itt nem a tipikus, mesébe illő hősök vagyunk, akkor a Dark Souls egy olyan élményt ad, amelyet azóta nagyon kevés játék tudott utánozni. Ugyanis amikor már harmincadjára halunk meg egy bossnak, de végül sikerül legyőzni, az egy olyan adrenalinlöket és teljességérzet, amiben Hidetaka Miyazaki és csapata egyedülállót alkotott.
A Dark Souls azóta második és harmadik részt is kapott, valamint az általa lefektetett alapokra építette fel a From Software a 2022-es Game of the Yeart, az Elden Ringet. Emellett ahogy fent olvasható, rengeteg stúdió próbálta meg ismét palackba zárni a villámot, és egy-kettőnek sikerült is: gondoljunk csak a Black Myth Wukongra, a Mortal Shellre vagy a Thymesiára.
Bloodborne
Nem megyünk olyan messzire a From Software-től, ugyanis a sor következő játékát is ők alkották meg. A Bloodborne szintén egy nehéz, soulslike RPG, amelyben rengeteg mechanika megtalálható a Dark Souls szériából. A Bloodborne viszont alapvetően egy teljesen más játék: míg a DS-ben könnyebb „passzívan” játszani, és megfelelő időérzékkel legyőzni az akadályokat egy pajzs mögé bújva, addig a Bloodborne-ban ez nem lehetséges. Az ellenségek sokkal agresszívabbak, a védelmi opcióink pedig kimerülnek a támadások kikerülésében és egy-két jól elhelyezett puskalövésben.
Ami a Bloodborne-t elválasztja a Dark Soulstól az, hogy nemcsak az életünkre törő szörnyek sokkal veszélyesebbek, hanem mi magunk is: a játékban ugyanis van egy „Rally” nevű mechanika, amely visszapótolja az elvesztett életünk egy részét akkor, ha gyorsan visszatámadunk. Ez egy nehezen megtanulható tánccá alakítja a Bloodborne-t, amit jóval több idő átérezni, mint a Dark Soulst – de ha megtaláljuk a ritmust, akkor száz helyett csak ötvenszer kell meghalnunk, mire eljutunk valameddig!
Cuphead
A Cuphead elsőre egyáltalán nem tűnik fenyegetőnek. A játék során a címszereplő és testvére, Mugman bőrébe bújunk, akik az ’50-es évek rajzfilmjeit idézik. Az aranyos külső viszont egy olyan játékot takar, melynek nagy részében bossok ellen küzdünk, és amelynek a legkönnyebb fokozata is kihívást jelent. A legtöbb pályán folyamatosan bombáznak minket a különböző támadások, amelyeket kerülgetve kell megpróbálni minél több sebzést belevinni a célpontunkba. Azonban nekik nagyon sok, nekünk pedig nagyon kevés életünk van, szóval ez egyáltalán nem egyszerű feladat.
A játék DLC-je még ennél is magasabb fokozatra kapcsol: az ellenségek nehezebbek, agresszívabbak és jóval kreatívabb támadásokkal rendelkeznek. A két bögrefejű testvérnek itt már tényleg együtt kell dolgoznia, ha szeretnének életben maradni!
Super Meat Boy
A Super Meat Boy abban más, mint az eddig említett játékok, hogy itt nem igazán tudunk visszatámadni. A kis húskocka karakterünkkel egyre nehezedőbb pályákon kell végig szaladnunk, miközben a falakból kiálló pengék és egyéb csapdák, valamint a gravitáció igyekszik megállítani bennünket.
Ahogy haladunk előre a küldetésünkben, hogy megmentsük kedvesünket (aki szintén egy húskocka), a pályák egyre nagyobb kihívást jelentenek, és ha nincs tökéletes időzítésünk, akkor könnyen a falra kenődhetünk – a nyomaink pedig végig a pályán maradnak, szóval egy-egy nehezebb résznél akár teljesen pirosra festhetjük a játékot!
Ninja Gaiden
A Ninja Gaident akár a „Dark Souls előtti Dark Soulsnak” is lehetne nevezni, ugyanis a játék néha ugyanolyan unfairnek érződik, mint a From Software játékai. Folyamatosan özönlenek ránk az ellenségek, akiknek a támadásai pontosak és halálosak. Hiába tudja a mi karakterünk is könnyen eltenni őket láb alól, néha erre lehetőségünk sincsen, ugyanis a legtöbbször levegőt venni nincs időnk.
A Ninja Gaidenben viszont vannak nehézségi szintek, tehát ha kicsit kikapcsolóbb élményre vágyunk, akkor lejjebb vehetjük a fokozatot – ha viszont az easy módra kapcsolunk, akkor a játék gyakorlatilag kinevet minket, és végig „Ninja Dognak” hív.
Ghosts ’n Goblins
Egy igazi retró cím, a Ghosts ’n Goblins már negyven évvel ezelőtt is gondot okozott a gamereknek. A Capcom 1985-ös játékának célja a szent küldetés befejezése volt, és nagyjából egy óra alatt ki lehetett játszani – csak ez nagyjából senkinek nem sikerült.
A játék időhöz volt kötve, tehát nem lehetett a végtelenségig próbálkozni, az ellenségek megállás nélkül spawnoltak, a mozgásuk kiszámítható volt, hősünk pedig maximum két ütést bírt ki, mielőtt életét vesztette. Emellett a pályák csapdákkal voltak tele, és ha valaki eljutott az utolsó küldetésig, akkor sem fejezhette be a játékot. A győzelemhez ugyanis szükség volt a Szent Keresztre, amit az utolsó előtti pályán kellett felszedni, de még ha erről nem is feledkezett meg a játékos, akkor is beleeshettek a „Sátán csapdájába”, ami miatt elölről kellett kezdeniük az egészet. Ez a játék az igazi Dark Souls (még lovagok és élőholtak is vannak benne)!
Returnal
A Returnal volt az egyik első olyan játék, amivel a PlayStation 5-öt promózták, ám a játékosok nem feltétlen egy megszokott „reklámcímet”, hanem egy elképesztően nehéz roguelike-ot kaptak. A Returnal során főhősünk egy időhurokba ragad, így ha meghal, a játék elejéről kell újrakezdenie. Persze nem arról van szó, hogy az utolsó szintről visszavág a kezdésre egy-egy halál, de azért nem a legegyszerűbb haladni a játékban.
A játékmenet is nehezen követhető: az ellenségek gyorsan és folyamatosan támadnak, nekünk pedig a golyó és plazmazápor közepén kell visszatámadnunk – hasonlóan a Cupheadhez. A nagy különbség viszont az, hogy a Returnal egy Third Person Shooter, ami magában hordozza azt, hogy háromdimenziós játékról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy több helyünk van akciózni, de az ellenfelek is több oldalról támadhatnak minket.
League of Legends (és egyéb MOBA-k)
Ez egy kisebb „honorable mention”, ugyanis a League of Legends és a hozzá hasonló játékok nem úgy „nehezek”, mint az eddig felsoroltak. A LoL-hoz hozzászokni nehéz: a játékban rengeteg különböző karakter érhető el, amelyeknek legalább négy plusz egy képessége van – de inkább több. Mind a közel kétszáz hős kitjét megjegyezni, valamint megtanulni, hogy hogyan kell ellene játszani, önmagában kihívás.
LoL-világbajnokság: Faker megint megcsinálta, de nem csak a T1 írt történelmet
2024.11.5 18:52
Erre jön még rá a tárgyrendszer, ahol szinte végtelen kombináció közül kell megtaláljuk, hogy mi az optimális az adott bajnokra és szituációra. Ezt követően a pályaelemekre is figyelnünk kell, és akkor ott vannak a csapattársak, akik fölött gyakorlatilag nincs hatalmunk. Ebből kifolyólag a LoL-t nagyon nehéz megtanulni és megszokni, ahhoz, hogy közepesen játsszunk, is több év gyakorlásra van szükség. Így bár alapvetően csak kattintgatunk és gombokat nyomogatunk, a rétegezettség miatt a Leauge of Legends és a hozzá hasonló játékok is helyet kaptak a listán.
